"Amíg majd egyszer meg nem írom Nagy Vazul szenzációs nyomozásainak történetét a nagyközönség számára, addig a felügyelõt inkább csak kollégái és az újságírók ismerik. Ezek viszont azt állítják róla, hogy a gondolatai is szögletesek. Szerintük Nagy Vazul képtelen szavakban kifejezni magát s ha nagyon fontos és sürgõs közölnivalója van, addig keresgél megfelelõ kifejezéseket, amíg a dolog elveszti aktualitását és a hallgatóság is eltávozik. Vazul azt állítja, hogy ez azért van így, mert gondolatai olyan masszívak, hogy nem bízhatja gyönge szavakra õket." A szerzõrõl: Aszlányi Károly (1908-1938) szépreményû író, színdarabjaival, regényeivel és humoros írásaival is sikeres volt, mielõtt életének és írói karrierjének véget nem vetett egy csupán harminc éves korában bekövetkezett tragikus autóbaleset.

"Alph Poplam nagyra megnõtt és megdagadt ember, ami a személyét illeti. Egyébként mindnyájan tudjuk, hogy sorrendben ötödik leggazdagabb embere Angliának. Azt is tudjuk, hogy Bádogkirály a mellékneve, még a New York Times is így ír róla. Alph Poplam központi irodái ez idõben három bérpalotát töltöttek még a Shoham Square bal oldalán. Kétezer szobában ötezer-hét tisztviselõ dolgozott Pantt, Newman, Lowker, Brillitime és Sevener igazgatók vezetése mellett. London környékén hetvenhárom, az országban harmincegy, a külföldön kilenc gyár tartozott Alph Poplam érdekeltségeihez. 541 igazgatósági tagsága, 112 részvénytöbbsége, 1609 háza volt. Hogy mennyi pénze, arról beszélni sem érdemes, mert õ maga sem tudta már. Ha belenyúlt volna abba az aranyhegybe, amelyet harminc év alatt felépített maga alatt – elõbb kopott volna el a keze, mielõtt mindent kimarkolhatott volna. Sohasem tudta, mit csinál, de szerencséje volt, és a szerencsét úgy könyvelte el, mint tudásának és ösztönének eredményét, önbizalma éppoly határtalan volt, mint vagyona. Vannak ágrólszakadt szegény emberek, akikben talán több az üzleti érzék és talentum, mint a Bádogkirályban. A pénz azonban Alph Poplam zsebébe ömlött, mert Alph Poplam zsebe volt neki rokonszenves." A szerzõrõl: Aszlányi Károly (1908-1938) szépreményû író, színdarabjaival, regényeivel és humoros írásaival is sikeres volt, mielõtt életének és írói karrierjének véget nem vetett egy csupán harminc éves korában bekövetkezett tragikus autóbaleset.

"A sziamangok, (Hyolabates syndactilus F. Cuv.) tudvalevően a nagy és hosszúkarú gibbon-családhoz tartoznak. Az antropomorf-majmoknak ez a negyedik s legkisebb alkatú csoportja a gorillák méltósága, a csimpánzok humora és derűs életfelfogása s az orángután mélyreható pesszimizmusa mellett a szürkeséget, kispolgári opportunizmust, gyakran alattomos gyűlöletet képviseli. Ennél a fajtánál találjuk először a hipokrízis és a megalkuvás első jeleit, amit az is bizonyít, hogy az emberszabású majmok között egyedül a gibbon képes társaséletre.
Ha még azt a néhány közkeletű igazságot elmondjuk a sziamangokról, hogy: 18 dorsolumbál csigolyájuk, 13 pár bordájuk s – ellentétben a többi gibbonnal – gégezacskójuk van, viszont farkuk és pofazacskójuk nincsen: akkor az olvasó már szinte többet tud róluk, mint Brentford tudott, amikor közéjük került."

Aszlányi ​Károly a magyar irodalom nagy ígérete volt: a Nemzeti Színházban bemutatták egy vígjátékát, több regényét filmre vitték. A sok hűhó Emmyért főszerepét Szeleczky Zita és Jávor Pál játszotta. Humoros könyveiben és virtuóz detektívhistóriáiban talán egy elmélyültebb írói munkára készülődött, lehetett volna új Karinthy, magyar Swift. Fanyar iróniája, pompás stílusa férfikorában remekművek írására predesztinálta. Alig volt harmincéves, amikor riportútra indult a felvidékre, s a jeges úton megcsúszó autó tragikus véget vetett egy fényes életpályának. Sok élvezetes könyv, vígjáték, szórakoztató história maradt utána, köztük ez a bájos és hangulatos detektívhistória amelyet 1932-ben, huszonnégy évesen vetett papírra. (Furkó Zoltán)

„Ha a bestseller szó nem lenne pejoratív hangzású, szívesen neveznénk szatírikus-bestseller-írónak. Szatírikusnak, és nem komikusnak vagy humorosnak. És ez a különbségtevés rangot kívánna adni írásainak. Irodalmi rokonsága kiterjedt és változó értékû. Sok elõdjétõl tanult, különösen az angol humortól és az amerikai filmburleszktõl. Aszlányi jellegzetesen a harmincas évek írója. És tipikusan közép-európai jelenség, még pontosabban: pesti humorista” ? írta a szerzõrõl Szalay Károly. Aszlányi Özöngáz címû regénye 1936-ban jelent meg. A megromlott emberiséget az Isten újra büntetni kénytelen: ezúttal ? különös szeszély folytán ? víz helyett gázzal, vagyis az emberre saját fegyverével sújt le. De nem, senki ne gondoljon mérgesgázra: ez a gáz szelíd, s mint kiderül, ez nagyobb csapás mindennél. Az Özöngáz a „Nagy Európai Gázháború” történetének monumentális regénye, amely nem utópia, hanem figyelmeztetés. Nevetés közben is gondoljunk olykor erre.

Hiszen vannak régi dolgok Sápvárott, volt itt egy, Mátyás-kastély is, azt mondják, csakhogy nehéz megtalálni a helyét. De minek jött akkor újságíró is?! Megírnivaló is akad (majdnem azt mondtam: a Hlavánszkyné esete, például… de nem szóltam semmit). De akkor minek jött a régész? Pedig hát itt volt mind a kettõ. S miért jöttek motorbiciklin, amikor vonaton is jöhettek volna?! Reggel is jöhettek volna, de õk délután jöttek. Félóra múlva róluk beszélt minden sápvári lakos, kivéve a súlyos betegeket és természetesen a siketnémákat. (Volt kettõ.) Csak vasárnap este láthat az ember olyan tömeget a Fõtéren, amekkora e napon összegyûlt. Pedig hát hétfõ volt. A babonásabbak azt mondták: ez a hét izgalmas lesz, mert izgalmasan indul.

Az Örökösök viadala és Az örökség ára folytatása

Averynek már csak néhány hetet kell átvészelnie a rejtélyekkel teli Hawthorne-házban, hogy hozzájusson sokmilliárd dolláros örökségéhez. Az életére folyamatosan veszély leselkedik, de legalább van kire támaszkodnia: a Hawthorne testvérek befogadták a családjukba, és megosztották vele titkaikat. 
Néhány nappal azelőtt, hogy Averyből a világ leggazdagabb tinije lenne, felbukkan valaki a múltból, és a segítségét kéri. A látogató jelenléte teljesen felbolygatja a kastélyt, régi sebeket tép fel, és újabb rejtélyeket hoz felszínre. Közben kezdetét veszi egy utolsó, veszedelmes játék egy ismeretlen, de nagy hatalmú ellenféllel, a tét pedig hatalmas: mindent vagy semmit.

A kötetben olvasható hat történet Fekete István novelláinak legjavához tartozik. A lírai hangvételű írások emberszereplői különös, mély kapcsolatban állnak a természettel, sorsuk gyakran összefonódik a közelükben élő állatok - madarak, kutyák, lovak - sorsával.
Ember és állat harmonikus egymás mellett éléséről Fekete István a rá jellemző, magával ragadó stílusban mesél, amelyet jól ismerhetünk hasonló témájú, közkedvelt regényeiből is.

Margaret Walsh hat éven keresztül küzdött azért, hogy elfelejtse a gyerekkorában elszenvedett traumákat. A New England-i tengerparti város gazdag kölykei ugyanis halálra cikizték szegény lányt. Mielőtt Párizsba költözne Margaret, szülei bejelentik, hogy visszatérnek gyermekkora sötét emlékű helyszínére, hogy éttermet nyissanak. A csodás lehetőség Margaret számára azonban nehéz kihívást jelent, mivel tudja, hogy ismét találkozni fog rég nem látott "barátaival". Szerencsére, az évek nem múltak hiába. Nemcsak ő, de az egykori zaklató, Zach Robinson is alaposan megváltozott. Vajon megérdemel egy második esélyt?

Időutazásos kalandok a múltban és egy másik dimenzióban! Lencsi és Fülöp egy különleges képességű macska segítségével nemcsak a gonosz ellen szövetkezik, hanem egyúttal a szigorú Márti néni körül szakadozó barátsághálót is újraszövi. Fantasztikus meseregény a világot összetartó hálókról. 
Somfai Anna író, fizikus ezzel a kézirattal 2017-ben megnyerte az Aranyvackor pályázat különdíját.

„Fülöp leheveredett az ágyára, és a Star Wars posztert bámulta, amit még papától kapott, amikor az utolsó részt együtt megnézték. Miféle erő lakozhat a barátságkristályban? Amióta kézbe fogta, biztos volt benne, hogy a kristályban valamiféle pozitív erő lakik. Vagy csak jó célra használta, mint a jedik? Előhúzta a zsebéből a kristályt, vizsgálgatta, forgatta. A barátságkristály szürke színben csillogott, és a végtelen jelnek csaknem a fele fényesen ragyogott rajta. Vajon Kasztórnak mi szüksége van a kristályra?”