A Moszádot napjainkban a világ legjobb és egyben legrejtélyesebb titkosszolgálatai között tartják számon. Ez a könyv bemutatja az ügynökség hatvanéves történetének legmeghatározóbb és legtitkosabb akcióit, melyek hatással voltak Izrael és az egész világ sorsára, így például Eichmann elfogását, a Fekete szeptember felszámolását, az etióp zsidók legendás kimenekítését, a szíriai atomreaktor megsemmisítését vagy éppen a legfontosabb iráni atomtudósok likvidálását.
Az alapos kutatómunka és az izraeli vezetőkkel, Moszád-ügynökökkel készített exkluzív interjúk segítségével a szerzők a legapróbb részletességgel elevenítik fel az akciókat és az ügynökök bátor tetteit. Simon Peresz izraeli elnök szavaival élve e könyv elmondja, „amit nem tudtunk, hogy Izrael titkos erői éppen olyan félelmetesek, mint a valódi hadserege”.
A pénz- és korporációs oligarchia csaknem teljessé vált pénzkibocsátási, hitelezési és kamatszedési monopóliuma révén el tudta érni, hogy ma már ő rendelkezik a világ termelő vagyonának a túlnyomó része felett is. A hitelpénzrendszer pénzügyi diktatúrát valósít meg. Feltalálói, irányítói és haszonélvezői azonban elrejtőznek a demokratikus formák és eljárások kulisszái mögé. Más szóval ez a rendszer belső lényegét tekintve kemény diktatúra, amely azonban demokratikus formákat használ a politikai élet látható terében a választópolgárok megtévesztése céljából. Ezért a demokratúra olyan elfajzott alibidemokrácia, amelynek legfontosabb funkciója e rendszer haszonélvezőinek az elrejtése és védelmezése a hátrányos helyzetűekkel szemben. Ennek az elkorcsosult hibridnek azért „demokratúra” a neve, mert olyan politikai-társadalmi-gazdasági rendszer, amely röviden megfogalmazva belül diktatúra, kívül pedig látszetdemokrácia.
A hitelpénz-monopólium agresszív terjeszkedése tette lehetővé a világdemokratúra rendszerének globális térnyerését. A fasizmussal rokon világdemokratúra olyan rendőrállami és pénzuralmi módszerekkel irányított politikai-gazdasági rendszer, amelyben a pénzmonopóliumot kisajátító uralkodó réteg megszerzi magának az államhatalmat is. A globális hatalomgazdasági diktatúrában a kormányzást az állam intézményeibe beépült, azokkal fuzionált – magántulajdonban lévő – pénzügyi, kereskedelmi és ipari kartellek-korporációk veszik át. A demokratúra integrált vezető rétege (amelyet nemzetközi pénzügyi közösségnek, pénzoligarchiának, befektető bankároknak, plutokráciának, pénzügyi és korporációs elitnek is neveznek) gyakorolja a pénzügyi és gazdasági élet feletti uralmat. Lényegében a szervezett közhatalom (az állam), és a fölébe nőtt szervezett magánhatalom összeolvadásáról van szó.
Az 1914-ben kezdődött és világméretűvé dagadt összecsapás felrobbantotta és megszüntette a régi világot, miközben utat nyitott egy új, minden korábbinál kegyetlenebb korszaknak, amelyet rövid huszadik századnak szokás nevezni. A Nagy Háborúról szóló első értelmezési kísérletek magából a háború logikájából sarjadtak, és a gonosz, illetve a jó közötti küzdelemként írták le az eseményeket. Ez az értelmezés máig sok hívet tudhat magáénak. Schmidt Mária történész nagyívű esszéje az egyik első szellemi próbálkozás, hogy túllépjünk az ellentétpárokkal operáló magyarázatokon. Csak száz év telt el azóta, így kijelenthető: ez a könyv igazi kezdet. Sokan fognak még hivatkozni rá.
Képes lehet egyetlen ember eldönteni egy globális háború kimenetelét? Mi kell ahhoz, hogy valaki jó vezető legyen - intelligencia, empátia, karizma, vagy gátlástalanság és őrült mértékű önbizalom? A neves brit történész, Andrew Roberts, a Churchill - Kéz a kézben a sorssal szerzője kilenc meghatározó modern kori háborús vezető (Napóleontól Churchillen és Hitleren át egészen Margaret Thatcherig) tanulmányozása révén kutatja a vezetés titkát. A kilenc nagy formátumú történelmi személyiség különböző korokban élt, különböző háborúkat vívott, és a történelem különböző szerepeket szánt nekik, ám mindegyikük emberek millióit vezette a győzelemig - vagy a végső vereségbe. Vajon mi a közös bennük, mi az, ami korokon, kultúrákon és kontinenseken át naggyá tesz egy vezetőt?
A szerző a rá jellemző éleslátással és lendületes stílussal tárja fel a diadalok és kudarcok hátterében rejlő okokat és a győzelmek árát.
„Andrew Roberts rendkívüli érzékkel ragadja meg akár egyetlen idézet vagy anekdota által a nagy történelmi személyek lényegét.” (History Today)
Gróf futaki Hadik András (1710‒1790) a 18. század legsikeresebb és leghíresebb magyar katonája volt: katonai pályája csúcsán, 1774-ben tábornagyi rendfokozatot kapott, és Mária Terézia kinevezte a bécsi Udvari Haditanács elnökévé. Emlékét egyebek közt emléknap, emléktúra, a szlovák katonai akadémia neve, Bécsben utca, a budai várban Vastagh György szobrász lovas szobra őrzi. Európai hírnevét az 1757. októberi huszárcsínynek, a porosz főváros, Berlin elfoglalásának és megsarcolásának köszönhette. A művelt, eredetileg papnak nevelkedett Hadik egész életében írásba foglalta tapasztalatait: naplókban rögzítette hadjáratainak eseményeit, és szívesen foglalkozott szabályzatok és hadi utasítások szerkesztésével. Többségükben német nyelvű feljegyzései, memorandumai, szabályzatai kéziratban maradtak.
Fönnmaradt írásainak többsége nem saját belső késztetéséből, hanem valamilyen szolgálati feladat nyomán született. Az itt közölt dokumentumok közül messze kiemelkedik Hadiknak az 1739. évi hadjáratról írt hadtörténeti műve, amely történetírói igényessége és kiváló német nyelvezete miatt fő művének tekinthető. Nem véletlen, hogy ezt a munkát nem az uralkodó íróasztalára, hanem fiai okulására, katonai képzésükre szánta. A kötetben olvasható válogatás hírt ad a maga korában egész Európában ismert hadvezér katonai gondolkodásáról.
A könyv Tőkés Rudolf Amerikában élő magyar származású történész és politológus gazdag életművéből nyújt válogatást. Magyarország és Közép-Kelet-Európa történelmi, kulturális és politikai problémáiról szóló tanulmányok mellett olvashatunk a rendszerváltásról, az 1990-es évek magyar poltikai és közjogi kérdéseiről, valamint az utóbbi néhány év honi történéseiről szóló tanulmányokat is.
© 2022 DiBookSale Zrt. Minden jog fenntartva.