- Jajj, légy már kreatívabb! Mirákulum annyit jelent: csoda. Na, hát ez a valami itt csodálatos, tehát miraklit.
- Oké, a nevét már értem. De mi ez?
- Talán egy anyag.
- Hogyhogy talán?
- Semmiféle szerkezete nincs. Nem fém, nem fa, nem kőzet, nem műanyag, nem üveg. Egy darab atomot nem találtunk benne. Egyszerűen semmit. Csak van, és olyan, amilyen. Például, mint épp megtapasztaltad: meghajlíthatatlan. Bár ennél durvább a helyzet: tökéletesen sebezhetetlen.
- Vagy csak mi vagyunk gyengék.
- Nem, a laborban mindenünket bevetettük. Olyan hatásoknak tettük ki, amitől a titán darabokra szakadt volna azonnal. Ez a valami meg se rezzent. Atomcsapást érthető okból nem kapott, de nagyjából minden mást igen.
- Szóval keményebb minden ismert anyagnál.
- A miraklithoz képest a legkeményebb anyagaink is papírból vannak. De pusztán csak ennyi miatt nem neveztük volna el miraklitnak. Ez az anyag tényleg csodálatos.
- Mit tud még?
- Tessék, itt egy másik darab - a nő elővett a köpenye zsebéből egy pingponglabdához hasonlító valamit.
- Fogd meg!
- Huhhh, ez nagyon könnyű. Nem érzem a súlyát.
- Mert nincs.
- Lehetetlen. Mindennek van tömege, tehát súlya is.
- Ja, ahogy mondod. Mindennek, kivéve a miraklitnak. Mert ennek nincs.
- Kezdem érteni, miért ez a neve. Mindjárt meg is szólal több nyelven?
- Akár, bár ilyesmit nem tapasztaltunk - mosolygott a nő Bannisterre. Kezd visszatérni a humora, úgy tűnik, túl van az első megdöbbenésen. Helyes. - De tud még pár dolgot, ami ezeknél is komolyabb.