„Nem ​csak az a kérdés foglalkoztatott, hogy Makrának, egy ilyen tisztességes, rendes pasinak miért kell meghalnia, hanem egy ennél sokkal fontosabb, sokkal általánosabb kérdés is: Miért van az, hogy az emberek ahelyett, hogy megpróbálnának a tömegből kiemelkedni, kiválni, jobban szeretnek elbújni a tömegben."(idézve Kertész Ákos utószavából.) Makra Ferenc lemezlakatos, akit külseje, tehetsége, érdeklődése egyaránt kiemel társai közül. Irtózik a "eltűnéstől” el szeretne bújni a tömegben, de ez éppúgy konfliktusba sodorja a környezetével, mint a „makra-ferencség” vállalása. Letagadja szerelmét, tehetségét, erejét. Mire felismeri tévedését – tíz év reménytelen küzdelem után – már nincs visszaút, nem lát más kiutat, és öngyilkosságba menekül. Kertész Ákos, aki eredetileg filmrendezőnek, operatőrnek készült, és sokat forgott a filmvilágban, mesterien bánik a drámai témával, láttatja az eseményeket, és a regény hömpölygő szövege mindvégig fenntartja a feszültséget. Ezt tolmácsolja nagyszerűen Vallai Péternek az érzelmeket a kornak megfelelő intenzitással átélő előadása.