A Lélek legszebb éjszakája elbeszélője, a boldogságát vesztett, a hazug világ elől háborús övezetekbe, kurvák ágyába, alkoholba és ópiumba menekülő Maros Dániel hangja leginkább Graham Greene csendes amerikaiának beszédéhez hasonlít. Cinikus, fanyar, kíméletlen, blazírt és feszes mondatai alatt izzanak az érzelmek: szerelem, szeretet, gyűlölet, barátság, igazságvágy, bosszú... Hogy mi a helyzet manapság a boldogság kék madarával? A szerző készségesen törli a választ kedves olvasójának arcába. (Cserna-Szabó András)