Mosolyogni tessék! Persze nem szüntelenül, nem reggeltől estig, de bujkáljon bennünk a mosoly – minden eshetőségre készen –, hogy bármikor felragyoghasson. Mert a mosoly, meggyőződésem szerint, mindig egy kis fényt hoz az életünkbe, meg a máséba is. Kicsike fényt, de sok kicsi, mint tudjuk, sokra megy. Ennek a kötetnek az írásai nem egytől egyig kacagtatóak. Aminthogy az élet sem az. De egy nagy felismerésre vezettek, amikor sorba rendeztem őket újabb és régebbi írásaimból. Amennyire igaz az a mondás, hogy derűre ború, legalább annyira igaz, hogy borúra meg derű. Csak arra kell vigyáznunk, hogy a végére is maradjon egy kis derű.
85 pont
Egy érettségi előtt álló lány rendszerint már jó ideje eldöntötte, milyen pályát válasszon magának. De ha az érettségi után akadályra bukkan? Ha kiderül, hogy sem tehetsége, sem lehetősége nincs a sokszor megálmodott szakképesítés megszerzésére? Aki erős akaratú és tehetséges, az előbb-utóbb megtalálja méltó hivatását, akin pedig hangulatai uralkodnak, könnyen elveszti fejét és kapkodni kezd… Ez történik Burián Ágnessel, a vékony, szőke csillaghegyi kislánnyal is, aki első kudarca után dacból és elkeseredésből választ szakmát; szinte menekül szülei elől, szakít szerelmével. Sikerül-e ennek a bájos, mély érzésű, de szeszélyes lánynak sebzetlen szívvel kikerülni a saját maga kavarta örvényből? Erre ad választ a Szalmaláng tehetséges fiatal írójának új regénye, mely a mai lányok nagy kérdéseit veti fel, és a könnyből és mosolyből szőtt történeten keresztül felejthetetlen fiatal arcokkal ismerteti meg olvasóit.
„Én egészen másmilyen felnőtt volnék, és annyi mindennek örülnék. Először is annak örülnék, hogy azt csinálhatom, amit akarok. Ha én felnőtt volnék, akkor sosem ülnék a széken, hanem mindig térdelnék, fehér kesztyűs kezem végighúznám minden vaskerítésen, a fogmosó pohárban csíráztatnám a datolyamagot, megennék egy-egy nagy tábla csokit minden ebéd előtt, és valószínűleg kézzel fognám a legyeket. Persze csak akkor, ha addig megtanulnék legyet fogni."
E könyv főhőse, a derék, vidám Palócz Vera olyan, mint a többi hasonlókorú társa. Bizony, neki is hevesebben dobog a szíve, ha alkalma van személyes megismerni egy divatos színészt vagy karmestert. Aztán, ha egy szívélyes mosolyt, vagy komoly szót kap tőlük, máris szerelemről ábrándozik… Palócz Veránál az ábrándozásnak az a vége, hogy levelet ír. Csakhogy a levélnek különös sorsa lesz – hogy mi, azt a regényből tudja meg az olvasó.
"Valamennyi írás a maga korát tükrözi. Nem annyira mondanivalójában, mint eszköztárában. Trabant, hetven dolláros turistaút, az első mélyhűtő, kétségbeesett szülői kísérlet a Jézuska és a szakszervezeti Télapó elkülönítésére, egyszóval az akkori vágyak és tények, a mindennapi családi örömök és gondok színterén." Ezt Janikovszky Éva a kilencvenes évek végén írta, amikor először választott ki néhány "lemezt" a Felnőtteknek írtam című kötete számára. Azóta semmi sem változott, csak az olvasók lettek idősebbek. A fiatalok meg rákaptak a hatvanas-hetvenes évek divatjára.
"A fenti megállapításnak, amit - szíves beleegyezésével - ötéves unokámtól, Verustól vettem kölcsön, az ő hangszerelésében egyértelműen lelkes, ujjongó csengése volt. Ám, mint tudjuk, ugyanez a kijelentés más hanglejtéssel talán gyakrabban hangzik el, elsősorban a felnőttek, a nyugdíjas korúak ajkáról, s így éppen ellenkező értelmet nyer. Úgy lefelé konyul. Hogy kinek van igaza? Szerintem mindkét nézet jogos, az élet ugyanis hol derűs, hol meg borús. S korunk előrehaladtával az utóbbi néha túlsúlyba jut. Egy biztos: egyetlen életünk van, ne hagyjuk hát, hogy eluralkodjék rajtunk a rosszkedv. Tessék elhinni, hogy mindennek van humoros oldala is. Csak meg kell találni. Erre tettem kísérletet a kötetbe gyűjtött, rövid írásaimmal. Önök majd eldöntik, milyen sikerrel." Janikovszky Éva
Az ikertestvérek mindig nagyon hasonlítanak egymásra. Ezt mindenki tudja, aki látott már ikertestvéreket. A dakszlikutyák is nagyon hasonlítanak egymásra. Ezt is tudja mindenki, aki látott már dakszlikutyákat. És a dakszliikrek? A dakszliikrek annyira hasonlítanak egymásra, hogy elég, ha csak egy dakszlit képzeltek el, mert a másik úgyis pontosan ugyanolyan. Könyvünk főszereplői pedig éppen dakszliikrek, akik boldogan élnek Borbála néni és Bertalan bácsi levendulaszagú kertjében. Vidám kalandjaikkal nemcsak szerető gazdáikat örvendeztetik meg, hanem a történetüket hallgató, rajzokat nézegető olvasókat is. Réber László rajzaival.
April nem fog csak úgy, minden harc nélkül lemondani Jonah-ról, aki a fiúja, egyben a legjobb barátja is. Bármit megtenne, hogy biztonságban tudhassa. Ám ahogy Jonah egyre mélyebbre süpped sötét depressziójába, hogy így szabaduljon múltja gyötrelmes megrázkódtatásaitól, a lány vívódni kezd. Megpróbálhatja megóvni szerelmét, de ezzel azt kockáztatja, hogy elveszít minden mást: a családját, a barátait, a lehetőséget, hogy egy komoly hírnévnek örvendő művészeti iskolában tanuljon zenét. Vajon mekkora áldozatot kell hoznia? Végül elég erős lesz ahhoz, hogy elhallgattassa a döntésével egyet nem értőket… És azokat a hangokat, amiket egyedül Jonah hall?
Carrie Bradshaw tizenéves hasonmása még nem tudja, milyen a jó szex. Azt azonban igen, hogyan küzdjön a szexizmus ellen. A Szex és New York írójának új nemzetközi sikerkönyve!
Mr. Beckett jóképű, fiatal és sokkal lazább, mint a gimnázium többi tanára. Nem csoda, hogy a gimnáziumban minden lány oda van érte – köztük a jótanuló Marin is, aki igyekszik minden elvárásnak megfelelni, hogy bekerüljön a kiválasztott egyetemre. Amikor azonban Mr. Beckett átlép egy határt és félreérthetetlenül rámozdul Marinra, a lány összezavarodik és megrémül. Úgy érzi, az a helyes, ha jelenti az esetet, de miután a saját barátai és az iskola vezetése sem hisznek neki, Marin úgy dönt, kockára tesz mindent és az iskolaújságon keresztül vág vissza. A Csajoknak kötelező című rovatban kíméletlenül számol be arról, melyik tanár és diák viselkedik megengedhetetlenül a lányokkal, emellett pedig elindít egy feminista könyvklubot is. Nagy meglepetésére olyan szövetségesekre talál végül, akikre nem számított: mellé áll például a suli legnagyobb „pasizógépe” és egy csendes sportoló srác, aki nem igazán tűnik lángésznek.
Candece Bushnell és a Pushcart-díjra jelölt Katie Cotugno közös regénye egyszerre szórakoztató és gondolatébresztő – a #MeToo-mozgalom egyik fontos alapműve lehet.
,,A választás nagyon meghatott, megköszöntem a fiúk bizalmát, de kijelentettem, hogy megkoronázásomat akkorra halasztom, ha majd ellenfeleimet legyőztem. Kijelentettem továbbá, hogy uralkodói nevem első György Tibor lesz. Felálltam egy sziklára s éljent kiáltottam a Sasokra. Ezzel aztán véget is ért a nevezetes gyűlés és hazamentünk. Ezt a rettentő nagy eseményt a 4/a osztálynak a Sas ünnepi száma adta hírül; hogy engem elnöknek választottak, nagy forrongást keltett az egylet tagjai között. Megint mindenki kiabált, én meg a katedrára léptem s ezt hirdettem ki: - Az uralkodó elnök én vagyok, mert többen vagyunk, ha nem tetszik, szavazzunk.- Ne hallgassatok rá! - kiabált Kosár. - Kaaly egy hencegő fráter, és majd mindjárt megmutatom neki, hogy én vagyok az elnök.Kosár verekedni akart, hanem mikor látta, hogy sok hívem van, még se mert.- Nem félek tőled - mondtam, s ezzel odafutottam a szekrényhez, s fejemre tettem a nagy kúppalástot s megkoronáztam magamat."
Újabban kutyás könyveket olvasunk,
kutyás falinaptárak közt válogatunk,
és természetesen leszóljuk kutyás szomszédunk
rosszul nevelt, beszédhibás kutyáit,
mármint olyan értelemben beszédhibások,
hogy Brunóhoz képest
rendkívül csúnyán ugatnak,
teljesen fölöslegesen,
hiszen szerintünk az égvilágon
semmit nem akarnak mondani,
ennyit már mi is tudunk kutyanyelven,
jobb lenne, ha befognák a szájukat,
az a semmirekellő szomszéd valószínűleg
nem ad nekik rendesen enni,
ráadásul meg sem simogatja őket,
legalábbis mi ilyesmit sohasem láttunk,
holott az utóbbi időben, mint említettem,
több kutyás könyvet is elolvastunk.
Gyermeknek és felnőtteknek szóló egyetlen mese A kis herceg, a második világháborúban elpusztult s már klasszikusnak számító francia író remekműve. Története úgy indul, mint minden Saint-Exupéry-regény, egy repülőkalanddal, de ezúttal a bonyodalom nem a valóságban, hanem a költői képzelet világában folytatódik. Egy kisfiú jelenik meg a szerencsétlenül járt pilóta mellett a Szahara magányában, egy kisfiú egy másik bolygóról. S vele együtt feltündököl egy másik világ is, melynek embersége, tisztasága és szépsége sajnos már csak a költészet világából való. És Saint-Exupéry úgy beszéli el kis hercege történetét a maga icipi bolygóján, hogy mindnyájan fájdalmasan megáhítjuk azt az igazabb bolygót, s szívünkbe zárjuk az emberségben nagy kis herceget.
© 2023 DiBookSale Zrt. Minden jog fenntartva.