Szegény, boldog-boldogtalan Jókai Móric. Hosszú élete és irodalmi pályafutása során sok dicsségben volt része, ám ami a nõket illeti, nem volt szerencséje. Mindkét házassága botrányt okozott: az elsõ csak családi és baráti környezetében, a második – ötven évvel késõbb – már országra szóló, zajos ribilliót. Kétszer nõsült, s mindkétszer színésznõt vett feleségül. Talán ez volt a baj. Talán, ha civil arákat vezet oltár elé, csöndben marad az ezerfejû cézár, a színházénál semmivel sem kíméletesebb irodalmi közvélemény. Persze, nem ez volt a legfõbb szálka a kívülállók szemében (s ilyenkor mindenki kívülálló, a legközelebbi rokon, még az édesanya is, mert egy szerelem, s egy abból következõ házasság két ember legszentebb magánügye). A korkülönbség borzolta föl, sõt, sokkolta a hagyományokon nevelkedettek érzéseit. Laborfalvi Róza nyolc évvel volt idõsebb, Grosz Bella több mint ötven évvel fiatalabb Jókainál. Bevezetésképp ennyi talán elég is lenne az olvasók kíváncsiságának felcsigázására. El kell azonban mondanunk még egyet-mást e kötet jellemzõirõl. Ez nem irodalomtörténeti szöveggyûjtemény, csak Jókai magánéletére vonatkozó írások, levelek, cikkek, életrajz-részletek olvashatók benne. Többségük kortársi emlékezés, vagy épp vita, hiszen a múlt század elejéig nagyjából mindent elmondtak a szemtanúk és a közvetlen utókor, amit nagy mesemondónk házasságairól tudni lehetett. Úgy is lehet olvasni ezt a könyvet, mint egy regényt: aki hagyományos módon, az elején kezdi és végigolvassa, egymással olykor élesen ütközõ állítások tükrében formálhat önálló véleményt a legnépszerûbb magyar író magánéletérõl. Eldöntheti, boldog avagy boldogtalan volt-e Jókai Mór élete.