Ez az írás 1989-ben nem jelenhetett meg. Felajánlottam a Levente-Döbrentey alkotópárosnak, ha vállalhatónak tartják, adjuk ki most, 28 év után! Vállalták minden tekintetben.
A művész Örkény István szavaival így fogalmazta meg hitvallását: „Mindnyájan tudunk valamit és azt senki sem képes utánunk csinálni.” Könyvemben azt szeretném megmutatni, mi ez a „valami”.
Alkotótársával és feleségével, Döbrentey Ildikóval – aki egy egész alkotóközösséget formált köréje, élükön Gryllus Vilmossal – 1968-tól kezdte el a tudatos gyermekszínházi program kialakítását. Miért a gyermekeket választotta közönségének? Mert a 3-10 éves korosztály a legfogékonyabb minden újra. S eddigi tapasztalatai alapján úgy véli, hogy művészi képességei és kifejező eszközei ennél a korosztálynál a leghasznosabbak. Röviden: mert úgy érzi, erre hivatott.
S miért éppen a színház nyelvén fogalmazza meg mondanivalóját? Mert hisz az egyszeri, megismételhetetlenül megrendítő találkozás életre szóló mély élményének lehetőségében.
E könyv megírása és megjelentetése számomra azért fontos, mert a gyermekszínjátszás területén hittel dolgozók, valódi értékeket teremtők számára bizonyíthatja, hogy aki itt őszinte elkötelezettséggel munkálkodik, nem a művészvilág számkivetettje. S ha valaki a gyermekszínházat nem saját tehetségtelensége menedékházának használja, hanem alkotóműhelynek, annak érdemes, sőt kötelessége itt dolgozni.
Mag László
0.0