A Nemzetközi Közúti Árufuvarozási szerződésről szóló Egyezmény (CMR Egyezmény) abból a felismerésből született meg, hogy a nemzetközi közúti árufuvarozási szerződésre vonatkozó feltételeket – különösképpen az ilyen fuvarozáshoz használt okmányok és a fuvarozó felelőssége tekintetében – célszerű egységesen szabályozni. Az Egyezmény minden olyan, közúton, járművel és díj ellenében történő fuvarozásra alkalmazandó szerződésre érvényes, amelynél a feladási és rendeltetési hely két különböző állam területén van, amelyek közül legalább az egyik szerződő állam.
A szerző az értelmezéssel, a logikai kapcsolatok bemutatásával, érdemi gondolatok megfogalmazásával a CMR Egyezmény gyakorlatban alkalmazható, felhasználható kommentárját kívánta létrehozni. A műben megjelenik a jogtudományi megközelítés is, ugyanakkor maga a CMR Egyezmény oly mértékben gyakorlati célt szolgál, hogy az egyes rendelkezések bemutatása nem sok teret enged az elméleti fejtegetések számára. Mindazonáltal a leglényegesebb, elméleti jelleggel is bíró kérdések (mint például a fuvarozó felelőssége) is tárgyalásra kerülnek.
A CMR Egyezmény nagyszámú kapcsolódó területeinek – például a veszélyes áruk fuvarozásának – a bemutatása azzal a céllal történt, hogy orientálja az olvasót, merre is találhatja a további szabályokat. Hasonlóképp, a külkereskedelem kapcsolódó pontjai folytán megjelennek bizonyos külkereskedelmi jogi instrumentumok (INCOTERMS szokványok, akkreditív), de csak annyiban, hogy maga a CMR Egyezmény kapjon teljesebb magyarázatot.
A művet ajánljuk azoknak, akik napi gyakorlati munkájukhoz akár kártérítési igényt érvényesítő vagy a követeléssel szemben védekező jogászként, akár kárrendezőként, akár biztosításközvetítőként vagy más jogalkalmazóként fogódzókat keresnek a CMR Egyezmény értelmezésében és a kapcsolódó bírói gyakorlatban, de mindazoknak is, akik elméleti oldalról közelítik meg a témát."
A rendszerváltás óta eltelt két évtized történetének megértése és az eredmények számbavétele elképzelhetetlen a jogrendszer változásainak elemzése nélkül, hiszen a magyarországi tárgyalásos, békés rendszerváltás éppen arra irányult, hogy a diktatúra lebontása jogilag szabályozott keretek között menjen végbe. A parlamenti demokrácia és az alkotmányos jogállam intézményi keretei meghatározó szerepet játszottak a társadalmi béke fenntartásában és a stabilitás megteremtésében. A kapitalista piacgazdaság és az alkotmányos demokrácia közjogi felépítménye szilárdnak tűnik, de a mélyben ellentmondásos és veszélyes folyamatok zajlanak.
A stabilitás nem képes ellenállni minden kihívásnak, amelyet a politikai szereplők idéznek elő, sőt ma már világosan látható, hogy a politikai kultúra alacsony szintje, a populizmus, a jogállami értékek nyílt semmibevétele, a régióra jellemző bizonytalan helyzetű alkotmányosság az intézményes hiányosságokkal karöltve a végletekig gyengítheti vagy akár fel is számolhatja a rendszerváltás eredményeinek néhány sarokpontját.
A szerző, végigtekintve az elmúlt húsz év jogrendszerbeli változásait, arra a következtetésre jut, hogy az állami és jogi intézmények kizárólag koherens, támogató társadalmi közegben képesek megfelelően működni. Ennek az összefüggésnek a felismerése egy lépés a jogállami kultúra érvényesülése felé.
A társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvényt 2019. december 11-én fogadta el az Országgyűlés, és 2020. július 1-jén lépett hatályba (a továbbiakban: új Tbj.) Az új Tbj. a magyar társadalombiztosítás összefoglaló lex generalis törvénye, amely hatályon kívül helyezi nemcsak a most hatályos, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvényt (a továbbiakban: Tbj.), hanem annak végrehajtó rendeletét is, a társadalombiztosítás egészségbiztosítást és nyugdíjbiztosítást érintő lex specialis törvényei viszont hatályban maradnak. Kommentárunk az új jogszabályt veszi tüzetesebben górcső alá.
Szerzők, megjelenési információk
A kommentár szerzői a törvény megalkotásáért és a kapcsolódó jogértelmezési kérdések megválaszolásáért felelős Pénzügyminisztérium Személyi jövedelemadó és Járulékszabályozási Osztályának munkatársai.
Dr. Gergely Katalin (vezető-kormányfőtanácsos, Személyi jövedelemadó és Járulékszabályozási Osztály, Pénzügyminisztérium; megbízott oktató, Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Munkajogi és Szociális Jogi Tanszék)
Dr. Kiss Zoltán (osztályvezető, Pénzügyminisztérium, Személyi jövedelemadó és Járulékszabályozási Osztály)
A kézirat lezárásának dátuma: 2020. augusztus 19.
© 2022 DiBookSale Zrt. Minden jog fenntartva.
