A Szerző második kötetének többnyire rövid írásai, súlyos emberi gondok, a küzdelem, a születés, a szerelem, az élet és a halál időnként meglepő befejezéssel tarkított írásai.
A titkok, rejtett és kevésbé rejtett érzelmek néha kifejezetten Ironikus csattanójával kikövezett útvesztőjében próbál kiutat találni. 
Minden korban. Mindenféle helyszínen.
Ahogyan az előző, a Megtalált boldogság című kötete, úgy a mostani válogatás ötvennégy novellája sem a felelőtlen boldogságról szól, hanem sokkal inkább annak kereséséről és hiányáról, egy a tökéletes, működőképes párkapcsolatok esélyéről vagy lehetetlenségéről szóló novellafolyam. 
Az emberi együttélés történeteit át- meg átszövi a társadalom által bonyolulttá tett életek fonala. Ki tudja vajon hány nap elegendő a tökéletes élet és párkapcsolat, egy család vagy akár saját magunk megtalálására, vagy 50 négyzetméter vagy egy egész kastély kell ahhoz, hogy boldogok lehessünk, esetleg elég egy könyv, vagy egy láda?
A szürke és kevésbé szürke hétköznapok és az extrém események által kikényszerített élethelyzetek, szenvedélyek, mind olyan leírások, apró színdarabok, amelyek önmarcangoló gondolatsorokon keresztül világítanak rá nagyon sok ember életére, melyek „Szomorúak, nincs bennük happy end csak depi end.”
A magány, a közösségi elfogadás közötti fizikai erő végig ott feszül az oldalakon.
A nagy kérdés pedig végig ott lebeg a fejünk felett.
Sikerül-e, sikerülhet-e egyáltalán önmagunkat megtalálni, miközben számos testet és lelket próbára tevő, kínzó fájdalommal kikövezett úton haladunk napról-napra, percről-percre.