A Moszádot napjainkban a világ legjobb és egyben legrejtélyesebb titkosszolgálatai között tartják számon. Ez a könyv bemutatja az ügynökség hatvanéves történetének legmeghatározóbb és legtitkosabb akcióit, melyek hatással voltak Izrael és az egész világ sorsára, így például Eichmann elfogását, a Fekete szeptember felszámolását, az etióp zsidók legendás kimenekítését, a szíriai atomreaktor megsemmisítését vagy éppen a legfontosabb iráni atomtudósok likvidálását.
Az alapos kutatómunka és az izraeli vezetőkkel, Moszád-ügynökökkel készített exkluzív interjúk segítségével a szerzők a legapróbb részletességgel elevenítik fel az akciókat és az ügynökök bátor tetteit. Simon Peresz izraeli elnök szavaival élve e könyv elmondja, „amit nem tudtunk, hogy Izrael titkos erői éppen olyan félelmetesek, mint a valódi hadserege”.
Gabo Tényirodalom, non-fiction 
Napjainkban egyszerre folyik harc a politika formája és tartalmának meghatározásáért és a figyelem megragadásáért. Mindez nem új a politikai közösségek történetében, de a küzdelem hevessége igen. A politika, a nyilvánosság és a médiafogyasztás digitális fordulatának következtében oly mértékig diverzifikálódott a politika jelentése és a politikai témák priorizálása az egyének szintjén, hogy nem elégséges úszni az adatok tengerében: szigeteket is kell rajta létesíteni. Csomópontokat, adatokat és tudásokat, állomásokat – politikai értelemben álláspontokat –, amelyek köré embereket (választókat, állampolgárokat, fogyasztókat) csoportosítani lehet. Hogy a politikának lehetséges szigeteket építenie, mindezt a könyv számos Big Data-alapú gyakorlat és kampány bemutatásával szemlélteti, ahogyan azt is, hogyan képes a politikai kampánytervezés átvenni olyan digitális tartalomfejlesztői (képi) gyakorlatokat, amelyek korábban egy szűk online szubkultúra vagy törzs sajátosságai voltak. Magyarországon ilyen részletességgel még nem mutatták be kortárs mémkultúrát, de az amerikai politikában átmeneti, de annál zajosabb sikert arató alt-right mozgalmat sem, amelynek megerősödése nem ment volna a technológia és az internet demokratizálódása nélkül. Ugyanakkor a hangsúly mégsem ott van, hogy ki használ bizonyos eszközöket, hanem abban, ahogyan használják. Hogyan válnak online mikrofelületek makrotényezőkké, hogyan lesz a szembenállás zajcsökkentésére létrehozott platformokból bevett kampányeszköz,hogyan gyakorol hatást a politikára a videójáték-kultúra és -szocializáció?
Amerikai kampányok mentén módszereket mutatunk, hogyan követnek végig kampánystábok digitális lábnyomokat, és lesznek érzelmi alapú megnyilvánulásokból értelmi kimenetek. Beszélni kell a hagyományos közvélemény- és társadalomkutatás megismerési válságáról is, soha nem merült fel még ennyire szembeötlő módon, mint az online aktivitások és életszervezés fordulata után, hogy a „mit kutatunk” kérdésében elbizonytalanodás van. Tudnunk kell mekkora a hatás egy-egy választói döntés mögött, és milyen tényezők váltják ki, ahhoz folyamatos mérésekre és elemzésekre van szükség a Big Datától kezdve a kísérleti kutatásokig. Ezek hiányában egy olyan bonyolult médiaökoszisztémában, mint a digitális tér, csak ideológiai vagy óvatos következtetésekkel élhetünk. Az álhírek veszélyt jelentenek, de az álhír-veszélyre szakosodott iparág nem kevésbé takarja el szemünk elől az emberi döntések komplex jellegét. A könyvben tárgyalt internet rossz és jó arcainak küzdelme a figyelemgazdaságban, az érzelemszabályozásban és az adatmonopólium-megszerzésében egyelőre döntetlenre áll.
A Harmadik Birodalom kegyetlen kísérleteket folytatott a koncentrációs táboraiban. Emellett más hadviselő államok is folytattak hasonló - biológiai, vegyi és technikai - programokat, például Japán.
The Third Reich has carried out cruel experiments in its concentration camps. In addition, other warring states have also pursued similar biological, chemical and technical programs, such as Japan.
A dzsihádista szervezetekkel összefonódó embercsempész csoportok bevándorlók és menekültek áradatát juttatják el Európába. Ezt a sok milliárd dolláros üzleti hálózatot több mint egy évtized alatt építették fel fegyveres szervezetek és bűnbandák az elrabolt külföldiekért követelt váltságdíjakból. Loretta Napoleoni, Az iszlamista főnix című bestseller szerzője ezúttal nemcsak az emberrablás és az embercsempészet közötti összefüggést leplezi le, hanem a terrorizmus új jelenségét, a bűnözői dzsihádizmust is bemutatja. Izgalmas könyve, az Emberkereskedők menekültekkel, emberkereskedőkkel, a váltságdíjjal kapcsolatos alkudozásokban és mentőakciókban aktívan részt vevő túsztárgyalókkal, terrorelhárító szakértőkkel, a biztonsági szolgálatok tagjaival és egykori túszokkal készített exkluzív interjúkra épül. „Loretta Napoleoni felfedi előttünk azt a nyugtalanító folyamatot, amelynek során az évi több millió dolláros forgalmat bonyolító közel-keleti bűnöző és dzsihádista emberrabló-hálózatok az Európába irányuló menekültcsempészet még jövedelmezőbb üzletére nyergelnek át. Az emberkereskedők havonta mintegy 100 millió dollárt csikarnak ki kétségbeesett családok tízezreitől. Ezek az emberkereskedők pedig a mi teremtményeink, az ipari méreteket öltő halál és pusztítás logikus következményei, a működésképtelenné vált államok és az eluralkodó káosz termékei. Mi vagyunk a felelősek. És a kielégíthetetlen mohóság, amelyet ezekbe a két lábon járó ragadozókba oltottunk, nem fog megelégedni az emberrablással és emberkereskedelemmel. Ez jelenti az új világrendet.” - Chris Hedges, a Wages of Rebellion szerzője és a The New York Times volt közel-keleti irodavezetője
Gróf futaki Hadik András (1710‒1790) a 18. század legsikeresebb és leghíresebb magyar katonája volt: katonai pályája csúcsán, 1774-ben tábornagyi rendfokozatot kapott, és Mária Terézia kinevezte a bécsi Udvari Haditanács elnökévé. Emlékét egyebek közt emléknap, emléktúra, a szlovák katonai akadémia neve, Bécsben utca, a budai várban Vastagh György szobrász lovas szobra őrzi. Európai hírnevét az 1757. októberi huszárcsínynek, a porosz főváros, Berlin elfoglalásának és megsarcolásának köszönhette. A művelt, eredetileg papnak nevelkedett Hadik egész életében írásba foglalta tapasztalatait: naplókban rögzítette hadjáratainak eseményeit, és szívesen foglalkozott szabályzatok és hadi utasítások szerkesztésével. Többségükben német nyelvű feljegyzései, memorandumai, szabályzatai kéziratban maradtak.
Fönnmaradt írásainak többsége nem saját belső késztetéséből, hanem valamilyen szolgálati feladat nyomán született. Az itt közölt dokumentumok közül messze kiemelkedik Hadiknak az 1739. évi hadjáratról írt hadtörténeti műve, amely történetírói igényessége és kiváló német nyelvezete miatt fő művének tekinthető. Nem véletlen, hogy ezt a munkát nem az uralkodó íróasztalára, hanem fiai okulására, katonai képzésükre szánta. A kötetben olvasható válogatás hírt ad a maga korában egész Európában ismert hadvezér katonai gondolkodásáról.
A második világháború a közelmúlt talán legismertebb történelmi epizódjainak egyike – ha máshonnan nem is, olvasmányaiból vagy filmélményeiből mindenki tud róla valamit. Az események láncolatának, az egyes szereplők motivációinak bonyolult szövedékét azonban csak kevesen látják át igazán, a különböző harcokat és a mögöttük meghúzódó döntéseket feldolgozó szakirodalom elképesztő gazdagsága pedig csak még jobban összezavarja a laikus olvasót.
A neves skót történész, Norman Stone olvasmányos stílusban megírt szintézise ugyanakkor kompakt, jól követhető áttekintést ad a történésekről, a főbb szereplők indítékairól és törekvéseiről, így nagy haszonnal forgathatja bárki, aki szeretne többet megtudni a második világháborúnak az első világháborúban gyökerező okairól, a harcok lefolyásáról és a mindennapjainkat ma is meghatározó jelentőségéről. Nem hallgatja el a németek által elkövetett kegyetlen tetteket, de katonai sikereiket is elismeri, és a szövetséges hadviselők érdemei mellett megkérdőjelezhető lépéseiket sem rejti véka alá.
Ha semmi egyebet nem is, ezt a könyvet mindenkinek érdemes lenne elolvasnia a 20. század korunknak is medret szabó legvéresebb hat évéről.
NORMAN STONE (Glasgow, 1941. március 8. – Budapest, 2019. június 19.) skót történész és író. A cambridge-i Gonville and Caius College-ban szerzett történészdiplomát. 1962 és 1965 között Bécsben és Budapesten a közép-európai történelmet kutatta. Hazatérve a Gonville and Caius College-ban tanársegéd (1967), majd adjunktus (1973) lett. 1984-től az Oxfordi Egyetemen az újkori történelem profeszszora. Vezetett rovatot a The Sunday Timesban, rendszeresen publikált a Frankfurter Allgemeine Zeitung és a The Wall Street Journal hasábjain, valamint a BBC-nek is dolgozott. Margaret Thatcher munkáját beszédíróként és külpolitikai tanácsadóként segítette. Tucatnyi – többek között Oroszország, Törökország, Csehszlovákia és Magyarország történelmével foglalkozó – könyv szerzője, ezek közül máig a legnépszerűbbek az első, illetve a második világháború történetét feldolgozó kötetek.
© 2023 DiBookSale Zrt. Minden jog fenntartva.
