Költő, az innenső parton – üzenetnek szánom a kötet címét. Simonyi Imre, a költő ott, mi itt. Ahogy egyik interjújában fogalmazott: a lét folyó, amelynek egyik oldalán áll ő, Máraival, Sinkával, Tímár Józseffel, Németh Lászlóval, Bartókkal, Krúdy Gyulával, Dayka Margittal, Kiss Manyival, Göröcs Titivel, a békéscsabai labdarúgó Pásztor Józseffel és számos Naggyal, Kissel, valamint számtalan Szabóval meg Kováccsal. A másik oldalon a több milliárd földlakó. Az innenső parti néhány tucat, száz vagy ezer ember kisebbség a túlparti milliárdokkal szemben. Ámde szerinte ennek a túlpartiak létszámához mért elenyészõ kisebbségnek (az innensõ partiaknak) megkülönböztető sajátossága a többlet. Amit a túlpartiak képtelenek elviselni. Simonyi ebből az elviselhetetlenségből kapott eleget Gyulán, mert többletét kevesen tudták elviselni, azok zöme is csak ideig-óráig.
Kinek adatik meg, hogy leüljön kedvenc írójával vagy előadójával beszélgetni? Az 5 szeretetnyelv szerzőjének közvetlen hangvételű visszaemlékezéseiből első kézből ismerhetjük meg a közkedvelt párterapeuta életének, lelkészi és tanácsadói pályájának meghatározó tapasztalatait – a vidéki kisiskolától a világ számos előadóterméig. Az Életem és a szeretetnyelvek című önéletrajzi könyvből megtudhatjuk, hogyan jutott el Gary Chapman a szeretetnyelvek felismeréséhez saját házasságának konfliktusai, illetve krízisben lévő párok meghallgatása és tanácsolása során.
Az emlékező, az egykori színésznő, Harmos Ilona nem férje révén ismerte meg Karinthyt, éppen ellenkezőleg, Karinthy „szólította le” egyszer az utcán, s mutatta be később barátjának, Kosztolányinak. A kötetben többé-kevésbé megtaláljuk Karinthy életének főbb állomásait. A szerző igyekezett felderíteni gyermekkorának legfontosabb eseményeit, bemutatni a népes Karinthy-családot, majd ezután első és második házasságának történetéről, a svédországi agyműtétről, s végül halálának körülményeiről olvashatunk. A közbeeső részeket anekdoták, ugratások, emlékfoszlányok (néha csak egy-egy mondat, jó bemondás) töltik ki, Karinthy megjelent műveiből vett idézetekkel tűzdelve. Az előforduló kisebb tévedéseket a szerkesztők a jegyzetekben korrigálták.
Bár néhány új történettel kiegészíthetjük a kötet nyomán a Karinthy-sztorik hadát, lényegesen újat nem tudunk meg a szereplőkről. Meglehetősen félrevezető a szerző szélsőségesen elfogult ellenszenve Karinthy feleségei, de főként Bőhm Aranka iránt, melyet visszaemlékezéseiben egyáltalán nem rejt véka alá. Élhetünk a gyanúperrel, hogy életében, szemtől szembe sokkal kedvesebb volt az asszonnyal.
Kellemes, könnyű olvasmány, ha eltekintünk attól, hogy az írónő nem kifejezetten stílusművész, s így előadásmódja kissé száraz, mondatai monotonon koppannak, éles kontrasztban a Karinthytól vagy Kosztolányitól származó idézetekkel. Az viszont dicséretére válik, hogy mindvégig mértéktartóan a háttérben marad, sőt még a férjét sem emlegeti a kelleténél többször, így a kötet csakugyan Karinthyről szól.
"Aki kézbe veszi Szini Gyula Jókai életéről szóló munkáját, ne számítson szigorú irodalomtörténeti és kritikai értekezésre a regények keletkezéséről. Író ír íróról - szinte romantikába hajló életrajzot, ami, a Nagy Mesemondóról lévén szó, igencsak indokolt.Szó szerint bölcsőtől a sírig követhetjük Jókay Móric (eredetileg erre a névre keresztelték) tanulmányait, pályakezdését, sikereit és tévedéseit, egyszóval: életútját. Természetesen megtaláljuk benne az azóta legendaként közismert, történészek által többször megkérdőjelezett, sőt cáfolt motívumokat: kokárdatűzés, a Múzeum lépcsői, a szigorú és határozott Róza asszony helytállása férje mellett. S a jó barát, Petőfi alakja és a vele való konfliktus is kirajzolódik. (Na de kivel nem volt összetűzése Petőfinek?!) Bár Nagy Endre a Nyugatban úgy fogalmazott: „Szini Gyulának Szini Gyula a legméltóbb olvasója" - azért a mai érdeklődő számára sem mindennapi élmény végigtekinteni a 19. századnak ezen a széles freskóján."
Fieldingnek kevesen hódoltak tiszta szívvel az elmúlt két évszázadban. Műveivel halála után is számtalan ellenséget szerzett magának. S ami még különösebb: követői irigyelték a legsóvárabban.
Talán nem is a tehetsége – korának levegője, lehetőségei és illúziói után vágyakoztak utódai vagy csodálói: Scott, Thackeray, Dickens, Bernard Shaw, vagy a mi Szabó Dezsőnk. A polgárság írói soha többé nem szemlélhették oly napfényes derűvel az életet, mint Fielding. Sohasem „szólhattak ki” a regényből azzal a kedves közvetlenséggel, amellyel Fielding. Hőseiket se ábrázolhatták már bátornak, győzedelmesnek. Mert ők a polgári korszak hanyatlásának voltak áldozatai és tanúi. Fielding, a szerencse fia, azonban ott volt az új rend alapjainak lerakásánál.
Marco Lupis a legnagyobb olasz újságok és az állami RAI televízió külföldi különtudósítójaként eltöltött hosszú pályafutása során számos olyan emberrel került közeli, személyes kapcsolatba, akik szerepet játszottak jelenleg ismert világunk alakításában. Ebben a könyvben Lupis felidézi pályafutása legfontosabb interjúit, nemcsak azokkal a bátor férfiakkal és nőkkel, akik az igazságtalanság és a hatalommal való visszaélés elleni küzdelemnek szentelték életüket, hanem a modern kor néhány legjelentősebb személyiségével is: Nobel-díjasokkal, államfőkkel, rocksztárokkal és szupermodellekkel, hogy csak néhányat említsünk.
Ez a könyv egyedülálló betekintést nyújt ötven olyan személyiség életébe, akik valamilyen módon formálták a 20. század második felét (az ún „rövid 20. századot”). A könyv exkluzív interjúkat tartalmaz, amelyeket Marco Lupis készített több évtizedes pályafutása során, amikor külföldi különtudósítóként Latin-Amerikából és a Távol-Keletről tudósította a legnagyobb olasz médiumokat, többek között a Corriere della Serát, a Panoramát, a L'Espressót, a La Repubblicát és a RAI tévécsatornát. A politika, a kultúra és a művészet meghatározó személyiségeit ismerhetjük meg, többek között a rocksztár Peter Gabrielt, az énekes-dalszerző Franco Battiatót, a szupermodell Claudia Schiffert, a mexikói forradalmár Subcomandante Marcost, a Nobel-díjas burmai vezetőt, Aung San Suu Kyit, Ingrid Betancourt kolumbiai politikust, Carlos Menem argentin elnököt, Kenzaburō Ōe és Gao Xingjian japán és kínai Nobel-díjas írókat, valamint José Ramos-Horta kelet-timori elnököt és Nobel-díjas írót. Lupis interjúi olykor drámai, olykor könnyed hangvételűek, de mindig alaposak, tele vannak ámulatba ejtő felismerésekkel, és a modern kor nagy kérdéseit boncolgatják: háborút, szabadságot, az igazságtalanság elleni harcot és az igazságkeresést, legyen szó politikáról, irodalomról, művészetről avagy filmről.
© 2022 DiBookSale Zrt. Minden jog fenntartva.
