Marco Lupis a legnagyobb olasz újságok és az állami RAI televízió külföldi különtudósítójaként eltöltött hosszú pályafutása során számos olyan emberrel került közeli, személyes kapcsolatba, akik szerepet játszottak jelenleg ismert világunk alakításában. Ebben a könyvben Lupis felidézi pályafutása legfontosabb interjúit, nemcsak azokkal a bátor férfiakkal és nőkkel, akik az igazságtalanság és a hatalommal való visszaélés elleni küzdelemnek szentelték életüket, hanem a modern kor néhány legjelentősebb személyiségével is: Nobel-díjasokkal, államfőkkel, rocksztárokkal és szupermodellekkel, hogy csak néhányat említsünk.
Ez a könyv egyedülálló betekintést nyújt ötven olyan személyiség életébe, akik valamilyen módon formálták a 20. század második felét (az ún „rövid 20. századot”). A könyv exkluzív interjúkat tartalmaz, amelyeket Marco Lupis készített több évtizedes pályafutása során, amikor külföldi különtudósítóként Latin-Amerikából és a Távol-Keletről tudósította a legnagyobb olasz médiumokat, többek között a Corriere della Serát, a Panoramát, a L'Espressót, a La Repubblicát és a RAI tévécsatornát. A politika, a kultúra és a művészet meghatározó személyiségeit ismerhetjük meg, többek között a rocksztár Peter Gabrielt, az énekes-dalszerző Franco Battiatót, a szupermodell Claudia Schiffert, a mexikói forradalmár Subcomandante Marcost, a Nobel-díjas burmai vezetőt, Aung San Suu Kyit, Ingrid Betancourt kolumbiai politikust, Carlos Menem argentin elnököt, Kenzaburō Ōe és Gao Xingjian japán és kínai Nobel-díjas írókat, valamint José Ramos-Horta kelet-timori elnököt és Nobel-díjas írót. Lupis interjúi olykor drámai, olykor könnyed hangvételűek, de mindig alaposak, tele vannak ámulatba ejtő felismerésekkel, és a modern kor nagy kérdéseit boncolgatják: háborút, szabadságot, az igazságtalanság elleni harcot és az igazságkeresést, legyen szó politikáról, irodalomról, művészetről avagy filmről.
Hovanyecz László beszélgetőpartnerei között akad tudós, színművész, akadémikus, zenetörténész és festőművész egyaránt. Ami az interjúalanyokban közös, az nem más, mint hogy valamennyien a XXI. század társaság által alapított Hazám-díj kitüntetettjei voltak az elmúlt években. A rövidke e-kötetek a Kossuth Kiadó Értékteremtők sorozatában megjelent írásokat tartalmazza.
„A provokátor” önéletírás. Moore huszonnégy tiszteletlen, humoros és különös történetet gyűjtött egybe saját ifjúságáról. Az egyik pillanatban tizenegy éves kisfiú, aki eltéved a Szenátusban, és találkozik Bobby Kennedyvel, a következőben pedig a bitburgi temetőben néz szembe az elképedt és zavarodott Ronald Reagannel. Majd egy nap nassolnivalóért indul, közben főszereplője lesz a botránynak, amely hozzájárult ahhoz, hogy egész Amerikában felszámolják a magánklubokban dívó faji diszkriminációt. Tizennyolc évesen ő a megye legfiatalabb választott tisztviselője, 2003-ban pedig az Oscar-gála színpadán az amerikai elnököt bíráló mondataival döbbenti meg a világot. Michael Moore élete izgalmas, botrányos és humoros, akárcsak filmjei.
„Második kötetem – alig merem leírni – másról szól, mint az Úti dilik, mégis olyan, mintha folytatása lenne az elsőnek. Vagy ikerpárja. Az egyik arról szól, hogyan láttam a világot, a másik pedig arról, hogyan vándoroltam végig a pályámon. Hogyan éltem meg újságíróként az elmúlt század második felét. Ötven év az fél évszázad, elborzasztóan sok, ha kimondom. Ha pedig visszagondolok rá, mégis úgy tűnik, mintha most lett volna, hogy zakatoltam Celldömölkön, és megírtam első zsengémet Rákosi pajtásról. Miközben fogalmam sem volt arról, mi fán terem az újságírás. Hogyan lettem mégis újságíró? Ezt írtam meg a könyvemben. Nem szabályos pályatörténet, hanem szertelen, bolondos útirajz arról, hogy merre jártam, kikkel találkoztam, miről írtam és hogyan az elmúlt évtizedekben.”
Párizs, 1975.
Josephine Baker, a revü koronázatlan királynője az utolsó fellépésére készül. Bár már idős, és évtizedeket táncolt át, kétórás csillogás és ragyogás várja a francia fővárosban, mely soha nem okozott csalódást neki.
Felemelkedik a függöny. Josephine visszapislogja a könnyeit, és még egyszer, lassan sétálva belemerül az életébe.
Nyomorúságos gyerekkorát idézi meg, s azt a táncot, mely a világ leghíresebb fekete nőjévé tette 1924-ben New Yorkban. A párizsi szólókarriert, a francia ellenállásban vállalt harcát, a faji egyenlőségért vállalt kitaszítottságát. Az énekesnő, a táncművész, az előadóművész-színésznő hosszú pályafutását. Szerelmeit és szerelmes vágyakozásait.
Táncol önfeledten, eltáncolja még egyszer, utoljára az egész életét.
A regény a Kossuth Kiadó nagy sikerű életrajzi sorozatának legújabb kötete.
„Őszinte könyvet akartam írni egy őszinte emberről. De lehet, hogy már ez a fogalom sem létezik úgy, mint régen. Valaki a Nappali hold kapcsán a gyerek őszinteségből fakadó otrombaságát hányja Csoóri Sándor szemére, én pedig Csoórinak arra a sokszor valóban gyermeki őszinteségére gondoltam, amellyel nem szelíden, nem otrombán, hanem igazul kimondja, hogy meztelen a király. Minél mélyebben ástam bele magam az életműbe, annál inkább azonosulni tudtam Orbán Ottó csapongóan szellemes megfogalmazásaival és végtelenül komoly megállapításaival, amelyek szerint „a nemzetköziség-nemzet-nemzetiség sajgóan időszerű, hármas tárgykörében kevesen tettek föl annyi megfontolandó kérdést, mint Csoóri. És kevesen figyelmeztettek olyan indulattal, mint ő, az emberi méretekre, mint a nagy világfolyamatok nélkülözhetetlen mértékére. Íróasztala mellől egyszerre látni a parasztporták valóságos és a galaktika elvont udvarára, mely utóbbin a nap kapirgál gömbölyded csibéivel.” „Az életút tekintélyes részében folyamatosak voltak a megfigyelések, menetrendszerűek a letiltások. Ilyesmi már nincs. A szankciók helyét régóta átvette a köddé tevő csönd-fogadtatás vagy durvább esetben a karaktergyilkosság, amelyet egyetlen politikai, netán hatalmi formáció nem vállal magára.” (A szerző)
© 2022 DiBookSale Zrt. Minden jog fenntartva.
