150 pont
Hazugságok, átkozott hazugságok és történelem
„Ne szépítsük, csináltam én már ritka nagy marhaságokat. Sokszor voltam vakmerő, de még sosem tettem tönkre ennyi embert, és sosem végeztem akkora rombolást, mint ebben az esetben.”
Max nem érzi jól magát a bőrében. Amíg a kollégái a teutoburgi erdőbe indulnak, hogy megfigyeljék a rómaiak és a germánok egyik legnagyobb csatáját, ő maga kénytelen beérni azzal, hogy egy rettenetesen elhízott, undok és ordenáré királynét üldözve rohangál a westminsteri apátság körül.
Aztán a St. Mary soron következő – rendkívül sikeres – küldetése után a Thirsk régészei előkotornak a földből egy rejtélyes rendeltetésű, ősrégi kardot. A lelet az egyetem archívumába kerül, ám néhány nappal később balszerencsés, sőt tragikus események történnek az ásatás helyszínén. Egyes múltjárók és biztonságiak – igen, Markham is nyakig benne van – biztosra veszik, hogy a két dolog összefügg, és akcióba lépnek.
Max, aki sosem rajongott a szabályokért, ezúttal túl messzire megy, amiért sokan megfizetnek, többek között ő maga is: a jelek szerint soha többé nem vehet részt küldetésben. A kérdés az, hogy az adott körülmények között sikerül-e helyrehoznia a dolgokat. A kilátástalannak tűnő helyzetben őrült nagy dobás kell ahhoz, hogy minden visszatérjen a régi kerékvágásba.
A semmi lány felnőtt…
A Frogmorton farmon a megszokott módon zajlik az élet – ami azt jelenti, hogy az események rég túllépték a „különc” szintet, és most nyílegyenesen vágtáznak a „teljesen bizarr” felé.
Jenny ismét azért küzd, hogy a Russell Checklanddel kötött házassága viharos tengerén hánykolódva valahogy a felszínen maradjon. De szerencsére nincs egyedül, mert ott vannak neki a patagóniai rohamcsirkék; Jack, a szomorú szamár; és Mrs. Crisp titokzatos barátja.
Tehát semmi újdonság… leszámítva egy titokzatos alakot, aki újra és újra felbukkan a ház körül, és akire Jenny azt mondaná, hogy nem más, mint az unokatestvére, a gonosz Christopher, ha nem tudná, hogy ez lehetetlen. Akkor látta utoljára a férfit, amikor Russell kihajította a házból, és nem lehet olyan ostoba, hogy visszatérjen, és újra megpróbálkozzon valamivel… vagy igen?
A St. Mary nagyjából talpra állt az Időrendőrséggel vívott ütközet után, a Nagyfőnök kinevezi Maxet a Múltjáró Részleg állandó vezetőjének, akinek persze egyetlen küldetést sem sikerül megúsznia baj nélkül, ráadásul az ő feladata a nyílt nap szervezése is. Markham kísértetet lát, amit rajta kívül senki más; a nagy londoni tűzvészben megmentett láda meghökkentő tartalommal bír; a firenzei hatalmas máglyáról megmenekül néhány Botticelli-festmény; a thermopülai csata kulcsfiguráját egy múltjárónak kell helyettesítenie; és mindezek után a történet egy esküvővel zárul, ami, természetesen, nem folyhat a dolgok megszokott medrében…
Az ötödik kötet cselekménye sok kisebb küldetés köré szerveződik, és még több izgalomban és humorban bővelkedik, mint az előzőek…
A semmi lány felnőtt…
A Frogmorton farmon a megszokott módon zajlik az élet – ami azt jelenti, hogy az események rég túllépték a „különc” szintet, és most nyílegyenesen vágtáznak a „teljesen bizarr” felé.
Jenny ismét azért küzd, hogy a Russell Checklanddel kötött házassága viharos tengerén hánykolódva valahogy a felszínen maradjon. De szerencsére nincs egyedül, mert ott vannak neki a patagóniai rohamcsirkék; Jack, a szomorú szamár; és Mrs. Crisp titokzatos barátja.
Tehát semmi újdonság… leszámítva egy titokzatos alakot, aki újra és újra felbukkan a ház körül, és akire Jenny azt mondaná, hogy nem más, mint az unokatestvére, a gonosz Christopher, ha nem tudná, hogy ez lehetetlen. Akkor látta utoljára a férfit, amikor Russell kihajította a házból, és nem lehet olyan ostoba, hogy visszatérjen, és újra megpróbálkozzon valamivel… vagy igen?
Poppy Brown szingli.
Szingli is marad.
A karácsony után Poppynak az újév ünneplésével kell szembenéznie. Egyedül.
Még jó, hogy Poppynak remek barátai vannak, és nem hagyják egyedül a lányt az ünnepélyes alkalomkor.
Vajon egy újévi csók meghozza Poppynak a szerelmet, vagy balszerencsés vége lesz?
Kövesd nyomon Poppy Brown néhol zűrös, de vicces küzdelmét a mindennapokban.
Egy itáliai komédia a 16. századból, egy francia komédia a 18. század elejérõl, egy németül írott vásári bábjáték a 19. század cseh piactereirõl. Három eltérő stílusú, eltérő műfajú, egyaránt szórakoztató mű. Ruzante darabját korábban A csapodár madárka címen játszották és szelídítették meg - az eredeti mű és Fábri Péter fordítása vad és erotikus - erre utal már az új cím is, A csábító pillangó. Marivaux-nak alig néhány műve van magyarra lefordítva, pedig hatalmas életműve Franciaországban ma is része az élő színháznak. A második váratlan szerelem egy özveggyé lett márkiné és egy, előző szerelmét annak zárdába vonulása miatt elvesztett lovag első látásra születő, de nehezen bevallott szerelméről szól. A Brabanti Genovéva, amelynek szerzőjét nem ismerjük, minden szabályt felrúg, amit csak felrúghat. Az egyik pillanatban fergeteges humorát élvezzük, a másikban abszurd szélsőségein lepődünk meg.
© 2023 DiBookSale Zrt. Minden jog fenntartva.