"‒ Álljon meg azonnal – kiáltott a vonat után, századokat lépve az idő tengelyében. A masiniszta észlelte az ismerős alakot, a sokat nyűtt, de elegáns szalmakalapot, és behúzta a féket. Néhányan a délutáni szunyókálásból felébredve kinéztek az ablakokon, és még éppen láthatták, ahogy a méretre szabott fehér vászonöltöny viselője mögött becsukódik az ajtó az első osztályú vagonban. – Buongiorno, hova-hova, nagyságos úr? Utazgatunk, utazgatunk? – kérdezte a jegykezelő, akinek a dédanyját Garibaldi serege elől bújtatta a padláson az egyre fiatalodó utazó. A báró zavartan tekintgetett körbe, mert nem tudta pontos úti célját. Arra viszont tisztán emlékezett, hogy miért kellett sietősen, időt és teret görbítve kiugrani a toszkán nyárestén a helyzetkomikumból."
A Murphy-könyvek szokásos könnyed, csipkelődő és mulattató modorában ismerteti a szerző a szerelemmel, házassággal, szexualitással kapcsolatos "törvényeinket" és "szabályainkat", vagyis... az életünket.
A Saját ketrec őszinte, bátor, kíméletlen és vicces könyv önmagunk megismeréséről, az elfogadásról és az újjászületésről, arról, hogy mind boldogan akarunk élni.
„Nem tudok mást, jobbat, mélyebbet, radikálisabbat, politikusabbat és kevésbé politikusabbat mondani, mint hogy legyünk kedvesek egymással, és senki ne baszogasson senkit. Tényleg. Egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak.”
Vay Blankának egyetlen rövid, eldöntendő kérdést kellett megválaszolnia 2015 karácsonya előtt, de az egész élete múlt rajta. Pontosabban két élet. Egy korábbi és egy új. A válasz viszont árvízként sodorta el a régit. A Saját ketrec ennek a válasznak a története. Hogy miért dönt úgy egy harminchat éves, házas férfi, hogy feladja kényelmes, privilegizált társadalmi státuszát, és a továbbiakban nőként azonosítja magát, és választja inkább önmagát és az életet. És közben nagyon sok mindenről mesél ez a kötet: nőkről, férfiakról, férfias nőkről és nőies férfiakról, családról, igazi barátokról, sorstársakról, magányról, feladásról, kudarcokról és kitartásról, álmok megvalósításáról és megvalósulásáról, a test átalakulásáról és egy új megismeréséről, férfiak pillantásairól, nők mosolyáról, zsebes nadrágokról és harisnyákról, első táncokról és első randikról, az ölelés intimitásáról, és mindeközben sokat beszél a nemi szerepekről, a társadalmi elvárásokról, a politikáról, a jogokról, Berlinről, a kisoroszi szigetcsúcsról és a jelenkor Magyarországáról. Ismeretlenül is ismerős történetek ezek.
Elszabadulnak az indulatok és a kórokozók, #később az ügyvédek és a károkozók# a floridai Clearwaterben, amikor egy dühös vízvezetékszerelőnőt terápiás céllal megcsókol egy meditációs tréner, miután a nő összetörte a férfi kocsiját. A víz és a szándék lehet tiszta, de a fantázia biztosan nem az… Na, a Mexerelem (triplán eszetlen szerelem) se egy szokványos tündérmese, mert a csók nem a finálé, hanem a nyitány. #Ráadásul ennek a könyvnek a közepén van a vége.# A végén pedig, #ami nem a közepén van,# jön egy híres ember is, és felsejlik a kérdés, hogy „hány happy end fér el egy szerkesztői íven?” #Rossz tanács: mossuk agyunkat rendszeresen szappanoperával!# Jó tanács: lapozzuk fel ezt a könyvet! Ami biztos kiderül: ennyi oldalnyi marhaság elfér duplaannyi oldalon is! Aki olvasta a szerző Erelem (eszetlen szerelem) és Erelemkettő (duplán eszetlen szerelem) című abszurd romantikus paródiába oltott narrációs szatíráit, és tetszettek neki, az a harmadik részben sem fog csalódni. #Ha nem tetszettek neki, akkor sem.# Az író énjei itt is osztják egymásnak a bölcs hülyeséget, és ismét több mondandó van a sztoriban, mint ami a felszínen hullámzik. Bár új szereplőket #ölhetünk a kedvünkre,# ölelhetünk a keblünkre, valami, sőt valaki mégis összeköti őket az előző két könyvvel, és ez még nem minden! Nagyon fontos megjegyeznünk, hogy a könyv megírása során egyetlen kabrió, baseball-ütő, spoilerező író #vagy Bear Grylls# sem sérült meg.
„Robin O’Wrightly, te nem vagy százas!” — L.J. Wesley, író
© 2022 DiBookSale Zrt. Minden jog fenntartva.
