„A ragyogó napsütésbe kilépve ösztönösen hunyorogtam, majd megtorpantam. Ültek a padomon. Kissé megremegett a térdem, de azért erőt vettem magamon, és továbbmentem. – Te mit csinálsz itt? – kérdeztem Cortezt, aki a pad támláján ült, és ölébe ejtett kezében tartotta a zenelejátszóját. – Ülök – felelte olyan stílusban, mintha ez azért elég egyértelmű lenne. Jó, tényleg az volt, a vak is láthatta, csak éppen… – Miért itt? – kérdeztem cseppet sem kedvesen. – Tudtommal már nem foglalt ez a hely – nézett mélyen a szemembe, nekem pedig felkeltek a pillangók a gyomromban, és úgy döntöttek, hogy egységes erővel próbálnak kiszabadulni. Kérdőn körbenéztem, remélve, hogy valaki segít, de azonkívül, hogy az udvaron állók kétkedő és sanda pillantásokat vetettek felém, senkire nem számíthattam. Márpedig én le fogok ülni! Ez az én helyem! Pár „egyik lábamról a másikra állok” mozdulat után fogtam magam, és felültem Cortez mellé. Ennél furcsább még soha, semmi nem volt. – Akkor én olvasok - közöltem, de ahogy kimondtam, már meg is bántam. Miért jelentettem be? Mi ütött belém? – Jó - mondta elég furán. És ezen nem csodálkozom .”
A végéhez közeledik az Iskolák Országos Versenye, a négy kitaszított szirteses diák pedig rendületlenül menetel a döntõ felé. Sára, Vivi, Rajmund és Dominik határozott céllal érkeztek a versenyre: meg akarják nyerni a kupát, ezzel bizonyítva, hogy õk többek, mint néhány múltbéli hiba.Napról napra egyre szorosabb barátság fûzi össze a piros csapat tagjait a Hortobágyon, ahol az elszántság, a taktikázás, néha pedig a megérzésük az, ami továbbsegíti õket a következõ körbe. Kérdés, hogy ez elegendõ-e a végsõ gyõzelemhez.Az Iskolák Országos Versenye befejezõ kötetében kiderül, hogy Kocsis jól döntött-e, amikor Sárát, Vivit, Rajmundot és Dominikot választotta a címvédõ csapatba, és lesz-e másodszor is „Nyertes Szirtes”, emellett arra is fény derül, hogyan alakul a még függõben lévõ kapcsolat…
Részlet a könyvből: „– Bolond vagy – nevetett fel Cortez, mire én is elmosolyodtam. – Na, komolyan. A továbbtanulás? – Az is. De a jelen helyzetben nagyon úgy tűnik, hogy vadászpilóta leszek. – El fogom venni tőled azt a könyvet – közölte Cortez. – De most komolyan. Te látod a jövőt? – váltottam stílust. – Én nem, de jóban vagyok az orákulummal. Majd bemutatlak neki - mondta, mire megint felnevettem. Cortez vicces. :) – Komolyan kérdezem. Megijesztett, ami Kingáékkal történt. – Helyben vagyunk – mondta Cortez. – Nem, mármint… tudod… k nem illettek össze, és szakítottak. Virág és Ricsi nem illenek össze, de tök jól megvannak. És mi? – kérdeztem félve. – Mi van velünk? – Mi lesz velünk? – javítottam ki a kérdését, és ösztönösen a nyakamban lógó lánc felé nyúltam, elkaptam a gyűrűt, és forgattam az ujjaim között.”
A tizenkilenc éves Zoé nyári munkát vállal egy állatparkban, ahol a flamingókerttel szemközti pultnál árusít pereceket a látogatóknak. A monoton napok fénypontját eleinte csak a reggeli HÉV-ezés jelenti számára, ahol megtetszenek egymásnak egy vele egy időben utazó, de eltérő megállónál leszálló sráccal. Az idő előrehaladtával azonban Zoé a reggeli utazáson túl egyre több örömét leli az állatparki munkájában is. Zárkózottsága ellenére szép lassan összebarátkozik az állatparki dolgozókkal, különösen Szakóval, aki egyediségével és különleges gondolkodásmódjával tökéletesen kiegészíti az érettségi után megrekedt lányt, és segít tisztán látni önmagát.
A felnőtté válás előtt álló két fiatal útjainak kereszteződéséből egy nem mindennapi kapcsolat alakul ki, ami nem csupán végigkíséri, de nagyban meg is határozza Zoé állatparkban töltött negyven nyári napját.
„Felfelé baktattunk a dombon, amikor Virág kérdőn körbefordult, és a tekintete megállapodott rajtam. - Green Day szól a zsebedben - mondta. - Zavartan előkerestem a mobilom, és közben azon tanakodtam, hogy ki állíthatta be a telóm a Basket Case-re, és egyáltalán ki csörög arra, mert csak egy embert ismerek, aki szereti... - A kijelzőn Cortez neve villogott, alatta egy menő deszkás képpel. - Cortez - suttogtam, és megtorpantam az úton. - Vedd fel! És lélegezz. De előbb vedd fel. Vagy ne! Előbb lélegezz - ugrált körülöttem Virág. - Mit mondjak? - kapkodtam a levegőt. - Elsősorban ne mondj semmit, várd meg, hogy mit akar. De ha beszélni akarsz vele, javaslom, hogy vedd fel - tanácsolta Arnold.” (részlet a könyvből)
„– Van valami, amiért még mindig haragszol az elmúlt évekből? – néztem a szemébe, amikor megálltunk a kapunkban. – Nem. Nincs – szólt őszintén, némi töprengés után. – Neked? – Azt hiszem, nincs – ismertem be, és komolyan is gondoltam. – Viszont – tettem hozzá, amolyan "azért ne nyugodj meg" pillantással – nehogy azt hidd, hogy Benoît nem jelentett nekem sokat. – Gondolom. De a te kitalált barátodat Jérome-nak hívták – emlékeztetett mosolyogva. – Részletkérdés – nevettem el magam, aztán a vállába fúrva az arcom, szorosan átöleltem. – Örülök, hogy az elmúlt négy évem minden egyes napja rólad szólt – suttogtam alig hallhatóan. Cortez kissé eltolt magától, hogy a szemembe tudjon nézni, majd hosszasan megcsókolt, engem pedig elöntött a forróság a hajnali hűvösben. Azt hiszem, ezt végleg megbeszéltük.”
A tizenhat éves Azát sosem hozta igazán lázba a szökevény milliomos, Russel Pickett utáni nyomozás, de miután százezer dolláros pénzjutalom forog kockán, legjobb és legvakmerőbb barátnőjével, Daisyvel buzgón kutatni kezd utána. Együtt próbálják megtalálni az utat először is Pickett fiához, Davishez. Aza minden erejével igyekszik. Próbál jó gyerek, jó barát, jó tanuló és még jó detektív is lenni, miközben sötét belső gondolatai spirálként tekerednek köré. John Green, az Alaszka nyomában, a Katherine a köbön, a Csillagainkban a hiba, és Papírvárosok díjnyertes szerzőjének várva várt új könyve kíméletlen őszinteséggel meséli el Aza történetét.
A tizenhat éves Dylan Leigh élete akár normális is lehetne, ha nem Miss Mississippi volna a nővére, aki ráadásul épp házasodni készül. A szépséges Dusty egyáltalán nem hétköznapi módon találta meg az igazit, hanem a Herceg álruhában című valóságshow-ban.A herceg, aki valójában csak egy lord, és erre Dylan rendszeresen emlékezeti nővérét, skót származású, ezért az esküvőt Skóciában tartják, és hogy a helyzet még különlegesebb legyen: karácsonykor. Dustyval ellentétben Dylan sokkal kevésbé viseli jól a nyilvánosságot, és azt, hogy a valóságshow producerei számára semmi sem szent, csak a nézettség. Ráadásul a jövőbeli anyós sem túl barátságos a nővérekkel, aki egyetlen fiacskájának másmilyen társat képzelt el. Még mielőtt az egész karácsonyi szünet rémálommá válna Dylan számára, megismerkedik az arisztokratikus külsejű kékszemű Jamie-vel. Lehet, hogy kibontakozó szerelmük csak egy újabb valóságshow kezdete lesz?
Az örök álmodozó Liz Buxbaum szíve már gyerekkora óta Michaelért dobog. Azonban szerelme mindig hűvös és távolságtartó volt vele, idővel pedig elköltözött egy másik városba. Amikor a fiú visszatér, Liz mindent megtesz, hogy az áhított szerelem végre beteljesüljön, és Michael legyen a partnere a szalagavató bálon. Célja elérése érdekében még a szomszéd sráccal, Wesszel is összehaverkodik, akivel pedig gyerekkoruk óta folyton csak borsot törnek egymás orra alá. Liz abban bízik, hogy Wes jóbarátja Michaelnek, és majd segít összehozni vele a régóta vágyott, romantikus randevút.
Miközben mindent elkövetnek, hogy Michael felfigyeljen Lizre, a lány azon kapja magát, hogy egyre jobban megkedveli West, és egyre közelebb kerülnek egymáshoz a fiúval. Bár Liz azt hiszi, mindent tud a tökéletes randiról és a romantikus szerelemről – hiszen nincs olyan romantikus film, amelyet ne látott volna legalább százszor –, egy idő után úgy érzi, át kell értékelnie mindent, amit korábban gondolt a boldogságról. Mert hiába Bridget Jones minden jótanácsa, hiába a 10 dolog, amit utálok benned humoros pillanatai vagy a Kate és Leopold tündérmesébe illő története, a valóság mindig sokkal fordulatosabb és emlékezetesebb, mint a filmek. És persze igazabb is.
Nagyon ritka, de nagyon híres betegségben szenvedek. Gyakorlatilag az egész világra allergiás vagyok. Sosem lépek ki a házból. Már tizenhét éve. Csak anyu és az ápolónőm, Carla van itt velem.
Aztán egy napon egy költöztető cég teherautója áll meg a szomszéd ház előtt. Kinézek az ablakomon, és akkor meglátom őt. Magas, vékony, és csak feketét visel – fekete a pólója, a nadrágja, az edzőcipője, sőt még a kötött sapkája is, ami alól egyáltalán nem lóg ki a haja. Észreveszi, hogy őt figyelem, és megakad rajtam a tekintete. Csak nézzük egymást. Olly a neve.
Lehet, hogy nem lehet megjósolni a jövőt, de azért ezt-azt mégis meg lehet. Például nagyjából biztos vagyok benne, hogy bele fogok szeretni Ollyba. És szinte biztos, hogy annak katasztrófa lesz a vége.
Nicola Yoon Jamaicán és Brooklynban, Long Islanden nőtt fel. Jelenleg Los Angelesben, Kaliforniában él a férjével, a kötet illusztrátorával, és a lányával, akiket őrülten szeret. A Minden, minden az első regénye.
David Yoon író és designer. Feleségével, Nicola Yoonnal Los Angelesben, Kaliforniában él. Történetekről beszélgetnek, és felolvasnak hároméves lányuknak, Pennynek. David illusztrálta a Minden, mindent.
Részlet a könyvből: „– Bolond vagy – nevetett fel Cortez, mire én is elmosolyodtam. – Na, komolyan. A továbbtanulás? – Az is. De a jelen helyzetben nagyon úgy tűnik, hogy vadászpilóta leszek. – El fogom venni tőled azt a könyvet – közölte Cortez. – De most komolyan. Te látod a jövőt? – váltottam stílust. – Én nem, de jóban vagyok az orákulummal. Majd bemutatlak neki - mondta, mire megint felnevettem. Cortez vicces. :) – Komolyan kérdezem. Megijesztett, ami Kingáékkal történt. – Helyben vagyunk – mondta Cortez. – Nem, mármint… tudod… k nem illettek össze, és szakítottak. Virág és Ricsi nem illenek össze, de tök jól megvannak. És mi? – kérdeztem félve. – Mi van velünk? – Mi lesz velünk? – javítottam ki a kérdését, és ösztönösen a nyakamban lógó lánc felé nyúltam, elkaptam a gyűrűt, és forgattam az ujjaim között.”
© 2023 DiBookSale Zrt. Minden jog fenntartva.