"Megáll a koldusasszony a bölcsek előtt, s mondja:
-Olyan nevet akarnak adni a királyfinak, amilyen nincs több a világon? No, bizony kár azon törni a fejüket. A királynak egyetlenegy fia van, akkor annak Többsincs az illendő neve.
Összenéztek a bölcsek, elmosolyodnak, hajtogatják a fejüket, s mondják:
-Ez bizony jó név.
Mondja a király is:
-Szívem szerint szóltál, te koldusasszony, legyen a fiam neve Többsincs.
Annyi aranyat s ezüstöt adott nagy örömében a koldusasszonynak, hogy holtig urasan élhetett belőle."
Így kapta nevét a hős királyfi, aki a többi mese ifjaival együtt bátran megküzd ezer veszéllyel és bebizonyítja, hogy érdemes nevére.
Ez egy nem mesés mesekönyv. Bár nagy mesélőkedvvel mesél benne a szerző, mégsem csak mese ez, hanem bizony a valóság. Az, amely körülvesz bennünk.
Apa, anya – a gazdálkodók – és a lányuk, Veronika, a szép, barna lány, nyugodtan élték életüket. Minden baj akkor kezdődött, amikor Boszi-Rozi fia lett a tehénpásztor. Akkor váratlanul valami baj lett a tehenekkel, s mint később kiderült, a háttérben a gazdag ember állt. Ez így a valóság is lehet. A világ, amelyben csakis a gazdagnak és az ügyeskedőknek van igazuk, a szegény ember meg hiába küzd, csak a küzdés maga lehet a jutalma.
Nagy lelki örömmel hallom, hogy könyvem a családos házak kedves barátja s az iskolai oktatásnak segítőtársa lett: hogy nagyok és kicsinyek gyönyörűséggel és haszonnal olvassák. A magyar népé ezért az érdem elsősorban. Az ő lelkének kincsei ezek a mesék. Én csupán a nép mesemondó fia vagyok” – írta kilencven évvel ezelőtt Benedek Elek, a kisbaconi székely mesemondó, író, a Cimbora gyerekújság szerkesztője. És álma valóra vált. Meséit azóta is szeretik felnőttek és gyerekek, falun és városban, élnek a könyvekben, és még ma is terjednek élőszó útján.
A róka, a majom, s a többi állat, A nyúl és a teknősbéka, A kígyó feje és farka - és még sorolhatnánk gyermekkorunk kedvelt történeteit. Az e-könyv La Fontaine híres mesegyűjteményének 6., 7., 8., és 9. könyvét tartalmazza. A híres fabulák nem csak tanulságosak és nem csak állatmesék, hanem igazi költemények, s némelyek közülük a francia elégikus költészet legszebb darabjai közt foglalnak helyet.
Kedves, virágos, természetközeli történetek, dallamos rímekkel font lírai ,romantikus, művészien megformált, egyedi, játékos nevű alakokkal, gáláns, lovagias népmesei hősőkkel, szirmot táncoló angyalokkal, patakká vált tündérekkel, aranyos csetlő-botló, szeretnivaló kisállatokkal,és ők mind Tündérlő lakói, Tündérlő pedig egy hely az erdőben.Már hallom is az angyalszárnyak suhogását az erdei esti szélben vagy a tündérekét,itt otthon érzik magukat Tündérlőben.Ez a mese nem más, mint a szívem szivárvány-tánca. A kötetben a nagy sikerű Rózsaillatocska mesém újra kiadásával is találkozni lehet. "Hat tündér tánca figyeli mi játssza tündértavon máma a vízen fodrozón széllel borzolón táncos kedvű loncon sűrű zöld bozóton a zöld levelek táncát?"
"Ott van Tündérlő, hol a sok virág égbe nő, hol fonják az égbe rőt felhőt a hosszan nyúló rét kedvéért. Hol gyűjtik méhek kedvét."
© 2022 DiBookSale Zrt. Minden jog fenntartva.
