A mindmáig töretlen népszerűségű Robert Merle-nek szinte valamennyi műve megjelent már magyarul. Egyik utolsó nagy adósságunkat törlesztjük most ezzel az 1986-ban, tehát a hidegháborús korszak végén, de a nagy világváltozásokon még innen íródott regénnyel. Merle az izgalmas technikai részletek mellett hiteles képet fest benne a haditengerészek közel három hónapra összezárt, szigorú hierarchia és munkarend szerint élő közösségének mindennapjairól, az együttélés nehézségeiről, a külvilágtól elzárt katonák és a kisegítő személyzet gondjairól, örömeiről. Arról a természet közepén, az óceán mélyén természetellenes módon, de nagyon is létező világról, ahová soha nem jut el a napfény, ahol nincsenek ünnepek, és a napszakokat csak a változó színű neonvilágítás különbözteti meg egymástól. A regény egyúttal felhívja az olvasó figyelmét a nukleáris energia veszélyeire és a nukleáris háború szörnyű eshetőségére is. Annak a hidegháborúnak vége immár, de Merle több mint 25 éve megfogalmazott aggodalmai – sajnos – ma is aktuálisak.

„...Másnap az állomás bougainvillea-bokra mellett vártam a tízórai Micheline-re, ami Tillie-t is elvitte. Hajadonfőtt, a legviseltesebb öltönyömben, kezemben a kis fekete bőrönddel egy voltam a mozgósítottak közül. A világos vonatfülkében halálos csendben ült a sok barnára sült, fényes, fekete hajú fiatalember. Nekem is szorítottak helyet. Lenyújtottam a kezem, Louve a peronon állva megcsókolta, gyönyörű szemében könnyek csillogtak. Elindultunk. Louve a kezemet szorongatva futott még pár lépésnyit. Aztán felharsant a Micheline furán vidám kürthangja, és eltűnt a bougainvillea lila virága.Beléptem hát a történelem sűrűjébe” – ér véget (szakad félbe?) a szöveg, melyet Robert Merle több mint fél évszázadon keresztül titokban tartott, s amelyről, Merle legelső irodalmi alkotásáról tehát, sokmilliós olvasótábora így 2004-ben bekövetkezett haláláig mit sem tudhatott.A megkapó atmoszférájú kisregény a háború, a német hadifogság poklából visszatekintő, irodalmi igényű visszaemlékezés a máris messzi múltba hulló utolsó békeév, 1939 baljóslatúságában is nagyszerű nyarára. A későbbi nagy Merle-regények alaphelyzete ez: a személyt pusztán eszközévé tárgyiasítani akaró történelem, és a vele való egyenlőtlen küzdelemben őrlődő - edződő? - ember meséje.

A manipuláció tudománya c. könyv szerzõjének új könyve egy elképzelt jövõbeli napló a nem éppen szép új világról. A lepusztult világot azonban nem a marslakók vagy a robotok támadása, nem is atomháború vagy természeti katasztrófa okozta, hanem az ember maga. Pontosabban az elsorvasztott emberi társadalom, melynek okozója a valóság és az igazság lényegtelenné válása. A jövõ mindig a jelenbõl alakul ki, és a fikció-világ összekapcsolódva az egoizmus és az anyagi javak hajszolásával a legnagyobb veszély. Bár e könyv egyfelõl egy szokásos sci-fi, a fikció-világot pedig most még csak a média jelenti, de a jövõben fejlettebb eszközök veszik át a tv szerepét. A regényben például egy interaktív szék. Ebben a lepusztult, fikcióra épülõ világban azonban több szenvedés vár az emberekre, ráadásul a történések, események abszurditása is fokozódik. De miért alakult ki ez a tendencia, és ami ennél fontosabb: hová vezethet? A hatalom megtartásának három fõ tényezõje volt, van és lesz. Az egyik az anyagiak, a másik a nyílt, látható erõszak, a harmadik pedig a trükkös módszerek sokasága, mely döntõen kommunikációs trükkökbõl, azaz manipulációból áll. A könyv ezt a problémát is feszegeti, illetve, hogy lehetséges e jó, igazságos, boldogságot biztosító társadalmat kialakítani.

A búvóhely („Odalent” sci-fi sorozat III/3.)Ebben a harmadik, befejező epizódban végre fény derül az igazságra a következőkkel kapcsolatban:– Kicsodák Thomas és Kat szülei?– Valóban él-e valami természetfeletti lény a bunker alatt?– Kik dolgoznak igazából a bázison?– Kijutnak-e valaha a fiatalok a föld alatti bunkerből?...valamint: érdemes-e egyáltalán kijutni onnan?Ebben a részben olyan kérdésekre kapunk választ, és olyan fordulatokkal találjuk szembe magunkat, ami Thomas és Kat életét örökre megváltoztatja.És nemcsak az ő életüket, de az egész világot.

Az emberiséget túlzottan magabiztossá és felfuvalkodottá teszi már a győzelem előérzete is. Pedig ha sikerülne végre együttműködnie a két civilizációnak, akkor talán újra lehetne írni a történelmet, mely nem a múltunk, nem a jelenünk, és nem is a jövőnk. „Ha az új univerzum valóban megszületik, számos, palackba zárt üzenet sodródik majd benne. Hihetőnek tűnt, hogy a palackok egy jelentős részében olyan tárolómechanizmusok működnek, melyek az adott civilizáció minden tagjának emlékeit és gondolatait magukba zárták, részletes biológiai jellemzőikkel együtt – talán ezek a feljegyzések elegendőnek számítanak majd ahhoz, hogy az új univerzumban egy új civilizáció új életre keltse azt a régi civilizációt.”

Troy, a huszonhét éves seattle-i fiú eddigi életét a kanapén ülve töltötte, videojátékok és pizzásdobozok társaságában. Egy napon furcsa küldeményt kap, majd Las Vegas-ba utazik magyar származású barátnőjével, ahol a show részeként a fiút felhívják a színpadra, hogy lépjen be a kellékdobozba. Mikor magához tér, azonban egy teljesen idegen helyen találja magát, egyedül, ezer mérföldekre onnan, ahol addig volt. De mi történt?
Troy azon kapja magát, hogy a túlélésért küzd, miközben egy egész világot érintő katasztrófa kialakulásának középpontjába kerül.Lépj be egy világba, ahol soha nem tudhatod, mi vár a következő fa mögött!