„...Másnap az állomás bougainvillea-bokra mellett vártam a tízórai Micheline-re, ami Tillie-t is elvitte. Hajadonfőtt, a legviseltesebb öltönyömben, kezemben a kis fekete bőrönddel egy voltam a mozgósítottak közül. A világos vonatfülkében halálos csendben ült a sok barnára sült, fényes, fekete hajú fiatalember. Nekem is szorítottak helyet. Lenyújtottam a kezem, Louve a peronon állva megcsókolta, gyönyörű szemében könnyek csillogtak. Elindultunk. Louve a kezemet szorongatva futott még pár lépésnyit. Aztán felharsant a Micheline furán vidám kürthangja, és eltűnt a bougainvillea lila virága.Beléptem hát a történelem sűrűjébe” – ér véget (szakad félbe?) a szöveg, melyet Robert Merle több mint fél évszázadon keresztül titokban tartott, s amelyről, Merle legelső irodalmi alkotásáról tehát, sokmilliós olvasótábora így 2004-ben bekövetkezett haláláig mit sem tudhatott.A megkapó atmoszférájú kisregény a háború, a német hadifogság poklából visszatekintő, irodalmi igényű visszaemlékezés a máris messzi múltba hulló utolsó békeév, 1939 baljóslatúságában is nagyszerű nyarára. A későbbi nagy Merle-regények alaphelyzete ez: a személyt pusztán eszközévé tárgyiasítani akaró történelem, és a vele való egyenlőtlen küzdelemben őrlődő - edződő? - ember meséje.
A mindmáig töretlen népszerűségű Robert Merle-nek szinte valamennyi műve megjelent már magyarul. Egyik utolsó nagy adósságunkat törlesztjük most ezzel az 1986-ban, tehát a hidegháborús korszak végén, de a nagy világváltozásokon még innen íródott regénnyel. Merle az izgalmas technikai részletek mellett hiteles képet fest benne a haditengerészek közel három hónapra összezárt, szigorú hierarchia és munkarend szerint élő közösségének mindennapjairól, az együttélés nehézségeiről, a külvilágtól elzárt katonák és a kisegítő személyzet gondjairól, örömeiről. Arról a természet közepén, az óceán mélyén természetellenes módon, de nagyon is létező világról, ahová soha nem jut el a napfény, ahol nincsenek ünnepek, és a napszakokat csak a változó színű neonvilágítás különbözteti meg egymástól. A regény egyúttal felhívja az olvasó figyelmét a nukleáris energia veszélyeire és a nukleáris háború szörnyű eshetőségére is. Annak a hidegháborúnak vége immár, de Merle több mint 25 éve megfogalmazott aggodalmai – sajnos – ma is aktuálisak.
A Malevil a katasztrófavíziós antiutópiák egyik legnagyszerűbb előképe, 1972-ből. A mű tulajdonképpen egy apokalipszisfreskó, amolyan klasszikus túlélőhistória, egy szélsőséges helyzetbe zárt közösség működésének és esélyeinek analízise, egyúttal lebilincselő kalandregény. Hősei arra ocsúdnak egy sziklafal védte dél-franciaországi várkastély borospincéjében, hogy pusztító atomkatasztrófát éltek túl. Vajon elegendő esélyt ad-e némi élelem, jószág és vetőmag, hogy ne pusztuljanak éhen? S ami legalább ilyen fontos: sikerül-e újjászervezniük az életüket és megvédeni magukat az új barbárság váratlanul felbukkanó erőivel szemben? A regénybeli sötét jövő dátuma, ahogy például Orwell 1984-es éve is, immár a múlté. De megnyugvásra semmi ok: a történet aligha ért véget.
A homéroszi eposzok, a Kalevala és a hindu eposzok mellett az izlandi Edda is azok közé a világirodalmi kincsesbányák közé tartozik, melyeket hozzáférhetővé kell tennünk az ifjúság számára. Különös, zordon, érdekes világ tárul az olvasók elé, a kietlen sziklák között élő óriások harca a jóindulatú, meleget, napfényt és bő termést adó istenek, az ászok ellen. Megjelenik előttünk a hatalmas Ódin, a herkulesi erejű, mennydörgő Thor és Baldur, Ódin legkedvesebb fia. De itt ármánykodik Loki, a Bajkeverő, és találkozunk a gonosz Fenrir farkassal is, akit az istenek megláncolnak. G. Beke Margit tizenhét történetben foglalja össze az Edda mitológiai anyagát, kerek egészet alkot belőle. Ott kezdi, amikor Ódin és két testvére megteremtik a világot, és ott fejezi be, amikor a szörnyű Világveszedelemben elpusztulnak az istenek is, hogy egy új, szebb világnak, bölcsebb isteneknek adják át a helyüket. A kötetet Bernáth István utószava, jegyzetei és magyarázatai, valamint gazdag, az izlandi őskor emlékeit bemutató fényképanyag teszik teljessé.
Két nő, két történet és egy felejthetetlen szerelem. 1939-ben a huszonegy éves Billy Stirling táncolni indul barátjával, és az este folyamán megismerkedik az elragadóan bájos Chrissie Skinnerrel. A két fiatal egymásba szeret, és egy felhőtlenül boldog nyarat töltenek együtt. Billy teljes szívéből szereti Chrissie-t, de amikor szeptemberben kitör a háború, és még ugyanazon a napon a fiú megtudja, hogy kedvese kisbabát vár, inába száll a bátorsága. Később megbánja, hogy olyan csúnyán cserben hagyta a lányt, és érzéseit egy levélben vallja meg neki. A levelet azonban soha nem adja fel. Vajon miért gondolta meg magát Billy? Egymásra talált végül a két szerelmes? Tina Craig is ezekre a kérdésekre kutatja a választ, miután a hetvenes évek elején egy használt öltöny zsebében véletlenül megtalálja Billy levelét. Hogy elterelje a figyelmét saját boldogtalan házasságáról, elhatározza, hogy kideríti, mi történt a hajdani szerelmespárral, nem is sejtve, hogy ez a nyomozás az ő életét is fenekestül felforgatja. Kathryn Hughes első regénye lebilincselően izgalmas, szívbemarkoló olvasmány, valódi csemege a romantikus történetek kedvelőinek. "Csodálatosan szép, felemelő történet." (Lesley Pearse, A múlt nyomában szerzője) "Sodró lendülete, emlékezetes szereplői és témájának csodálatos mélysége miatt Hughes regénye egész egyszerűen letehetetlen." (Goodreads) "Gyönyörűen megírt, tragikus történet... Visszaadja a hitet a legnagyobb nehézségek közepette is diadalmaskodó emberi jóságban és kitartásban." (Ajoobacats Blog)
Elek Ottó történelmi regénytrilógiája Magyarország történetének egyik legnyomasztóbb, legzűrzavarosabb korszakában játszódik. Buda 1541-es eleste után a három részre szakadt országot, s különösen Erdélyt a török és a német hadak dúlásai nyomorítják. Belviszályok, egymásra fenekedő főurak és a reformáció terjedésével vallási ellentétek nehezítik a magyarság életét, s mint mindig, leginkább a legszegényebbekét.
A Tanúság-trilógia a fikció és a tényekkel bizonyítható történelmi környezet határán egyensúlyoz. A szerző remek érzékkel alkalmazza a XVII. századi nyelvezetet, gondosan ügyelve arra, hogy ez ne nehezítse a megértést. Kiterjedt kutatómunkája során felhasználta többek között az 1595–96. évi székely felkelés dokumentumait, a reformáció történetét, a magyar reneszánsz irodalmát, a korabeli népszerű költészetet és a kor történelmét tárgyaló számtalan egyéb forrást.
A fikció területére tartoznak a trilógia azon elemei, melyekben a kor és az előző korok hitvilágáról esik szó. A szerző a mindössze metaforikus értelemben megjelenő vámpírhittől kezdve egészen Szent István lándzsájának legendájáig számos művelődéstörténeti kuriózumot illeszt a történet keretébe.
A fordulatos, kalandokban bővelkedő, mégis rendkívül hiteles hangvételű és miliőjű trilógia igazi kuriózum a kortárs magyar történelmi regények között.
Miközben a Tanúság-trilógia főhőse, a miles adolescens, az „ifjú katona” kalandokban és fordulatokban bővelkedő életét éli, a Német-római Birodalom trónján egy rendkívül különös uralkodó ül: II. Rudolf császár, aki magyar és cseh király is egyben.
A sors szeszélye folytán Laurentius is elvetődik Prága városába, ahol nyüzsögnek a császári udvarba rendelt, vagy oda bebocsátást remélő híres csillagászai, asztrológusai és alkimistái – Rudolfot ugyanis jobban érdeklik az ég és az aranycsinálás titkai, mint a birodalom kormányzásának ügyei.
Maga Laurentius egy Rudolf császárnak címzett kéziraton keresztül mutatja be prágai éveit, mely kéziratot a heidelbergi egyetem kifosztása során szerzett, majd elveszített, ám végül újra megtalált.
A kilencéves Bruno egyszer csak kénytelen családjával együtt elköltözni kényelmes berlini házukból egy sivár vidékre, ahol nincs mit csinálni és nincs kivel játszani. Ám egy napon találkozik Smuellel, egy másik fiúval, aki egy különös, párhuzamos világban él a kerítés túloldalán, és aki az ottani emberekhez hasonlóan csíkos pizsamát visel.
Bruno, aki mit sem tudott korábban a holokausztról, vagy arról, hogy egy náci haláltábor szomszédságába költöztek, lassan eljut az ártatlanságtól a felismerésig, és ez a tudás őt sem hagyja változatlanul.
Az ír John Boyne regénye 2006-ban az év ír gyerekkönyve volt, és számos más díjat és jelölést is kapott. 2008-ban Asa Butterfield főszereplésével forgattak belőle filmet.
© 2023 DiBookSale Zrt. Minden jog fenntartva.