Emberként ​képesek vagyunk hasznosítani a természetet, amiben azonban kockázat is rejlik: ha nem vagyunk mértékletesek és körültekintők, a saját létezésünk alapjait áshatjuk alá.

Anne Sverdrup-Thygeson, a Terra Insecta című bestseller szerzője legújabb könyvében magával ragadó módon mutatja be, hogy nyüzsgő sokféleségével miként járul hozzá a természet jólétünkhöz és jóllétünkhöz. Fajok milliói kínálnak számunkra ihlet- és örömforrást, teszik élhetőbbé a környezetünket.

Az élet szövete elgondolkodtató és magával ragadó történetein keresztül a fajok sokféleségét és a kényes egyensúlyon alapuló együttélést ünnepli. Ám arra is figyelmeztet: ha mindezt a csodát meg akarjuk őrizni, vigyáznunk kell rá, és változtatnunk kell az életmódunkon, amíg nem késő.

2020-ban Jennifer A. Dounda és Emmanuelle Charpentier közösen kémiai Nobel-díjat kapott a CRISPR/Cas-9 technológia megalkotásáért. Korszakalkotó génszerkesztő eljárásuk révén a DNS felépítése megváltoztathatóvá vált a sejteken belül. Fantasztikus lehetőség ez az emberiség számára a humángenetikától kezdve a mezőgazdaságon és a környezetvédelmen át az egészségügy számos területéig: gyógyíthatóvá válik számos genetikai betegség és rákfajta, ahogyan leküzdhető lesz az éhínség is. A technológia alkalmazása ugyanakkor számos veszélyt is magában rejt, avatatlan kezekben akár biológiai fegyver is válhat belőle, és megannyi bioetikai kérdést is felvet a dizájnerbébiktől kezdve a genetikailag módosított szuperemberekig.

A 21. század legjelentősebb tudományos áttörése az egyik felfedezőjét, a biokémikus Jennifer A. Doudnát arra késztette, hogy tudósként átgondolja saját szerepét és a felfedezésével együtt járó következményeket. Könyvében lépésről lépésre elmagyarázza, hogyan ért el haladást a kutatásaiban és miként működik a technológia, amelynek etikai vonatkozásaira, valamint a szabályozás kérdéseire is kitér. A génszerkesztésben rejlő lehetőségekről olvasva egyértelművé válik: ez a tudományos felfedezése örökre megváltoztatja a nézeteinket a teremtésről és az evolúcióról.

Vajta ​Gábor frissen megszerzett kandidatúrával, 1989-ben, 37 évesen hagyta el a patológiát és mondott le az orvosegyetemi oktatásról, hogy emberek helyett állatokkal, tetemek helyett embriókkal foglalkozzék. Lelkes kutatócsoportjával a gödöllői Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpontban rövid idő alatt létrehozta a régió első lombikborját, és belevágott számos ambiciózus programba (embrióbiopszia, ivarmeghatározás, klónozás). Méltánylásképpen négy év elteltével fegyelmi indításával távolították el munkahelyéről. Egy év állás- és munkanélküliség után elhagyta Magyarországot. Dániában él, ahol az elmúlt tíz év alatt végleges állást, nagydoktori fokozatot és professzori címet kapott, Ausztráliában pedig állampolgárságot szerzett. Több mint húsz országban vett részt kutatásban, megalkotta Afrika első klónozott állatát, tanulmányait mind az öt kontinensen alkalmazzák. Jelenleg Skandinávia egyetlen klónozólaboratóriumának vezetője, és az EU által támogatott, az állatklónozás etikai kérdéseit vizsgáló nemzetközi munkacsoport tagja.

Suzanne ​Simard felfedezése a fák egymással és más élőlényekkel ápolt kapcsolatáról megváltoztatja a természetről és a növényvilágról alkotott korábbi elképzeléseinket – ugyanis ráébreszt minket arra, hogy az erdő olyan társas élőlények összessége, amelyek föld alatti hálózatokon keresztül együttműködnek egymással, és valódi lakóközösséget alkotnak. Rejtett összeköttetésük segítségével a fák érzékelik egymást, felismerik szomszédjaikat, tanulnak a másiktól, alakítják viselkedésüket, emlékeznek a múltbeli eseményekre, és döntéseikkel befolyásolják saját jövőjüket. Értesítik egymást egészségi állapotukról és sebezhetőségükről, együtt védekeznek a támadások ellen, és alkalmanként versengenek a többiekkel. Olyan közösségi életet alakítanak ki, amely számos vonását tekintve a miénkhez hasonló. E bámulatos rendszer középpontjában állnak az anyafák, akik rejtélyes erejükkel összekapcsolják és éltetik az őket körülvevő társaikat.
Suzanne Simard gondolatai a természet varázslatos világába kalauzolnak el bennünket, ahol feltárulnak előttünk az erdő titkai. Ez ihlette többek közt James Cameront is az Avatarban ábrázolt lélekfa megalkotásakor.

„A bennünk és rajtunk élő mikroszkopikus élőlények átírják, mit is jelent embernek lenni.” Rob Knight a San Diegó-i Kaliforniai Egyetemen a gyermekgyógyászat, valamint a számítógépes kutatás és tervezés professzora, illetve a Microbiome Initiative igazgatója. Az American Gut Project és az Earth Microbiome Project társalapítója. Brendan Buhler díjnyertes szakújságíró, munkái megjelentek a Los Angeles Times-ban, a California és a Sierra magazinban. Rob Knight munkásságáról írott cikke 2012-ben bekerült a legjobb tudományos írásokat magába foglaló, The Best American Science and Nature Writing gyűjteménybe. „Az emberi test körülbelül 10 billió emberi sejtből áll – miközben mintegy 100 billió mikrobiális sejt is él bennünk és rajtunk. Vagyis, többségében nem is önmagunk vagyunk.” Asztma, elhízás, depresszió és autizmus: csak néhány probléma azok közül, amelyeket talán a bennünk és rajtunk élő parányi élőlények okoznak – és egy nap talán gyógyítanak is. A tudósoknak csupán az elmúlt pár évben sikerült bebizonyítaniuk, milyen döbbenetes hatással van az életünkre a testünkben – különösen a beleinkben – zajló, mikroszkopikus élet. Lehet, hogy ez a tudományos áttörést hozó felfedezés a kulcs számos betegség gyógyításához? Az úttörő munkásságával hírnevet szerző tudós, Rob Knight, és szerzőtársa, a díjnyertes tudományos újságíró, Brendan Buhler a legújabb kutatási eredményeket alapul véve, humorral fűszerezve mutatja be testünk eddig ismeretlen világát.

Az ​eredeti kötet Schmidt Egon író, ornitológus első könyveként, 1970-ben jelent meg, s óriási sikert aratott. A 2009-ben Kossuth-díjjal is kitüntetett szerzőnek azóta mintegy 70 műve látott napvilágot, melyek az állatokról – elsősorban madarakról – szólnak, s tükrözik mély természetszeretetét, lelkes rajongását a madarak s elhivatottságát a madárvédelem iránt. Számos könyvében hitet tesz a „nagybetűs” Természet, a madárvilág megóvása mellett. Az alkotó, gondolkodó s a természetet közelről ismerő szerző írásainak célja mindig „az ezerarcú, de sajnos ezer sebből is vérző” természet védelme, féltő szeretete. A Madarakról – mindenkinek könnyed stílusú, olvasmányos munka, melynek nagy előnye, hogy nem a szerző által kieszelt témákat pendíti meg, hanem azokra a kérdésekre válaszol, amelyeket érdeklődők tettek fel a Magyar Madártani Egyesület tájékoztató telefonvonalán. A kötet beszél a seregély hangutánzó képességéről és gazdasági problémáiról, az urbanizált környezetben élő fekete rigók fiókáiról és általában a madárfióka-etetésről, majd az egész madárurbanizáció-kérdésről, a dunai sirályokról, a budapesti verebekről. A könyv további témái közé tartoznak a budapesti parkok téli madárvendégei, az amatőr madármegfigyelés módjai, a madarak téli gondozása, etetése, a madártelepítés. A szerző bemutatja az egyre fogyatkozó számú fajokat, a puszta madarait, tájékoztat ad a madárvonulásról, a gyűrűzésről, valamint a természetvédelem madártani vonatkozásairól. Végül a könyvet színesíti, hogy néhány szó esik a ,.repülő drágakövekről", a kolibrikról. A csaknem fél évszázada megjelent művet aktualizált tartalommal és a legkiválóbb természetfotósaink friss felvételeivel jelentetjük meg.