"Evlia cselebi útleírása a magyar fordítás megjelenése, 1904 illetve 1908 óta tartja izgalomban a helytörténészeket. Hiába ásta alá hitlességét Szekfű Gyula vitriolos -sokszor igaztalan- kritikája, hiába derült ki, hogy Karácson Imre remek fordítása önhibáján kívül sokszor hiányos, a kutatók újra és újra felütötték a köteteket. Nem is igen tehet mást: Magyarország jelentõs részérõl a török utazó közölt elõször bõséges, apró részletekre is kiterjedõ leírást. Ráadásul az amúgy is forrásszegény török kori fejezetekhez igen jól jött Evlia színes, keleties fogalmazása, mely gyakran rendkívül jónak és pontosnak bizonyult. Másrészt a kisebb-nagyobb fordítási pontatlanságok, szöveghiányok sok felesleges fejtörésre adtak okot, gyakran vitték félre a kutatásokat. (...)" (részlet az Elõszóból)