Létezett Lemúria?

Léteztek-e fejlett civilizációk a múltban?

Hol a bizonyíték?

Sokan szerte a világon úgy vélik, hogy egy ősi civilizáció létezett a múltban, és Lemúria néven ismerték. Sokan azt hiszik, hogy Lemúria, Atlantisz és Tartaria fejlett civilizációk voltak. Ha ezek a civilizációk fejlettek lennének, bizonyára szerte a világon kell lennie ennek alátámasztására.

Ez a könyv bemutatja annak bizonyítékait, hogy fejlett civilizációk léteztek a múltban

A történészek és barátaik a múltban időt vesztegettek azzal, hogy őrült elméleteket mutassanak be a fejlett civilizációkról. Sok kutató úgy véli, hogy ezt szándékosan tették, hogy időt pazaroljanak, és hogy a világ ne találja meg az igazságot

Több ezer koponya és csont rejtőzik a föld alatt számos templom és katedrális pincéjében – Miért?

Megettek embereket a templomokban?

Ittak vért a templomokban?

Az emberi vér ivása… 200 évvel ezelőtt általános volt Európában – miért?

Emberevés – a kannibalizmus 200 évvel ezelőtt általános volt Európában – miért?

Európában általános volt az élő emberek főzése

Hány embert ettek Európában a középkor alatt és után?

Az igazság a vámpírokról és a kereszténységről

Világszerte sokan felfedezték, hogy néhány generációval ezelőtt dédnagyszüleik árvák voltak
Sok bizonyíték támasztja alá, hogy ezen árvák közül sokat elraboltak családjuktól és eladtak
Eladták a gyerekeket
Szándékosan indítottak háborúkat, hogy árvákat teremtsenek?
A kutatók nem hiszik el, amit a történészek mondanak ezekről az árvákról, és sok kutató úgy véli, hogy a gyerekeket elrabolták vagy erőszakkal elvették a családjuktól.
Ez a könyv bemutat néhány tényt, amelyeket a kutatók megemlítenek – és fényképes bizonyítékokkal igazolják, hogy David Ewing Jr megfelelő kutatást végzett annak ellenőrzésére, mit mondanak a kutatók erről az ügyről.

Wer sind die Leute, die Tartaria zerstört haben? Wer sind die Menschen, die nach dem Fall Tartarias an die Macht kamen? Viele Menschen auf der ganzen Welt stellen Fragen zu den wichtigen Personen, die sie in Politik und Medien sehen. Viele Leute jetzt sagen, dass viele der weiblichen Figuren auf der ganzen Welt scheinen männliche Eigenschaften zu haben. Die Forscher beschlossen, diese Fragen genauer zu untersuchen

Questo libro mostrerà le prove che molti ricercatori presentano riguardo alla storia della Tartaria e del ventesimo secolo e l'uomo noto come Adolf Hitler. I ricercatori affermano che Hitler e la sua banda erano un gruppo di attori che facevano parte del piano per distruggere la civiltà, la cultura e il patrimonio del popolo germanico. Questo libro mostrerà alcune delle prove che i ricercatori presentano riguardo a questo argomento. L'autore David Ewing Jr ha viaggiato in oltre 2500 città e luoghi in tutto il mondo e ha svolto molte ricerche in 20 anni e ha una grande conoscenza dell'argomento di quella che oggi è conosciuta come Tartaria.

Hogyan egyesítsük a kis csapatokra jellemző rugalmasságot és összetartást a nagy szervezetek lehetőségeivel és erőforrásaival? Stanley McChrystal tábornok óriási, nemzetközi szövetségesekből álló, hierarchikus felépítésű, fegyelmezett hadi gépezetet vezetett, ám az al-Káidával szemben mit sem számított létszámbeli, felszerelésben és kiképzettségben megmutatkozó fölényük. A hadsereg hagyományos működése nem felelt meg napjaink hadviselésének, ezért McChrystal a háború kellős közepén átláthatóan kommunikáló, decentralizált hálózattá alakította csapatait. A háborúban tapasztalt kihívások tanulságai az üzleti vállalkozások, nonprofit és egyéb szervezetek számára is példaértékűek. A könyv által ismertetett stratégia minden területen működőképes, akár egy kórházról, akár a NASA-ról van szó, és a vezetők akkor cselekednek a legbölcsebben, ha kísérletezési szabadsággal és szervezeti szintű rálátással ruházzák fel csapataikat. Stanley McChrystal harmincnégy évnyi katonai szolgálat után, az Afganisztánban harcoló Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erő (International Security Assistance Force, ISAF) amerikai és NATO-csapatainak parancsnokaként 2010 júliusában négycsillagos tábornokként vonult nyugállományba. Korábban az amerikai Egyesített Vezérkar vezetője volt, valamint majdnem öt évig az Egyesített Különleges Műveleti Parancsnokság parancsnokaként szolgált. Vezetése idején fogták el Szaddám Huszeint, illetve győzték le az Iraki al-Káidát Abu Muszab az-Zarkávi megölésével. A parancsnok My Share of the Task című visszaemlékezése, akárcsak új könyve, a Csapatok csapata bestseller lett. Jelenleg a Yale Egyetem nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó Jackson Intézetének főmunkatársa, és a McChrystal Group társtulajdonosaként felső vezetőket oktat a szervezeti szintű alkalmazkodóképességre. Feleségével, Annie-vel Virginia államban él.

1942. március 25-én csaknem ezer fiatal, szlovákiai zsidó lány – köztük sok tizenéves – szállt vonatra Poprádon. Tele kalandvággyal és hazaszeretettel, a legjobb ruhájukban intettek búcsút a szüleiknek. Úgy tudták, hogy országuk szolgálatában néhány hónapig egy gyárban dolgoznak ehelyett egyenesen Auschwitzba szállították őket.

A szinte biztos halálba küldött gyereklányok nem pusztán zsidó származásuk, hanem női mivoltuk miatt is kiszolgáltatottak voltak. Embertelen körülmények között, borzalmas megaláztatásokat szenvedtek el, miközben látták meghalni családtagjaikat, szeretteiket. A 999 ártatlan lányból alig néhányan maradtak életben. A több túlélővel, szemtanúkkal, a deportáltak rokonaival és történészekkel készített személyes interjúk alapján megírt történetük a holokauszt és a nők történelmének fontos és megrázó epizódja.

Úgy tűnik, már mindent tudunk a második világháborúról. Ennek ellenére a témában számtalan egymással élesen ütköző nézettel találkozunk. Mintha a szövetségesek és a tengelyhatalmak háborús propagandája ma, nyolc évtizeddel a háború kitörése után is elevenen hatna, és rányomná a bélyegét arra, amit a jelenkor történészei állítanak vagy vallanak.

Ebben a kötetben a szerzők – jeles francia történészek – a második világháború huszonhárom mítoszát veszik górcső alá, hogy különválasszák a tévhiteket és a történelmi tényeket. Pearl Harborban valóban súlyos csapást mért Japán az Egyesült Államokra? Hitler csak megelőzte Sztálin támadását? A Waffen-SS tagjai valóban elitkatonák voltak? Tényleg jelentéktelen volt a provence-i partraszállás? A német csodafegyver valóban mindent megváltoztatott volna? Túlértékeljük Montgomery szerepét? Igaz, hogy Jaltában Churchill, Sztálin és Roosevelt felosztotta a világot? Ezekre a kérdésekre és sok hasonlóra ad választ ez a könyv.

Mérgezés, kirakatper, az emberi jogokra fittyet hányó börtönbüntetés: Alekszej Navalnij láthatóan feldühítette az Oroszországot több mint két évtizede vaskézzel uraló Vlagyimir Putyint, nemhiába emlegetik az orosz autokrata elsõ valódi kihívójaként. Honnan indult a jogászból korrupcióellenes aktivistává, majd a Putyin-rezsim ellenzékének elsõ számú vezetõjévé vált férfi pályafutása? Mit lehet tudni személyiségérõl és politikai nézeteirõl azon kívül, hogy Putyin kérlelhetetlen ellenfele? És milyen jövõt jósol Oroszország és az orosz elit számára fokozódó népszerûsége?
Az elismert Oroszország-szakértõk, Jan Matti Dollbaum, Morvan Lallouet és Ben Noble részletes áttekintést nyújtanak az orosz ellenzéki vezetõ pályafutásának különbözõ állomásairól és változó nézeteirõl. A könyv alaposan körüljárja, Navalnij tevékenysége és a körülötte szervezõdõ mozgalom hogyan alakította át az elmúlt évtized során a Kreml taktikáját, és tette még keményebbé a rezsimet. Vajon sikerrel járhat Navalnij Putyin országában? Mit hozhat diadala vagy kudarca Oroszország és az egész világ számára?

A BBC History-könyvek első kötete! 

A második világháború legnagyobb sikerű kémtörténetét, a háború menetét legjelentősebben befolyásoló titkosszolgálati akció feltárását ígéri a könyv beharangozója, s a kedvcsináláshoz a BBC History Magazin a szakmai hitelét is adja: a felsőfokú minősítés kiállja a történészi próbát. 
Korántsem lebecsülve Sorge és társainak bravúrját, amelyet a szocialista korszak az igaz világháborús kémtörténetek élére helyezett, Juan Pujol García – nevezzük valódi nevén – nagyban hozzájárult az egész háború legnagyobb szabású és fölöttébb kockázatos hadműveletéhez, a szövetségesek normandiai partraszállásának, a D-napnak a sikeréhez. A fiatalembert a szövetségesek Garbóként ismerték, a németek Arabel néven – mindkét fél a világháború legsikeresebb ügynökének tartotta, természetes, hogy munkáját London is és Berlin is magas kitüntetéssel ismerte el. 
A németeket huszonnégy emberből álló hálózatának jelentéseivel látta el – egy kisebb hadsereg élén állt tehát –, s a hadvezetés és az Abwehr, a hírszerzés és a kémelhárítás csúcsszerve a legnagyobb csodálattal nézte, hogyan építi föl és kezeli szervezetét. A nácik mesterkémei soha nem fedezték fel, még csak nem is gyanították, hogy kettős ügyök, és két tucat ügynöke kizárólag az ő képzeletében létezett: valamennyiük kitalált személy volt. El kell hinnünk a szuperlatívuszt: ez volt minden idők egyik legmerészebb megtévesztési művelete. Garbo meggyőzte a németeket, hogy tartsák vissza a csapataikat, amelyek meghiúsíthatták volna a partraszállást a D-napon; elhitette a németekkel, hogy az angol–amerikai csapatok 1944. június 6-án Normandiában csak elterelő hadműveletet hajtottak végre, s az igazi partraszállás színhelye Calais lesz. Garbo játszmájának sikere egészen biztos, hogy megszámlálhatatlan szövetséges katona életét kímélte meg, s az sem a realitásoktól elrugaszkodó feltételezés, hogy nélküle másképp zajlott volna a második világháború. Kiléte évtizedekig szigorúan őrzött titok maradt. A háború után eltűnt, majd 1959-ben megrendezte a saját halálát. 

1984-ben, május vége felé egy csoport nyugalomba vonult titkosszolgálati tiszt gyülekezett a Különleges Erők Klubjának társalgójában, Londonban, hogy egy olyan hírszerzővel találkozzanak, aki a jelentések szerint 1959-ben már meghalt. Egyikük sem volt benne bizonyos, hogy az az ember, akivel találkozni kívánnak, tényleg az a kettős ügynök lesz, akit Garbo fedőnéven ismertek, de valódi kiléte 1984-ben is ugyanolyan szigorúan őrzött titok volt, mint a háború végén, amikor egy sor intézkedést tettek annak érdekében, hogy életét megvédelmezzék. 
Nigel West évtizedekig foglalkozott az MI5 kettős kémeivel és Garbóval, akit a legautentikusabb leírás is „mesteri képességű zseninek” nevezett, tevékenységéről pedig azt írta, hogy a megtévesztés mesterei a Garbo műveletet mindig területük legmagasabb szintű példájának tartották. Hosszú ideig nem tudott nyomára bukkanni: az MI5 áthatolhatatlan védőfalat emelt köré. Még a titkos ügynökök listáját vezető tisztek sem ismerték a személyét – egykori közvetlen felettese tisztázatlan körülmények között,1964-ben autóbalesetben meghalt. 
Westnek csak akkor sikerült használható nyomra lelnie, mikor 1981 májusában riportot készített Anthony Blunttal, a híres művészettörténésszel, akiről tizennyolc hónappal korábban kiderült, hogy az MI5 tisztjeként szovjet kém volt. Blunt beszámolt neki arról az egyetlen alkalomról, amikor Garbóval ebédelt. Emlékezett rá, hogy a Juan vagy Jose García nevet használta. Később megtudta, hogy a híres kém teljes neve Juan Pujol García, és hogy Barcelonából származik. West hosszas nyomozómunkával kiderítette, hogy az általa keresett Juan Pujol García Venezuelában él. 
Nigel West tízévi nyomozás után, 1984-ben New Orleansban találkozott először Juan Pujol Garcíával. Aki ezzel kilépett a kémkedés árnyékvilágából. 
Kettőjük könyve, amely az MI5-os dossziéit is tartalmazó visszaemlékezéseit foglalja keretbe, elmeséli Garbo hihetetlen történetét, és dokumentálja a történelem legnagyobb jelentőségű megtévesztő hadműveletét.

Papp Gábor
a BBC History Világtörténelmi Magazin főszerkesztője