Red, Leo, Rose és Naomi nehezen találják a helyüket. Red anyja alkoholista, az apja pedig alig van otthon. Leo bátyja folyton zűrös ügyekbe keveredik. Rose a bulizásba és a pasizásba menekül egy múltbéli trauma elől. Naomi néha elszökik otthonról, hogy megtapasztalhassa a szabadság ízét. A négy elveszett lélek szövetséget köt egymással és a zenével: megalakítják Mirror, mirror nevű zenekarukat, és létrehoznak maguknak egy új családot.
Az ötéves Emmike szeretne jó kislány lenni. De nem sikerül neki. Világgá megy, barátkozik egy betörővel, szemetet önt egy dühös bácsi autójába, hazahoz az utcáról egy kutyát, aztán egy gyereket, sőt még egy unatkozó nagymamát is szerez valahonnan. Emmike apukája próbál nyugodt maradni. Ő a felnőtt, ő az okos. De úgy látszik, Emmike még nála is okosabb. Mert ez az Emmike, ez nem semmike!
Senki se hinné, hogy a cím nem egy szokványtörténetet jelez. Hiszen sok kitalált és valóságos históriát hallottunk már amerikai nagynénikről és nagybácsikról, akik egyszerre csak megjelennek, akár a mesében valami varázsló, és bámulatos készséggel teljesítik ifjú rokonaik legtitkosabb vágyait is. Ezúttal azonban minden tekintetben fordított a helyzet. Az ifjak az amerikaiak, ők teremnek váratlanul Pesten, és az ő cseppet sem rejtett kívánságaik teljesülnek egy „amerikai nagynéni” szerepébe kényszerült magyar hölgy által. Ez a magyar hölgy ugyan nem milliomos, de rangos színésznő lévén, fölöttébb alkalmas rá, hogy a kicsit „csóró” amerikai egyetemisták gátlástalanul áradó igényét kielégítse. Thury Zsuzsa sok iróniával, egyéni bájjal és hallatlanul szórakoztatóan írja meg a nem mindennapi történetet, két különböző korosztály és világ sajátos találkozását.
Parker Santé ajkát már öt éve egyetlen szó sem hagyta el. Miközben osztálytársai fényes jövőjüket tervezgetik, ő csak sodródik, szállodákban bámészkodva üti el az idejét, a vendégeket figyeli. Amikor azonban megismerkedik Zelda Tothtal, egy ezüsthajú lánnyal, aki állítása szerint jóval idősebb, mint amennyinek kinéz, a fiú ráébred arra, hogy talán mégis van a világban néhány dolog, amiért érdemes élni.
„Én egészen másmilyen felnőtt volnék, és annyi mindennek örülnék. Először is annak örülnék, hogy azt csinálhatom, amit akarok. Ha én felnőtt volnék, akkor sosem ülnék a széken, hanem mindig térdelnék, fehér kesztyűs kezem végighúznám minden vaskerítésen, a fogmosó pohárban csíráztatnám a datolyamagot, megennék egy-egy nagy tábla csokit minden ebéd előtt, és valószínűleg kézzel fognám a legyeket. Persze csak akkor, ha addig megtanulnék legyet fogni."
Vizet húzni egy kútból, szembenézni a közelgő viharral, meglátogatni az idős nagymamát, belenézni egy távcsőbe, zárva találni egy ajtót, szalmát tenni a betlehemi figurák köré – az élet egyszerű mozdulatai és mozzanatai ezek.
E könyv arra keresi a választ, hogy mit üzennek nekünk ezen apró események, ha gyermeki lelkülettel szemléljük a világot.
© 2022 DiBookSale Zrt. Minden jog fenntartva.
