"A marseillei rendõrkapitány elõszobájába udvariasan nyitott be egy középkorú, erõteljes férfi, akinek egyenes, büszke tartása az elegáns polgári ruhában is elárulta katona-voltát. Barna arcáról a zuáv-csapatok valamelyik tisztjének lehetett volna tartani, ha a piros fez, melyet félrecsapva viselt, nem mutatta volna, hogy török. A szolgával beküldte névjegyét a rendõrkapitánynak, aki ezt olvasta róla:
YERBA EZREDES a párisi török nagykövetség katonai attaséja.
Természetes, hogy az elõkelõ látogatót azonnal bevezették a rendõrkapitányhoz, aki udvariasan megkínálta õt hellyel és elõzékenyen kérdezte:
Miben lehetek szolgálatára, ezredes úr?
Nagyon bizalmas és kényes dolog hozott ide, kezdte a török, de az ön kipróbált zsenialitása, melyrõl már annyit hallottam, reményt nyújt arra, hogy a látogatásom teljes eredménnyel fog végzõdni
A marseillei rendõrkapitány hízott ettõl a dicsérettõl és nagyképûen fölfújta magát, miközben a ravasz és hízelgõ török így folytatta:
Nagyszabású, körmönfont lopásról van szó, amely azonban: és ez a különös! lehet, hogy nem is lopás
Ezt nem értem! vágott közbe a rendõrkapitány hüledezve. Lopás, és mégse lopás?
Azonnal megmagyarázom, mosolygott a török. Íme, az elõzmények. Két fiatal francia bejutott valahogy a Yildiz-kioszkba s a fölséges Abdul Hamid megajándékozta az egyiket a gyémántos Medzsidje-rend csillagkeresztjével, melynek három-négy millió frank az értéke
"
