A szerző egy bizonyos kormány politikájából kiindulva, a félbemaradt megszorításokat maximálisan véghez viszi. Ezt a maximálisan „megreformált” országot elképzelve írta meg szatirikus, groteszk, olykor morbidnak tűnő kisregényét.
A főhős húsz év után tér vissza kómából a még meglévő három kórház egyikében. Az intézmény azonnal megszűnik, ugyanis abszolút szabad akaratából mindenki eldöntheti, hogy élni akar, vagy meghalni. Természetesen kórházon kívül. A pénzt eltörölték, mert az volt minden rossznak az okozója. Az orvosok külföldön dolgoznak, ezért a gazdagok emberorvosi egyetemet végzett kutyákat és macskákat alkalmaznak, „akik” kiszagolják a gyógyfüveket a parlagon hagyott országban.
Kóma (Ideát városa), ahonnan hősünk visszatér, egy kiemelt személyiségeknek fenntartott agyátkódoló (manipuláló) intézmény, ahol különlegesen és mértékletesen nevelik át a V I P elítélteket.
A hazugság csak addig negatív szó, amíg nem mondod rá, hogy igazság. Mindenki szabad akaratából cselekszik ¬– ezt kell ismételgetnie – , mert ez a teljes liberalizmus megvalósulása. Mégis azt kell csinálni, amit szabad.
A regény három szinten játszódik, és a jelent megtestesítő világban azon sem kell csodálkozni, hogy az orvos ad hálapénzt egyetlen betegének, aki bizonyos százalékát visszajuttatja neki.