Ifjabb Alexandre Dumas (1824-1895) szentimentális alkotása (1848) a kurtizánról, akinek a tiszta szerelem esélye is megadatott – bejárta a világot. Népszerûségét fölöttébb gyarapította Verdi ragyogó operazenéje (La Traviata), neves énekesek, illetve a filmváltozatokban színészegyéniségek kiemelkedõ teljesítménye. A regény maga azok közé az irodalmi képzõdmények közé tartozik, amelyek érzelmi aureólába fogják és egyszerû, kongruens képlet szerint építik fel világukat. Mindennek és mindenkinek megvan a maga pontosan kijelölt, áttekinthetõ helye és szerepe, s az egyetlen nóvum, amit e mûvek felmutatnak az, hogy valami rosszról kiderül, alapjában véve jó. Szerb Antal felhívja a figyelmet, hogy a Kaméliás hölgy nyomán megindult demi-monde regénydivatra mintegy keserû ellenhatásként nyúl Flaubert magasabb értelmezési hálóval a közkedvelt érzelmes témához.