Ez egy nem mesés mesekönyv. Bár nagy mesélőkedvvel mesél benne a szerző, mégsem csak mese ez, hanem bizony a valóság. Az, amely körülvesz bennünk.
Apa, anya – a gazdálkodók – és a lányuk, Veronika, a szép, barna lány, nyugodtan élték életüket. Minden baj akkor kezdődött, amikor Boszi-Rozi fia lett a tehénpásztor. Akkor váratlanul valami baj lett a tehenekkel, s mint később kiderült, a háttérben a gazdag ember állt. Ez így a valóság is lehet. A világ, amelyben csakis a gazdagnak és az ügyeskedőknek van igazuk, a szegény ember meg hiába küzd, csak a küzdés maga lehet a jutalma.
1 pont
Ez a történet egy hernyóról szól, aki véletlenül egy kalandos utazásba cseppent, és messzire került az erdei otthonától. Izaglmas élményekben volt része, új ételeket kóstolt meg, és új helyeket fedezett fel. A végén azonban nagyon boldog volt, hogy ismét otthon lehetett a családjával.
A székely nép élete köré számtalan legenda épült. Ahány vár, annyi történet, sőt, kövek, sziklák, barlangok, források is megihlették ezt a mesélő, sokat látott népet. Persze, mondják, hogy minden legendának van némi valóságalapja, az azonban bizonyos, hogy a legendák a mese és a valóság vékony határán billegnek, kételkedhetünk bennük, de el is hihetjük, hogy megtörténtek. A legendák ettől még élnek… bennünk, vagy rajtunk kívül, tőlünk függetlenül.
A kötetben szereplő történetek viszont egyértelműen mesék. Vannak olyanok köztük, amelyek egy-egy létező legendára épülnek, melyek Orbán Balázs vagy Benedek Elek gyűjtő munkájának köszönhetően maradtak ránk.
Ám vannak itt olyan mesék is, amelyek teljes egészében a szerző fantáziájának szülöttei. Nem kell elhinni őket. Emiatt kételkedni sincs okunk bennük. Utazzunk hát együtt a mese szárnyán egy meseszép világba, a Székelyföldre!
Ezeket a történeteket a dán felfedező és etnográfus, KNUD RASMUSSEN (1879-1933) gyűjtötte össze Grönland legkülönbözőbb részeiről, közvetlenül az eszkimó mesemondóktól.
Knud Rasmussen maga is részben eszkimó származású; Grönlandon töltötte a gyermekkorát, és újra meg újra visszatér Grönlandra – tanulmányozni, feltérképezni, átkelni belső részének jégsivatagán, egyedi gyűjteményeket létrehozni tapintható és „nem megfogható” anyagokból egyaránt, amelyek ennek a hatalmas és oly kevéssé ismert földnek más-más részeiről származnak. Felfedezőútjain szerzett eredményeivel sokak tiszteletét és számos tudományos társaság elismerését elnyerte.
A jelen válogatás elsősorban nem gyerekeknek, hanem sokkal inkább az etnográfia, a távoli népek kultúrája iránt érdeklődő olvasóknak szánt gyűjtemény.
Nagy lelki örömmel hallom, hogy könyvem a családos házak kedves barátja s az iskolai oktatásnak segítőtársa lett: hogy nagyok és kicsinyek gyönyörűséggel és haszonnal olvassák. A magyar népé ezért az érdem elsősorban. Az ő lelkének kincsei ezek a mesék. Én csupán a nép mesemondó fia vagyok” – írta kilencven évvel ezelőtt Benedek Elek, a kisbaconi székely mesemondó, író, a Cimbora gyerekújság szerkesztője. És álma valóra vált. Meséit azóta is szeretik felnőttek és gyerekek, falun és városban, élnek a könyvekben, és még ma is terjednek élőszó útján.
Fülöp, a strucc egy nap felfedezi, hogy o nem kisebb jószág, mint Vas vármegye címerállata. Fel is kerekedik, hogy meglátogassa Vas megye központját, Szombathelyet, és kiderítse, hogyan is került egy strucc a címerbe. „O itt mesénk hose, Fülöp, a legkíváncsibb strucckölyök. Mindjárt leesik az állad: képzeld, o egy címerállat! Megtudta, hogy Vas megyében a címernek közepében o áll, szájában patkóval. Nem tarthatták még hat lóval sem vissza, rögtön útra kelt, ment míg Szombathelyre nem lelt! Szilárdan elhatározta, addig keres, míg megmondja neki végre valahára valaki, hogy az o lába, meg az egész kecses teste hogy került be a címerbe. Csücsülj le, én melléd ülök, s nézzük, mire jutott Fülöp!” (Írta: Nagy Karolin)
© 2023 DiBookSale Zrt. Minden jog fenntartva.