Éveken ​keresztül szedi áldozatait London környékén a „fejvadász”: már vagy tucatnyian tűntek el, s csak a levágott fejük került elő. Az ügy sajátossága, hogy valami módon mind kompromittált emberek, napjaik így is, úgy is meg vannak számlálva. A Scotland Yard tehetetlen, s amikor egy külügyminisztériumi tisztviselő is áldozatául esik a mániákus gyilkosnak, bekapcsolódik a nyomozásba Mike Brixan kapitány. A nyomozás szálai pedig egy filmforgatás nyüzsgő világába vezetnek, és valójában ez adja a regény különleges, húszas évekbeli báját. Tulajdonképpen filmtörténeti dokumentumot olvasunk, mintha múzeumban járnánk: elragadó már maga a korabeli filmes technika is, olyan, mint a szenes vasaló vagy a rézmozsár. Elragadóan vetélkednek a sztárok, elragadóan tesz igazságot a bölcs és jó szemű filmdirektor, elragadóan érvényesül a tehetség, s ahogy a főhős udvarol, és ahogy a hősnő – a reménybeli „moziszínésznő” – az udvarlást fogadja, az mind-mind olyan, hogy az olvasó egyik nosztalgiából a másikba esik.