A Csendes-óceán déli részén, 300 méterrel a felszín alatt az amerikai haditengerészet egy űrhajóra bukkan – egy legalább háromszázéves űrhajóra… Négy tudós siet a helyszínre: egy biológus, egy asztrofizikus, egy matematikus és egy pszichológus. Együtt szállnak le a tenger mélyére, hogy felderítsék a megdöbbentő leletet, s hogy választ kapjanak a miértekre és hogyanokra. Idegen világ küldötte? Egy másik univerzumból érkezett? Netán a jövőből? Mi történt a legénységgel, és a mi az a hatalmas ezüstgömb, amit a belsejében találtak? Megoldhatatlannak látszó rejtélyek. Aztán egyszer csak különös üzenetek jelennek meg a számítógép képernyőjén. Egyre fenyegetőbb hangú üzenetek… A sci-fiként induló regény az emberi lélek és képzelet mélységeit boncolgató pszichothrillerré válik.

Hidegháború! A két szuperhatalom versengve küldi Föld körüli pályára kutató és kémműholdjait, melyek közül az egyik letér pályájáról, és maradványai egy poros Új-mexikói kisváros mellett érnek földet. A városka lakói a NASA-t megelőzve begyűjtik és felnyitják a roncsokat. Néhány óra múlva mindenki halott – egy csecsemőt és egy vén alkolholistát kivéve. A hadsereg titkos laboratóriumában az USA legkiválóbb tudósai próbálják kitalálni, hogyan fékezhetnék meg az űrből érkezett agresszív vírust, amely az emberi vért száraz porrá változtatja, és amely a kísérleteknek ellenállva, újabb és újabb mutációkkal cselezi ki a kutatókat. Michael Crichton regénye új műfajt teremtett: a techno-thrillert. Az elképzelt távoli bolygókon, galaxisokban játszódó hihetetlen űrhajós kalandoktól a valóságos földi veszedelmek és tudományos fenyegetések felé terelte olvasói figyelmét. Akkora sikerrel, hogy 1969-es megjelenésekor sokan tényirodalomként olvasták Az Androméda-törzset. A regény hatása már régen túlhaladta, hogy olvasóját tanítva szórakoztassa: a hetvenes évek óta az újonnan felfedezett biológiai ágenseket többnyire Androméda-törzsnek hívják. Ez a címke került az ebola, a madárinfluenza és az AIDS vírusára is, mielőtt saját nevet kapott. Az emberi fajt fenyegető veszedelmek közül talán a legkézzelfoghatóbb az ismeretlenségből felbukkanó újabb és újabb vírusok elterjedése. Nem vagyunk védtelenek. Erről szól Az Androméda-törzs.

Tracy Petrikoff az alaszkai vadonban nőtt fel szánhúzó apjával és öccsével. Napjait leginkább állatnyomok követésével és kutyák futtatásával tölti a környező erdőségekben. A lány minden álma, hogy apja nyomdokaiba lépve a felnőttek között indulhasson az Iditarod szánhúzóversenyen, a világ legkeményebb és egyben legcsodálatosabb terepén. Tracynek azonban van egy másik élete is. Született csapdaállító és vadász, és gyakran titokban járja az erdőt, hogy különös szenvedélyének, a vérivásnak hódoljon. Az állatok vérével átmenetileg azok érzékszervi tapasztalatait és emlékeit is megörökli, hogy a vadont a maga teljességében lássa. Egyetlen szabályt viszont be kell tartania: embereket soha nem bánthat. Tracy élete gyökeresen megváltozik, amikor idegenek jelennek meg a környékükön. Egy napon váratlanul megtámadja őt egy férfi az erdőben, és dulakodás közben a lány eszméletét veszti. Bár a támadást szerencsésen túléli, mégsem tud pontosan visszaemlékezni az eseményekre, hazafelé pedig megtalálja a férfi pénzzel teli hátizsákját. Másnap a házuk melletti fák közül súlyosan sérült ember bukkan fel, a sebét egy ahhoz hasonló vadászkés okozta, mint amit Tracy szokott magánál hordani. A történtek hatására a lány végképp elbizonytalanodik. Vajon ez az ember támadt rá? Vajon azért jött, hogy befejezze a munkáját? De őt ki sebesítette meg? És ha felépül, újra eljön, hogy visszaszerezze a pénzét? Időközben feltűnik a környéken a különös Jesse Goodwin, aki éppen munkát keres, és végül a Petrikoff családnál kezd el dolgozni. Tracy hiába érzi, hogy a fiú rejteget valamit, és köze lehet a sebesült férfihoz, nem tudja figyelmeztetni az apját anélkül, hogy bevallaná saját tetteit. Hamarosan világossá válik, hogy veszély közeleg: bakancsnyomok jelennek meg a ház körül, ijesztő arcok figyelik a lányt a versenyeken, Jesse pedig egyre rejtélyesebben viselkedik, mintha szándékosan titkolna valamit a család elől. Tracy végül úgy dönt, neki kell megvédenie a családját, és kiderítenie, kik lehetnek valójában a titokzatos idegenek.

Egy kedves barátom, Czibóka Gabriella írta az ajánlást:

A könyvet, amelyet az olvasó a kezében tart, nehéz besorolni egy műfajba... vagy épp egyféle témakörbe. Hiszen valójában ez a mű két könyv egybegyúrva. Első ránézésre egy klasszikus rejtély nyomába eredhetünk főhősünkkel, miközben lassan rájövünk, hogy nem a rejtély megoldása a cél, hanem a felfejtés módszere. Vagyis a gondolkodásmód, a projektmenedzsment, a post-itek, és mindaz, ami megismerteti a nyomozó Catchen és csapatán keresztül azt a komplexitást és sokrétűséget, amivel kicsit megszeretjük a város átlagos hétköznapjait felborzoló ügyet és megoldásának folyamatát.

Az ördög jobb keze (Árnykeltő III/2.)Az „Árnykeltő” egy paranormális thriller/horrorsorozat árnyakról, rémálmokról, sorozatgyilkosokról és hasonmásokról.Egy sorozatgyilkos követni kezdi az utána nyomozó rendőrt, ám egyelőre még nem akar végezni vele. Csak meg akarja tudni, hol és kivel él, hogy néz ki a felesége, vannak-e gyerekei.A detektív hazaérve bemegy a családi házba, és becsukja maga mögött az ajtót. A gyilkos utánaosonva, az ablakon át leselkedve látja, hogy a férfi odabent a nappaliban leveszi, és ledobja bőrdzsekijét a kanapé háttámlájára. De nem csak azt veszi le. A leselkedő meglepődve látja, hogy a nyomozó elkezdi lefejteni az egész arcát! Kiderül, hogy ezek szerint házon kívül maszkot visel. A rendőr az álarcát is ledobja a kanapéra, és ekkor a gyilkos valami olyasmivel szembesül, amit még legrosszabb rémálmában sem képzelt volna:A nyomozó maszk nélkül pontosan ugyanúgy néz ki, mint ő! Mivel a gyilkos biztosan tudja, hogy nincs ikertestvére, így felmerül benne, hogy talán éppen saját magát figyeli. Ekkor a már amúgy is tudathasadásos férfi fejében megfordul az abszurd kérdés:„De ha egyszer ő is én vagyok, akkor vajon melyikünk vagyok én?”Egy fordulatokkal teli horrortörténet, melyben sosem lehet tudni, hogy valójában a gyilkos nyomoz a rendőr után, vagy inkább a nyomozó akarja megölni a gyilkost. Élhet-e egy kettéhasadt tudat két külön testben?Ha éjjel egy sikátorban sétálva észreveszed, hogy egy utcai lámpa fénye miatt a falon követni kezd az árnyékod, és te hirtelen megállsz... vajon az árnyék is megtorpan majd veled együtt? Vagy inkább továbbjön feléd? Mi lesz, ha egyszer utolér?

John Minute – aki jelentős vagyont szerzett Rodéziában, bár nem egészen becsületes módon – bőkezűen gondoskodik egykori társának, barátjának lányáról, a bájos Mayről. A lánynak két férfi is udvarol: a milliomos titkára és a milliomos unokaöccse, Frank Merril, és titkára, Jasper Cole is. Amikor a férfit meggyilkolják, a rendőrségi nyomozásba besegít Saul Arthur Mann, a „Mindentudó”, akinek valóban mindenről tudomása van…

…Dick kétszer lőtt, és az arab összeesett. Felfelé meredő arcából a fél szeme hiányzott. A puskatűz megkétszereződött, de „hurrá” kiáltások vegyültek bele. A rohamot visszaverték, s az ellenség menekült…
A holttesten túl egy bokor csonkjain futtában elhajított széles pengéjű arab lándzsa hevert keresztben, mögötte a puszta beláthatatlan sötét síkja. A nap rásütött az acélra és bíborvörös koronggá változtatta azt. A háta mögött valaki azt mondta: „Pusztulj innen, vadállat!”
Dick felemelte a pisztolyát, és a sivatagnak szegezte…
Dick várta, mi lesz most. A fejében megakart pattanni valami egy pillanatra sötétben maradt – és ez a sötétség perzselt.
Elsütötte pisztolyát vaktában, s a golyó süvítve repült ki a pusztába, míg ő magában mormogta:
„Nem talált. A töltények elfogytak, most aztán rohanhatunk haza.”
A fejéhez kapott, s a keze csupa vér volt, amikor elvette….