A rendszerváltás gyökeresen átalakította a magyar társadalom szerkezetét, új társadalmi szereplők jelentek meg a színen, és a régiek új, számukra addig ismeretlen helyzetben találták magukat. A kötet tizenhét tanulmánya egyformán foglalkozik a társadalom átrétegződésével, a településszerkezet átalakulásával, a szegregáció és a migráció kérdéseivel, a leszakadó, szegény rétegek újratermelődésével, az ifjúság helyzetével és az oktatás, az iskolarendszer átalakulása felvetette problémákkal, az új elitek kialakulásával, a fogyasztási csoportok vizsgálatával, a családdal és a családon belüli munkamegosztás változásaival, az újonnan megjelent kereskedelmi média szerepével a tudatformálásban, a politikai értékválasztásokkal és a politika társadalomformáló hatásával, az érdekérvényesítés lehetőségeivel, valamint a szociológia tudomány jelen állapotának felmérésével, elért eredményeivel és az előtte álló új feladatokkal, amelyek meghatározzák a kutatás jövőbeli irányait is.
A szerzők névsora illusztris: a neves, már jól ismert kutatók mellett a szociológusok fiatal nemzedékének tagjai is megszólalnak.
A tanulmányokat olvasva az érdeklődő több, rendszerezettebb és kézzelfoghatóbb információt szerezhet a mai magyar társadalom állapotáról, mint amire a mindennapi tapasztalatok lehetőséget nyújtanak.
„Hosszú időn keresztül – Széchenyitől és Kossuth-tól Adyn és Jászin át Hajnal Istvánig és Bibóig, sőt 1990-ig – a magyar szellemi útkeresés egyik központi gondolata volt a feudalizmus elleni harc. […] Az utána következő két évtizedben kikerült az érdeklődés homlokteréből. Most az új körülmények között, új módon kell előtérbe állítani.”
"A feudalizmusról […] nemigen esett szó az elmúlt két évtized közéletében. Még a kifejezést is alig hallottuk – legfeljebb szaktörténészek belső köreiben használták.
Azzal senki sem foglalkozott – legalábbis nyilvánosan –, hogy mi a szerepe a feudalizmus továbbélő hagyományainak a mai társadalom életében és fejlődésében. Nem vizsgálták, hogy milyen szerkezetei és mechanizmusai működnek ma is, milyen formában tudtak-tudnak fennmaradni, és hogy ebben a vonatkozásban a mai magyar élet valósága miben tér el Európa tőlünk nyugatra és keletre eső országainak életétől."
Előszeretettel formálunk véleményt olyan dolgokról, amiket nem ismerünk igazán. Nemigen tudjuk, hogy valójában hogyan "... élnek dolgozók itt, költők is bűntelen / és csecsszopók, akikben megnő az értelem..." - ahogyan Radnóti Miklós írta. Véleményformáló környezetünket sok minden meghatározza, beszűkíti. Nekem szerencsém van, játékos természetemnek hála. Szeretek ultizni és pingpongozni. Játékostársaim a társadalom legkülönbözőbb rétegeiből szegődtek mellém, pontosabban: én kéredzkedtem hozzájuk. Róluk mesélek ebben a könyvben, az ő portréjukat igyekszem megrajzolni javarészt az ő szavaikkal. Bár az őszinteség nem esztétikai kategória, erősen bízom benne, hogy életvallomásaik megismerése olvasóim hasznára lesz.
A nagy erdélyi írónő 1938 és 1940 között beutazta egész Kelet-Európát, a szovjet-határtól a Fekete-tenger bolgár partjáig, mindenütt magyarok után kutatva, hogy hírt hozzon az orosz határszélen élő bukovinai székelyekről, a moldovai csángókról,a dunai kikötők magyar hajósairól, Bukarest és a Dobrudzsa magyarjairól. E regényes útirajz egy új magyar világot tár fel előttünk, amely úgyszólván itt van a szomszédságunkban és mégis mintha óceánok választanák el tőlünk elhagyatottságában.
Szoborledöntések, a történelem átírása, cenzúra és futótűzszerűen terjedő virtuális lincselések: hétköznapjaink egyre inkább tébolyba süllyednek. Új könyvében Douglas Murray, a meghatározó Európa furcsa halála szerzője a tömeghisztéria okait kutatja; hogyan uralt le mindent a nemi és faji megszállottság, hogyan vált aknamezővé a közösségi média, ahol egy ártatlan megjegyzés is nyilvános kiátkozást eredményezhet, és hogyan vált a kultúra és a tudomány a félelem terepévé az abszurditásig fokozott politikai korrektség nevében.
A brit konzervatív szerző a rá jellemző alapossággal és száraz humorral tárja fel a progresszió és egyenlőség terén létfontosságú eredményeket elérő polgárjogi mozgalmak önmaguk ellen fordulását és szétesését. A klasszikus liberális eszméktől a posztmarxista filozófián át a kortárs szórakoztatóiparig terjedő nagy ívű elemzésében tüzetesen szemügyre veszi napjaink bolondériáit és az azokat tápláló, kártyavár stabilitású eszmerendszereket.
A tömegek tébolya provokatív mű, provokációja pedig abban rejlik, hogy ellentmondást nem tűrően kiáll a gondolat- és szólásszabadság, illetve a szabad vita joga mellett. Erősen ajánlott olvasmány mindenkinek, aki nem csak Twitter-kompatibilissé butított szólamokból kíván tájékozódni a világról.
„Az emberek kétféle módon tehetik hivatásukká a politikát. Vagy úgy, hogy 'érte' élnek, vagy úgy, hogy 'belőle'. Ez az ellentét egyáltalán nem kizáró jellegű… Aki a politikáért él, az belső értelemben erre 'alapozza az életét': vagy a hatalom puszta birtoklását élvezi, vagy saját belső egyensúlyát és önérzetét táplálja azzal a tudattal, hogy egy 'ügy' szolgálata értelmet ad az életének. Ebben a belső értelemben bizonyára minden komoly ember, aki valamilyen ügynek él, ugyanakkor ebből az ügyből is él. A különbség tehát a dolognak egy sokkal súlyosabb oldalára vonatkozik, nevezetesen a gazdaságira…”
© 2022 DiBookSale Zrt. Minden jog fenntartva.
