Az én természetemet nem könnyű elviselni, mert én tényleg olyan vagyok, mint a természet, vagyis kiismerhetetlen."" Ezzel a mondattal fejeződik be az ""öreglány"" Nárcisz blogregénye. (Saját magát nevezi így.) A nárcisztikus ember nagyon szereti (sajnálja, sajnáltatja) magát. Kívülről nézve úgy látszik, hogy nagy az önbizalma, holott általában az ellenkezője, az alacsony önértékelés az igaz. Az ilyen személy saját maga értékét összehasonlítás során állapítja meg, ezért neki nem elég, ha ő jó, vagy nagyon jó, neki a legjobbnak kell lennie. Közben figyelmen kívül hagyja mások gondolatait, érzéseit. Nemtől, életkortól függetlenül léteznek. Ismerjük meg a Nárciszhoz hasonló személyiségeket, hogy megérthessük őket. Azért is érdemes ilyen felderítő munkát végeznünk, hogy szükség esetén elkerülhessük az ilyen ""virágokat...