"Jártomban-keltemben ​sok mesét hallottam – mondja el magáról a gyermekeknek az ifjúság körében is népszerű írónő –, volt olyan köztük, amit szinte készen találtam. Kaliforniában, a kővé vált erdőben, a szoborrá vált fák kísértő csendjében, a fák történetét hallani véltem, Dél-Amerikában, az óceán partján a delfineket figyeltem, és közben találtam ki a jó szokásból embermentő delfiek ismeretében a delfinleány történetét. Észak-Amerikában a kisunokám mesélte nekem a vándorló ház anekdótáját. Kelet-Afrikában volt egy jó barátom, fehér hajú néger, a neve Velike. Mennyi mesét mondott! »Mind az én meséim – jelentette ki, aztán hozzátette: –, lehet a tied is.«
Kisgyermek koromban erdélyi hazámban nagyanyám talált ki számomra meséket, egy székely asszony mondott csodás történeteket meg egy román hegyi pásztor. Ezeket a történeteket nekem mesélték."
Így vált Ignácz Rózsa kötete kép csoportra; a mesék egy részét a világot járva gyűjtötte, másik részét gyermekkorából hozta, valamennyit gyönyörű magyar nyelven, élvezetes stílusban mondja tovább gyermekolvasóinak. A páratlan színességű kötetet Szántó Piroska színes és fekete vonalas művészi illusztrációi díszítik.