"A feleségem tulajdona lettem. Szó szerint! A külvilág szemében egy világhírű popsztárról mintázott, ember formájú gép vagyok, és fogalmam sincs, hogyan bizonyíthatnám be neki, vagy bárki másnak, mekkorát tévednek. Szigorúan véve tíz éve haltam meg, Anne pedig hozzáment a legnagyobb ellenségemhez, aki lenyúlta a kutatási eredményeimet, és becsapta vele a fél világot, az emberiség másik felét pedig rabszolgasorba döntötte. Azt hiszik, a sorozatban gyártott androidok csak élettelen tárgyak. De ez nem igaz! Mesterséges Intelligencia nem létezik! Csupán egy esélyem van arra, hogy megállítsam ezt az őrületet, ami az univerzum legkiszolgáltatottabb lényévé teszi az embert. (Nico II. NDM01, komornyikrobot) A könyvről mondták: „Jól megszerkesztett, jól megírt mű; azt hiszem, Barnóczky Ákos jó úton jár, hogy ismert sci-fi szerző váljon belőle.” (Lőrincz L. László) „Vérbeli kaland, fordulatos, olvasmányos, a történetben felvetett morális kérdések elgondolkodtatók.” (Nemere István) „Jó stílusban megírt, komoly etikai kérdéseket felvető anyag, kifejezetten asimovos hangulatba kerültem tőle.” (Harrison Fawcett, alias Fonyódi Tibor)"
Metropolis Media (Galaktika) Novella, kisregény, elbeszélés 
Minden egy szimpla „szerdán” kezdődött, amikor a nap első sugarai megjelentek a Pangea, azaz az egyetlen nagy kontinens keleti dombjain. Az esős időszak elejét mutatta a még nem létező donatellás naptár, de a legtöbb folyó már megtelt, s a növényzet is burjánzott. Egy Jóbarátom mit nem adott volna azért, hogy egyszer élőben láthassa ezt a kort, hiszen a legelterjedtebb állatfaj a dínó, az ő kedvence. Szinte mindenhol ők uralkodtak, ám ezeknek az ősi élőlényeknek hamarosan bealkonyulhat. A vízzel teli folyók irányába meginduló szomjas csordák még nem is sejtették, hogy pillanatokon belül valami megpecsételi a sorsukat: egy fénycsóva jelent meg az égbolton, s óriási sebességgel tartott feléjük… Egy ŰRHAJÓ!
...az „LNDT Alice” végül még becsapódás előtt hatalmas robajjal kettészakadt, majd néhány fát letarolva a hasán csúszott, s végül 37 fokban állt meg. Ennyi volt ugyanis árnyékban.
Hirtelen csend lett. A sűrű füstben és porfelhőben semmit sem lehetett látni. Elsőként az egyik utas tért magához, aki – miután tudomásul vette azt, hogy márpedig túlélt egy ilyen katasztrófát komolyabb sérülés nélkül – könnyedén, egy fél mondatban összegezte a történteket ékes anyanyelvén:
– Hú ba–––meg!
Nahát, egy MAGYAR!
A gordikánok nem ismerték a sötétet. Nem ismerték a rosszat, a gonoszságot és a szomorúságot. Világukban a szeretet irányított mindent. Gotas, a teremtőjük annyira hatalmas volt, hogy gonosz ikertestvérét, Satogot elűzte az általa teremtett bolygóról. Megtiltotta neki még azt is, hogy a bolygó közelébe merészkedjen, így az ott élők nem is hallottak róla soha......civilizációkkal később a gordikánok félig élő, félig gép (holttestekből összerakott) robot-madarakat használnak hulladékuk és halottaik elszállítására, úgynevezett „keselyűket”. A keselyűk kiviszik a hulladékot az űrbe, és napjukba dobják elégni.A gonosz Satog több ezer éven át ólálkodik a bolygó közelében, várva a megfelelő alkalomra ahhoz, hogy romlásba taszíthassa Gotas szeretett világát...Egyszer, amikor évezredek után végre alkalom kínálkozik, Satog elfog egy keselyűt, és éltető, sötét szikrát gyújt szemében, megfertőzi a gonosz tudással. Ez az egy apró kezdet elég ahhoz, hogy minden rosszra kezdjen fordulni.A félig élő, félig holt robotkeselyűk öntudatukra ébrednek, és tönkreteszik saját világukat. Ez sem elég nekik, el akarják pusztítani a Napistent is, mert őket már a sötétség hajtja, és nincs szükségük fényre.A Napisten nem tud elbánni a hihetetlen méreteket öltött gonosz keselyű-sereggel és technológiájukkal. Emberi alakot öltve menekülőre fogja hát, a keselyűk pedig nyomába erednek!Bolygókon, korokon és tereken át, időben oda és vissza ugrálva kezdetét veszi a monumentális harc, a soha véget nem érő üldözés.Kezdetét veszi „A napisten háborúja”!
Imádott kiskedvenceink bújós vagy csintalan viselkedéséért mind rajongunk. Teljes bizalmukat adják nekünk szeretetteli gondoskodásért cserébe. De…. Mi történne, ha az univerzum kifordulna sarkaiból és kisállataink a gazdáinkká válnának? Ha az uralom átkerülne a mancsukba, hogyan reagálnánk mi emberek? Sara egy ilyen világban ébred, ahol a levegőt nyughatatlan energia járja át. Az állatok sem egyszerű állatok már. Találóbb kifejezés volna a “szörny” ezekre az erőteljes lényekre. Mégis a legégetőbb kérdés, hogy hol van a többi ember?
A Fumax Irodalom sorozat szép sikerrel indult tavaly a Tolvajok tele című regénnyel. A Fumax Irodalom sorozat második kötetére, Az elvarázsoltakra még tavaly tavasszal figyeltünk fel, amikor az Amazon legjobb könyve lett márciusban. Azóta megnyerte a Prix du premier roman étrangert (külföldi elsőregény-díj), a jelentős francia irodalmi díjat és számtalan más díjra is jelölték, rengeteg év legjobbjai listára került fel, illetve bejutott a Goodreads-en a legjobb 20-ba a fiction kategóriában (ami talán a legjelentősebb kategória) az év végi olvasói szavazáson. Bekerült az ALA (Amerikai Könyvtárak Szövetsége) Figyelemreméltó Könyveinek listájára, 2015-ös díjazottként, és esélyesnek tartják az idei Pulitzer-díjra való jelölésre is. Az elvarázsoltak csodálatos és megváltással teli első regény, melynek rideg világában találkozik a gonoszság és a mágia, Alice Sebold empátiája és líraisága és Stephen King sötét képzelőereje. “Még a szörnyeknek is szükségük van a békére. Még a szörnyeknek is szükségük van valakire, aki valóban meg akarja hallgatni – és hallani – őket, hogy egy napon megtaláljuk a szavakat, amelyek többek üres dobozoknál. Talán akkor megakadályozhatjuk, hogy a hozzám hasonlók létrejöjjenek.” A szigorúan őrzött börtön halálsorán raboskodó fogoly egyedüli menedéke a megálmodott szavakban rejlik, a nyelv hatalmán keresztül megteremtett világban. Nincsen neve, nem tudjuk a bűnét sem. De figyel, megérzi azt is, amire mások képtelenek. Látomásai, melyekben aranyszőrű paripák vágtáznak a börtön alatt, és olvadt fémként csurran hátukról a hőség, a börtönélet pusztító erőszakosságával ötvöződnek. Két kívülálló lép világába: a bukott pap és a hölgy, egy nyomozó, aki eltemetett morzsákat kutat a rabok múltjában, amelyek megmenthetik a kivégzésre várókat. Egy York nevű gyilkos múltjába ásva fájdalmas titkokra bukkan, amelyek felülírják a megszokott elképzeléseket áldozatról és bűnözőről, ártatlanságról és bűnösségről, míg végül a hölgy saját megdöbbentő múltjára is fény derül. És a rab várakozik, várja, hogy az ő történetét is meghallgassa valaki. Mert még a szörnyeknek is van történetük. Ez a fájdalommal teli, ugyanakkor költői regény emlékeztet a mindannyiunkat összekötő emberségre, és arra, hogy még a legszörnyűbb, rémálomba illő valóságban is létezhet szépség és szeretet. A kötetet a neves műfordító és írónő, Kleinheincz Csilla ültette át magyar nyelvre.
Egy régész története, aki leleplezi az ősi sumér istenségek rejtélyét a viktoriánus Angliában
Részlet a könyvből:
...William világosan megértette, hogy az általa tervezett régészeti expedíció bizonyos mértékig kaland lesz. Hiszen nemcsak a pénzügyeit kockáztatja, hanem a hírnevét is.
A British Museum vezetőségének sokáig tartott, mire meghozta a döntést. William már teljesen kétségbeesett, annyira vágyott arra, hogy támogatást szerezzen a múzeumnak, és keresett egy másik támogatót. Egy napon egy magabiztos, kék szemű amerikai jelent meg háza küszöbén, aki készen állt arra, hogy befektessen Uruk ásatásaiba. William először nagyon örült, mígnem rájött, hogy az amerikai az összes értékes leletet a tengerentúlra kívánja vinni, és nyereséggel akarja eladni a gyűjtőknek. Williamnek nem volt ellene a magángyűjteményeknek. Az amerikai azonban erőszakos stílusával egyértelműen agresszív volt, és inkább tűnt szélhámosnak, mint az Amerikai Régészeti Alap képviselőjének. William kis időt kért, és megígérte, hogy átgondolja a vendég javaslatát. Szerencsére a British Museum értesítést küldött Adamson úrnak, hogy beleegyezik egy jövőbeli uruki expedíció anyagi támogatásába. William ujjongott. A British Museumnak három hónapba telt a döntés meghozatala. És máris eljött a február.
William sietett megosztani a jó hírt húgával ebéd közben. A leány fegyelmezetten vette tudomásul.
– Tudtam, hogy Urukba mész a British Múzeummal vagy anélkül – mondta Alice. – Körülbelül egy hete volt egy álmom... Egy gyönyörű, aranyhajú nő odajött hozzám, és azt mondta, hogy olyan tárgyakat fogsz találni, amelyek aláássák a szokásos anyagi fedezetünket... De nem beszéltem róla. Még mindig nem veszed komolyan, amit mondok.
William kanalazott még egyet, és örömmel lenyelte. Aztán megszólalt:
– Köszönöm a támogatást, kedves nővérem, még ha ez oly szokatlan is.
Alice kétkedve elmosolyodott, és azt gondolta:
„Nem mondtam el mindent az álmomból... Hogy miért? Úgysem hiszed el... Menj Urukba... Ez az expedíció teljesen megváltoztatja az életedet…”
Mi köze Mark Aretas nyomozónak és húgának, Lilynek a középkorhoz?
Van-e gyógyszer a rejtélyes betegségre, amely öröklődik az Aretas családban?
Hogy okozhatnak akár halálos sérüléseket ékszerek?
Eliza Leoni doktornő kérdések sorával szembesül, miután Mark a páciense lesz.
A nyomozó és társa, Alex az ékszerekkel összefüggő halálesetek nyomába ered, és a doktornő is válaszokat keres.
Egy kérdésre azonban Elizának magának kell válaszolnia. Továbbmegy az úton, melyre racionális és alapos tervezés után ugyancsak orvos vőlegényével lépett, vagy hagyja, hogy Mark jádezöld szeme elbűvölje, és követi a férfit varázslatos lovagi világába, ahonnan talán nem lesz visszatérés mindenki számára?
A 2011-ben Álomőrzők címen futó blogregény könyv formában.
© 2023 DiBookSale Zrt. Minden jog fenntartva.
