A Verne-filológia gyanúja szerint ennek az 1898-ban megjelent regénynek a kézirata jóval előbb elkészülhetett, bizonnyal az író korai műveinek egyike. Ekkoriban formálódott ki a szerzőben az a különc hajóskapitány, az a már-már eszelősségig eltökélt, saját életét és hajója sorsát egyetlen célra föltevő figura, aki majd a Hatteras kapitány (802503) címszereplőjében jut tökélyre. A korai keletkezés mellett szól az is, hogy A jégszfinx nem eredeti ötleten alapul, hanem Edgar Allan Poe Arthur Gordon Pym című regényének (9422187) folytatása. Ez a tipikus Poe-mű – valóságos rémregény – úgy zárul, hogy két amerikai hajótörött – Pym és Dirk Peters nevű társa – kicsiny csónakon száguld a Déli sarkkör jeges vizein egy szfinx formájú, monstruózus, hófödte bérc felé. ; Verne regénye az Indiai-óceán déli vizein található, kietlen, néhány tucat ember lakta Kerguélen-szigeteken kezdődik, valamikor az 1830/40-es évtized fordulóján. Itt várja az idő jobbra fordulását és a tavasszal megérkező első hajót az amerikai geológus kutató, Joerling úr, aki – befejezvén itteni ásványtani vizsgálódásait – immár nagyon szeretne visszatérni hazájába. Hetek múltán be is fut a kicsinyke kikötőbe a Halbrane nevű brit vitorlás, amelynek különc kapitánya, a Hatteras alakját előlegező Guy Len semmiképp sem akarja a fedélzetre venni az amerikait. Azért nem vesz föl utast, mert hajójának nincs kitűzött úticélja, a kapitány fönntartja magának a jogot, hogy arra hajózzék, amerre épp szükségesnek találja. Itt kapcsolódik a Verne-regény cselekményébe a Poe-mű története: idővel ugyanis kiderül, hogy Guy Len kapitány testvére, William azon a hajón szolgált, amely 11 évvel azelőtt a déli tengereken balesetet szenvedett, és amelynek rémes históriáját az amerikai költő, író, Poe örökítette meg az Arthur Gordon Pym című művében. Ettől kezdve az addig lassan csordogáló cselekmény fölgyorsul, és mind borzongatóbbá válik; erről a hajóra mégis följutó Joerling úr tudósítja egyes szám első személyű előadásában az olvasókat. Néhány napi hajózás után egy úszó jégtáblán keményre fagyott holttestet találnak a Halbrane matrózai, a Pym hajóján szolgáló matróz földi maradványait. A nála talált följegyzések egyértelművé teszik, hogy néhányan még bizonyosan élnek valahol a jégvilág fogságában a 11 évvel ezelőtt bekövetkezett hajótörés áldozatai közül. Len Guy kapitány eltökéltsége most már eszelősséggé változik: megszállottan keresi testvérét és életben maradt társait a jéghegyek között, mígnem maguk is hajótörést szenvednek. A kicsiny lélekvesztőbe kényszerült hajósok tömérdek szenvedését és emberfeletti kitartását részletesen ecsetelő regény is ott és csaknem ugyanúgy végződik, ahogy Poe műve: a szerencsétlenekkel a ladik elképesztő sebességgel száguld a szfinx alakú orom felé, melyről azután kiderül, hogy rendkívül mágneses hegycsúcs, és rettentő erővel vonz magához minden fémtárgyat az övcsattól a vasmacskáig. Végül is Len Guy az utolsó pillanatban rábukkan félholt testvérére és másik három társára, majd maguk is megmenekülnek: a régi és az újabb hajótörötteket egy amerikai háromárbocos veszi fedélzetére. ; A különös atmoszférájú, a Poe próza rémségeit visszaadó tengerészregény pontosan száz esztendeje, 1899-ben jelent meg magyarul, most új fordításban (Majtényi Zoltán munkája) és új illusztrációkkal kerül – a Verne-rajongó fiatalok és idősek elé.
