Natasha: ​Olyan lány vagyok, aki a tudományban és a tényekben hisz. Nem a sorsban. Nem a végzetben. Vagy olyan álmokban, amelyek sohasem válnak valóra. Határozottan nem az a fajta lány vagyok, aki New York egyik utcájának emberáradatában találkozik egy aranyos fiúval, és beleszeret. Különösen nem akkor, amikor csak tizenkét óra választja el attól, hogy a családját kitoloncolják Jamaicába. Szerelembe esni nem az én sztorim.
Daniel: Én vagyok a jó fiú, a jó tanuló, aki annak él, hogy megfeleljen a szülei óriási elvárásainak. Nem a költő. Sem az álmodozó. De amikor meglátom azt a lányt, mindenről megfeledkezem. Van valami Natashában, amitől kénytelen vagyok azt hinni, valami rendkívülit tartogat… mindkettőnk számára.
Az Univerzum: Életünk minden pillanata e felé az egyetlen perc felé vezetett. Milliónyi jövő áll előttünk? Melyik válik valóra?

Nicola Yoon a New York Times bestsellerírónője, a Minden, minden szerzője. Jamaicában és Brooklynban nőtt fel, és jelenleg Los Angelesben él a családjával. Reménytelenül romantikus alkat, aki hisz abban, hogy egyetlen pillanat alatt beleszerethetünk valakibe, és ez a szerelem örökké tarthat.

Minden, minden és A Nap is csillag szerzőjének legújabb, romantikus regényének főhőse, Evie egy különleges képességre tesz szert: előre látja az emberek szerelmi életét és a kapcsolatuk sorsát. De mi történik vajon, ha a sajátjába is belepillant?
Evie Thomas már nem hisz a szerelemben. Főleg azután a szokványosnak tűnő, mégis furcsa nap után, amikor meglát egy csókolózó párt, majd egy látomásban végigkíséri a történetüket, a kapcsolatuk kezdetét és... a végét. A legjobb love storyk amúgy is szívfájdalommal végződnek, nem igaz?
Ahogy Evie próbálja megfejteni, mi történik vele, a La Brea Táncstúdióban találja magát, ahol keringőt, tangót és más egyéb táncokat kezd tanulni egy X becenevű fiú partnereként. X mindenben Evie szöges ellentéte: kalandvágyó, szenvedélyes, vakmerő. Sajátos filozófiája, hogy mindenre igent mond, többek között egy társastáncversenyre egy lánnyal, akit csak most ismert meg.
Az, hogy beleszeret X-be, semmiképp sem szerepelt Evie tervei között. Ha valamit megtanítottak neki a látomásai, az pontosan az, hogy egyetlen szerelem sem tart örökké. De végül addig táncolnak körbe-körbe és egymás felé, hogy Evie szép lassan megkérdőjelez mindent, amit az életről és a szerelemről gondolt. Az igaz szerelem talán mégis megéri a kockázatot?

A tizenhat éves Dylan Leigh élete akár normális is lehetne, ha nem Miss Mississippi volna a nővére, aki ráadásul épp házasodni készül. A szépséges Dusty egyáltalán nem hétköznapi módon találta meg az igazit, hanem a Herceg álruhában című valóságshow-ban.A herceg, aki valójában csak egy lord, és erre Dylan rendszeresen emlékezeti nővérét, skót származású, ezért az esküvőt Skóciában tartják, és hogy a helyzet még különlegesebb legyen: karácsonykor. Dustyval ellentétben Dylan sokkal kevésbé viseli jól a nyilvánosságot, és azt, hogy a valóságshow producerei számára semmi sem szent, csak a nézettség. Ráadásul a jövőbeli anyós sem túl barátságos a nővérekkel, aki egyetlen fiacskájának másmilyen társat képzelt el. Még mielőtt az egész karácsonyi szünet rémálommá válna Dylan számára, megismerkedik az arisztokratikus külsejű kékszemű Jamie-vel. Lehet, hogy kibontakozó szerelmük csak egy újabb valóságshow kezdete lesz?  

Váratlanul átkulcsolta a karjait a derekamon, és felkapott. Mintha egy örökkévalóságig néztem volna le a magasból a homlokára, a piercingjén megcsillanó fényekre; orra és szája megszokott formájára, és képtelen voltam eldönteni, hogy bosszantónak tartom-e minden egyes megnyilvánulását, vagy éppen ezek jelentik számomra a biztonságot.” A tizenkilenc éves Dorka Budapesten kap munkát, hogy támogatni tudja a családját. A lánynak nemcsak a nagyvárosi léttel kell megbarátkoznia, hanem az önállósággal járó kihívásokkal is. Új ismerősei alaposan felforgatják Dorka megszokott világát, aki egy régi barát feltűnésének köszönhetően rádöbben, hogy ideje letennie a múlt súlyos terheit, és felvállalnia élete legfontosabb szerepét, mielőtt túl késő lenne…

A „kavicsok” története a tanév végén ért véget és a nyári szünetben folytatódik, szerelemmel, árulással, bölcs tanításokkal és sors-keverte bonyodalmakkal. Anna megpróbál talpra állni, bár továbbra is azt hiszi, hogy a kedvenc tanítványai tették tönkre. A lányát viszont visszakapta, aki súlyos titkot cipel, ám szerencsére a kissé hippi (vagy őrült?) nagy­anyjával megosztja. Lille és Praetor végre hazugságok nélkül élvezheti a szerelmet, de olyan nem várt, és félreérthető helyzetekbe sodródnak, hogy azok nem csak őket, hanem a környezetüket is próbára teszik lelkileg. Ki marad talpon, és ki bukik el? Krisz áruló vagy igaz barát? A sors valóban a legkegyetlenebb Jágó? - a szerző a Rejtőző kavicsok második részében is csak tálalja a történetet, a többit ránk és a fantáziánkra bízza.

Natasha: ​Olyan lány vagyok, aki a tudományban és a tényekben hisz. Nem a sorsban. Nem a végzetben. Vagy olyan álmokban, amelyek sohasem válnak valóra. Határozottan nem az a fajta lány vagyok, aki New York egyik utcájának emberáradatában találkozik egy aranyos fiúval, és beleszeret. Különösen nem akkor, amikor csak tizenkét óra választja el attól, hogy a családját kitoloncolják Jamaicába. Szerelembe esni nem az én sztorim.
Daniel: Én vagyok a jó fiú, a jó tanuló, aki annak él, hogy megfeleljen a szülei óriási elvárásainak. Nem a költő. Sem az álmodozó. De amikor meglátom azt a lányt, mindenről megfeledkezem. Van valami Natashában, amitől kénytelen vagyok azt hinni, valami rendkívülit tartogat… mindkettőnk számára.
Az Univerzum: Életünk minden pillanata e felé az egyetlen perc felé vezetett. Milliónyi jövő áll előttünk? Melyik válik valóra?

Nicola Yoon a New York Times bestsellerírónője, a Minden, minden szerzője. Jamaicában és Brooklynban nőtt fel, és jelenleg Los Angelesben él a családjával. Reménytelenül romantikus alkat, aki hisz abban, hogy egyetlen pillanat alatt beleszerethetünk valakibe, és ez a szerelem örökké tarthat.

Elérkezett az Iskolák Országos Versenyének hatodik napja, és a piros csapat szétesni látszik. A kezdetben barátságosnak tűnő megmérettetés egyre komolyabbá válik, a feladatok egyre megterhelőbbek, egyre fájóbb a családtagok hiánya, és a négy gyökeresen eltérő személyiségű diáknak egyre nehezebb igazi csapatként együttműködnie. Bizonyos helyzetek még a Szirtes gimi páratlan logikájáról és éles eszéről ismert matekosát, Újvári Hannát is komoly kihívások elé állítják. Vajon a csapat érdekei a fontosabbak, vagy a verseny során kialakult kapcsolatok? Van-e értelme sportszerűnek maradni, ha más is piszkosan játszik? Egyáltalán, lehet-e ez a játék több, mint egy jelentéktelen vetélkedő, amiről még senki sem hallott, és ahol színes ruhás diákok versenyeznek egy műanyag kupáért? És nem mellesleg: okos dolog-e beleszeretni valakibe, aki az egyik rivális csapat öltözékét viseli?