„Ez orcátlan merészség oly dühbe hozta a gyönge asszonyt, hogy amit magában oly keményen föltett, azt most végre is hajtotta. Felkapott egy fazék forró vizet a tûzhelyrõl, s azzal úgy nyakon forrázta a tolakodó gazembert, hogy annak szeme-szája tele lett a forró lével, s az egy percre minden eszméletét elvette. Azon perc alatt pedig nekirohant a Mikhál, s teljes erejével megtaszította. Mire a Pirka is odarohant, s õ is Mikhálnak segített, úgyhogy egyesült erõvel ki tudták lökni a nagy mahomed embert a konyhából, s azután nagy hirtelen becsapták a tölgyfa ajtót. A leforrázott és kilökött fickó azonban most még dühösebbé lett téve átkozódott, káromkodott és fenyegetõdzött, hogy minden rosszat el fog követni a Mikhállal, s hogy a fenyegetõzésnél ne maradjon, segítségül hívta a két otthon maradt pecért is. S akkor elõhozva azt a nagy vassulykot, amivel a gonosztevõket szokták mozsárban összetörni, nekifogtak, hogy azzal az erõs tölgyfa ajtót betörjék. Mikhál azt hitte, hogy el van veszve. Inkább bele akart ugrani a kútba, mint hogy bevárja, míg gyilkosai rátörik az ajtót. – No, csak csendesen, szépasszonykám – mondta, megfogva a kezét, a boszorkány. – Ugye, hogy a kártya már kétszer is igazat mondott? Harmadszor is azt fog mondani. Rám bízza-e hát most magát? – Itt van. Vegyed testemet, lelkemet– szólt az asszony, odavetve magát a boszorkány karjai közé. – No, hát legelébb is vegye a szépasszony, ezt az égõ hasábfát a kezébe, aztán álljon bele ebbe a vederbe. Én a kerékkel szépen leeresztem, de ,nem a vízbe, hanem csak a kútgádor közepéig: ott talál egy szûk nyílást, abba lépjen ki, s várja meg, míg utána ereszkedem.”