Az ötéves Jack számára a Szoba maga a világ. Itt született, és Anyával együtt itt eszik, játszik, alszik és tanul. Jack képzeletét számtalan csoda foglalkoztatja – a tojáshéjakból épített kígyó az Ágy alatt, a Tévében látott képzeletbeli világ, a kuckó a Szekrényben, a ruhák között, ahová Anya esténként lefekteti, hátha jön Patás... A Szoba Jack számára az otthont jelenti, de Anya számára börtön, ahol tizenkilencéves kora óta – hét esztendeje – raboskodik. A Jack iránt érzett szeretetből egy egész életet épít fel a kisfiú számára tizenkét négyzetméteren. Ám ahogy Jack kíváncsisága egyre nagyobb, úgy nő Anya kétségbeesése is, hiszen tudja, hogy a Szoba hamarosan szűk lesz kettőjüknek...

A történet, amely Jack egyszerre megható és vidám előadásában bontakozik ki, a szívfacsaró körülmények közepette is legyőzhetetlen szeretetről, az anya és gyermeke közötti elszakíthatatlan kötelékről mesél. Megrázó, felemelő és magával ragadó regény, amely mindvégig mélyen emberi és megindító marad. A Szoba az a hely, amit sosem fogunk elfelejteni.

Emma Donoghue 1969-ben született Dublinban. Angolból és franciából diplomázott, majd Cambridge-ben doktorált. 1998-ban költözött Kanadába, jelenleg az Ontario állambeli Londonban él. A Szoba című regényét jó néhány díjra jelölték és számtalan díjjal tüntették ki. Jó eséllyel indult a Booker-díjért, s a The New York Times a 2010-es év hat legjobb regénye közé választotta. Eddig harmincöt nyelven jelent meg. A 2015-ben készült filmadaptáció forgatókönyvét is Emma Donoghue jegyzi. A mozi három Golden Globe-jelölést kapott, az egyiket a legjobb forgatókönyv kategóriában.

"Elbűvölő, vicces... ugyanakkor elviselhetetlenül megindító." (The Irish Times)

"Semmi máshoz nem hasonlítható" (Observer) "Szívszorító" (San Francisco Chronicle)

"Ragyogó prózával ellensúlyozott horrortörténet." (The New Yorker)

"Annyira felkavaró, hogy napokig fogva tartja a gondolatainkat..." (O Magazine)

"Jack hangja a regény egyik igazi erénye... Lélegzetelállító és némely pillanatban szívszaggatóan megindító... Igazán emlékezetes regény; olyan, amelynek milliónyi olvasata van: pszichológiai, szociológiai, politikai. Elképesztően egyedi módon beszél a szeretetről, miközben friss és átfogó képet ad a világról, amelyben élünk." (New York Times Book Review) 

Emma Donoghue filmszerűen pergő regényének alaptörténete egy gyilkossági eset: az 1870-es évekbeli San Franciscóban lelőttek egy fiatal nőt, s a gyilkost nem sikerült kézre keríteni... 1876 nyarán egész San Francisco a hőségtől szenved, ráadásul himlőjárvány tizedeli a lakosságot. Blanche Beunon, a varázslatos szépségű francia bártáncosnő ezekben a napokban barátkozik össze az ugyancsak francia bevándorló Jenny Bonnet-val. A férfiruhában járó Jenny fékezhetetlen szabadságvágya és megalkuvást nem tűrő természete megbabonázza Blanche-t, s hatására úgy dönt, elhagyja szeretőjét, akit addig ő tartott el. A két nő egy San Francisco közeli településen húzza meg magát, mígnem egyik este az ablakon át valaki lelövi Jennyt. Blanche kétségbeesetten próbál a gyilkos nyomára bukkanni. Helyzetét súlyosbítja, hogy egykori szeretője mindenéből kiforgatta, és egyéves fiukat is elrabolta. Miközben Blanche elszántan küzd a gyermekéért és az igazság kiderítéséért, Jenny nehéz terhekkel teli múltját is megismeri. Vajon ki és miért ölte meg a szókimondó Jennyt?

A bohém alakokkal teli, bevándorlók színes forgatagától nyüzsgő San Francisco szinte megelevenedik a regény lapjain. A lebujok mámoros éjszakai forgataga azonban csak díszlet, mely mögött ott lappang a nyomor és a kiszolgáltatottság. Hogyan boldogulhat ebben a világban, s miként szerezhet érvényt az igazságnak egy egyedülálló nő?

Emma Donoghue 1969-ben született Dublinban. Kitüntetéssel végzett angol-francia szakon, majd Angliába költözött, s 1997-ben Cambridge-ben doktorált. 1998 óta Kanadában él élettársával, fiával és lányával. Több irodalmi szempontból nagy visszhangot kiváltó regényt, illetve novelláskötetet írt, valamint színpadi és rádiójátékok szerzője. Műveit számtalan rangos díjjal tüntették ki, a nemzetközi elismerést azonban a több mint harminc nyelvre lefordított és Booker-díjra jelölt A szoba című regénye hozta meg számára. 

 A szoba és a Hívnak a csillagok című New York Times bestsellerek szerzőjétől

"olyan intenzív, mint egy túlnyomás alatt levő kuktafazék"
Margaret Atwood

Három férfi maga mögött hagyja a világot, útnak indulnak egy kis hajóval egy sziget felé, amelyet vezetőjük álmában megpillantott. Csak a hitük vezeti őket.

Írország, hetedik század. Artt tudós és pap, aki álmot lát, amely arra indítja, hogy hagyja maga mögött a bűnös világot. Magával visz két szerzetest - az ifjú Triant és az idős Cormacet, és a Shannon folyó mentén haladnak, hogy keressenek egy eldugott helyet, ahol kolostort alapíthatnak. Kiérnek az Atlanti-óceánra, ahol egy sziklás, meredek partú, kietlen szigetbe ütköznek, amelyen több tízezer madár él. Isten dicsőségére birtokba veszik. Hogyan lehetséges a túlélés egy efféle elhagyatott helyen?

„Menedék. A hetedik századi Írországban három férfi bont vitorlát, és elhajózik egy madarakkal teli szigetre, hogy megtalálják Istent. Emma Donoghue könyve olyan intenzív, mint egy túlnyomás alatt levő kuktafazék. A radikális elszigeteltség tüneményes hatásokat vált ki a szereplőkből. Mi az isteni kegyelem? Mi a tiszta lélek? Mi az erény? Nem az, mint eredetileg hitték volna.” - Margaret Atwood

„A Menedék földöntúli, meditatív légkört teremt, amelyet át tud érezni bárki, aki hajlandó elgondolkodni azon, milyen áldással és milyen áldozatokkal jár, ha életünket egy spirituális ügynek szenteljük. […] Donoghue ravaszul szövi a szálakat, hagyja, hogy három szereplője belakja saját szerepét. A sziget erőforrásainak ostoba elpusztítását korunk olvasói is értik, Donoghue azonban nem hajlandó a szereplőket a jelenkori krízisek szimbólumává degradálni. […] A hatás elragadó, néha felkavaró és végső soron döbbenetes.” -Washington Post

„Meglepően ellenállhatatlan és lebilincselő kaland, […] a részletes, bensőséges történetfűzés csodája. […] Valójában ez a rövid regény a vallási fanatikus nárcizmusának és az emberi közösségek ennek ellenére fennálló szívósságának tanmeséje. A három szerzetes a hit és a munka egymásnak ellentmondó vallási imperatívuszát jelenítik meg a lehető legélénkebben, bár Donoghue nem hagy kétséget afelől, melyik mellé szeretne állítani bennünket. A Michael-szikla a maga kopár szépségével szinte egy negyedik szereplő, és ezzel a könyv bekerült az ökológiai fikció klasszikusai közé.” - Historical Novels Society

„Időszerű allegória, amelyben három szerzetes próbára teszi hitét egy lakatlan szigeten. […] Bár a szöveg tele van vallásos utalásokkal, Donoghue prózája a tárgyi világ leírásában szárnyal, a narratíva klausztrofób jellege is abban enyhül. Emellett a magány és a hit tematikái mellett a könyv ökológiai figyelmeztetései a legegyértelműbbek.” - Observer

„A Menedék egy ír szigeten alapított kora keresztény kolostor igaz története alapján járja körül a babona, a folklór, a hit és az alapvető emberi szükségletek sajátos elegyét egy küldetés alatt. Csakúgy, mint A szoba esetében, Donoghue leírásai itt is olyannyira kitágítják a kicsi, szűk tereket, hogy végül már univerzális mélységeket foglalnak magukba. […] A Menedék elgondolkodtató és gondolatébresztő, megmutatja, milyen szakadék keletkezhet - különösen nehézségek felmerülése esetén - aközött, amit hitünk szerint hangoztatunk, és aközött, ahogyan élünk.” - Book Page

„A sziget Donoghue regényeinek egy közös vonását: a bezártságot jeleníti meg. A szobaerre a nyilvánvaló példa, de a Hívnak a csillagok is egy apró dublini szülőszobán játszódik a spanyolnátha idején, A csoda pedig egy házban. […] Ahogy azt Greene, Spark és Mauriac is tudta, a katolikus regény tökéletes szűk környezetet kínál, amelyben meg lehet vizsgálni a szeretet, a hit, a kegyelem és - ez esetben - a barátság kérdéseit.” - Spectator

„Nagyszerű olvasmány, amelyben Donoghue gondosan odafigyelt a természetrajzi és történelmi tényekre, miközben feltárta a hit és az őrület kérdéseit, megvizsgálta, mi szükséges az életben maradáshoz, és mit jelent embernek lenni.” - Brooklyn Rail

„Nyomasztó a huszonegyedik századi élet? Azt kívánjuk, bárcsak eltűnhetnénk, akár csak pár órára is egy régebbi, egyszerűbb, tisztább életbe? Nos, nem sok tisztább hely van, mint egy kivételesen barátságtalan sziget Írország nyugati partjainál, amelyen csak egy hatalmas lundakolónia él, valamint három súlyos felszereltségi problémákkal rendelkező hetedik századi szerzetes. Az ír-kanadai Emma Donoghue (A szoba, A csoda) zseniálisan kivitelezett, minden ízében lebilincselő új regényében egy Artt nevű istenfélő utazó tudós pap álmot lát, miszerint keresnie kell egy mindentől távol eső szigetet, amely nem áll kapcsolatban a bűnös és tunya modern világgal, és ott kolostort kell építenie. Minimális felszereltséggel vág útnak („Isten majd ád mindent”, vallja), és magával visz két meglepett, de hozzá hű tanítványt: a furcsa, de tengert ismerő fiatal Triant és a harcban edzett, idős korban megtért Cormacot. Csónakban ülnek, iránytűjük csak a hitük, és felfedezik a ma Michael- szikla néven ismert szigetet (talán emlékeznek rá, itt él az idős, szakállas Luke Skywalker az egyik végtelenül hosszúra nyújtott új Star Wars-filmben). Donoghue mesteri, szinte hipnotizáló részletességgel mutatja be a sziget kopár felszínét és makacs új lakóknak az életben maradásért folytatott munkáját, ugyanakkor ennek a kivételes regénynek az ereje az, ahogyan a szerző visszafogottan, drámaian megmutatja a hit és a túlélés, az engedelmesség és az önfenntartás közötti konfliktust. - Lit Hub

„A szoba szerzőjének minden új könyvének megjelenése öröm. Emma Donoghue legutóbbi könyve, a Menedék a 7. századi Írországban játszódik: egy karizmatikus vezető elindul két másik emberrel, hogy Istennek tetsző életet teremtsenek maguknak. Új otthonuk egy mindentől távol eső sziget, amelyen csak madarak élnek, ezrével. Ma ezt a szigetet Michael-szikla néven ismerjük, a múlt pedig Donoghue sajátos stílusa révén elevenedik meg.” - Book Riot

„Élvezetesen klausztrofób. […] Donoghue (A csoda, Érzékek tánca) kiválóan ért az elszigetelt helyzetek leírásához és a kevés szereplő közötti dinamika feltárásához, ahogy azt láttuk A szoba és a Hívnak a csillagok esetében is. […] A menedék szigete az idő előrehaladtával inkább börtönnek tűnik. A vallási fanatizmus és a bezártság csodálatos tanulmánya ez a regény, a Matrix és az A paradicsomba olvasóinak bizonyosan tetszeni fog. Emma Donoghue tizenkettedik regénye elmélyült karaktertanulmány három hetedik századi szerzetesről, akik kolostort alapítanak egy mindentől távol eső ír szigeten.” - Shelf Awareness

„Donoghue (Hívnak a csillagok, 2020) prózája csillog a tiszta természet, a számtalan tengeri madár képeitől, de ahogy Artt szenteskedése egyre inkább szembekerül a józansággal, Cormacban és Trianban felmerül, hogy hűségesküjük a vesztüket okozzák. Mint mindig, Donoghue ezúttal is valósághű érzelmeket mutat meg a szűk környezetben élő szereplőkből, és eközben aprólékosan feltárja a hit által támasztott igényeket. Ez a történelmi regény emellett figyelmeztetés a vallási uralom veszélyeiről. IGÉNYES TÖRTÉNELMI HÁTTÉR: Donoghue olvasói és a gondolatébresztő irodalom minden rajongója élvezettel fogja olvasni ezt a csendesen drámai mesét.” - Booklist

„Donoghue időnként elszakad a jelen kortól, így tette ezt most is, nem szakadt el azonban attól, hogy lebilincselő történetet szőjön pontosan megrajzolt szereplőkkel. […] Minimális cselekménnyel teremt feszültséget, a szerzetesek közötti konfliktusok akkor teljesednek ki, amikor Trian megbetegszik, és kiderül a titka. Artt bigott reakciója kiprovokálja a regény megnyugtató végkifejletéhez vezető konfliktust. A szoba című regényhez hasonlóan ezúttal is szűk terekben zajlanak a feszültséggel teli párbeszédek, ebből a középkori kiruccanásból hiányzik ugyan az előző regény tágabb értelmezési lehetősége, de a szerző kalandvágyóbb rajongóinak tetszeni fog a nehéz téma megjelenítése. Ez a regény a tehetséges szerző egy újabb szép munkája.” - Kirkus

„Fél éjszaka ébren tartott ez a könyv - képtelen voltam letenni, megbabonázva olvastam egyetlen nekifutásra. Ez a regény minden tud, amit egy regénynek tudnia kell: szenvedélyes, kiszámíthatatlan és kérdéseket vet fel. A Menedékben Donoghue különös, felkavaró stílusának legjava.” -Maggie O’Farrell, a Hamnet szerzője

„A mesék tisztaságával elmesélt Menedék ismeretlen területre visz bennünket, ahol a köd mindenkit szigetté tesz. Donoghue szerzetesei olyan kihívásokkal szembesülnek, amelyek nem csak vallásos hitüket rengetik meg, de az egymásba és a természetbe vetett hitüket is. Ez egy türelmes, elgondolkodtató regény, amely sokat mond a spiritualitásról, a reményről, az emberi gyarlóságról és a kegyelem csodájáról.” - Esi Edugyan, a Washington BlackGiller-díjas szerzője

„A menedék csodaszép és időszerű regény az elszigeteltségről, a szenvedélyről, valamint az engedelmesség és a létfenntartás közötti konfliktusról. A sziget és a szereplők sokáig velem maradtak az olvasás befejezése után is.” - Sarah Moss, a Summerwater szerzője

„Milyen csodálatos, erőteljes, ragyogó, gazdagon szőtt, mégis spártai és szigorú könyv ez! Nem tudtam letenni. Lírai, zsigerekre ható, az egyik pillanatban nyugodt, a következőben pedig annyi feszültség van benne, mintha belénk marna. […] Egyszerre szól arról, hogyan marad életben Isten három szolgája egy szigeten szinte semmivel érkezve, valamint arról, milyen a diktatúra, az elszigeteltség, az igazi testvériség, a szeretet, az igazi hit és hogy hol van az ember helye a természetben.” - Rachel Joyce, a Harold Fry valószínűtlen utazása szerzője

A szoba és A rokon sikerszerzőjének új regénye

1918, Dublinban tombol a spanyolnátha, Írországot feldúlta a háború és a járvány. A kórház szülészetén Julia Power nővérnek nincs elég embere, miközben a várandós anyákat, akik elkapták a szörnyű vírust, közös karanténba zárják. A nővér körül felbukkan két kívülálló, dr. Kathleen Lynn, aki állítólag lázadó és keresi a rendőrség, és egy fiatal önkéntes segítő, Bridie Sweeney.

A három nő három nap leforgása alatt megváltoztatja egymás életét. A szűkös, sötét szülészeti osztály lakóit a járvány megtizedeli, de a rettegéssel teli világban újszülötteknek adnak életet. Az anyák és a személyzet kifogyhatatlan gyengédséggel, emberségesen teszik a dolgukat, helyt állnak a lehetetlennel határos helyzetben.

Mindig van remény, és nincs olyan szörnyűség, amiből ne lenne kiút – üzeni nyomban klasszikussá vált új regényével Emma Donoghue.

Emma Donoghue 1969-ben született Dublinban, kétszeres bevándorló: nyolc évig élt Cambridge-ben, ahol PhD-fokozatot szerzett a 18. századi irodalomból, majd a kanadai Londonba költözött, ott él francia élettársával és két gyermekükkel. Könyveket, színdarabokat és forgatókönyveket ír. A szoba című filmért Oscar- és Emmy-díjra is jelölték. Korábbi regénye a 21. Század Kiadónál: A rokon (2020).

„És még ezek után mondja valaki, hogy a történelem nem ismétli önmagát.” – New York Times

„Donoghue legjobb regénye A szoba óta.” – Kirkus)

A tervek szerint A Turul nemzetsége bemutatja az Árpád-házi királyok 400 évét. A nagy sikerű előző kötet, az Árpád és fiai után ebben a részben a szerző és olvasói még abban a homályos korszakban járnak, amelyről nagyon kevés forrás maradt fenn. A magyar kalandozások koráról annyit tudunk, hogy előbb Árpád fia Zolta volt a fejedelem, őt követték a „trónon” Fajsz és Taksony. Miféle emberek voltak, milyen személyes tragédiákat éltek át? A leendő magyar királyok ősei éppen úgy születtek, szerettek, harcoltak és haltak, mint oly sok más ősünk azokban az időkben. Mégis volt bennük valami több, ami a Turul nemzetség tagjaiként és Árpád leszármazottaiként arra ösztönözte őket, hogy másoknál jobbak legyenek. Mindegyik a Hon és népe javáért dolgozott, akkor is, ha olykor hibáztak, elrontottak valamit, vagy éppen ellenkezőleg, sok akadályt legyűrve törekedtek előre azokban a zűrzavaros időkben.

Ahogyan azt a szerzőtől megszoktuk, a képet sokkal szélesebbre nyitja. Nem csupán Árpád leszármazottaival találkozik az olvasó ezeken a lapokon, a német király vagy a bizánci császár is feltűnik a maga emberi valóságában. És nem csak az uralkodók, a magas rangúak történetét ismerhetjük meg. Egy korabeli magyar kovácsmester és egy révész-fogadós családja révén követhetjük az akkor élt egyszerű emberek kalandos életét is.

„Nem tudta, mire készülök. Egy ideig terveztem ugyan, hogy előbb-utóbb elmondom (vagy inkább bevallom?) majd neki, mert hát hogy venné már az ki magát, ha véletlenül tudná meg, de csak célozgatni mertem, halogattam a dolgot. Féltem, hogy tiltakozna, én meg persze megmakacsolnám magam, és ezzel újabb árulást követnék el. Holott ha már egyszer muszáj kijátszanom őt – gondoltam egyre határozottabban –, a kettőnk kibeszéletlen viszonyát is rendezve így mintegy az utolsó pillanatban, még mielőtt meghalna, akkor ez az egy árulás is elegendő. Ha ugyan árulás megbékélnem vele. Nekem nem az. Így aztán lassan letettem a színvallásról. És nem is tudta meg végül, sem azt, hogy tehát könyvet írok róla, sem pedig azt, hogy miért olyan fontos ez. Meg a többi, ami kiderült még. De hát nem róla van szó persze (és pláne nem rólam vagy rólunk), hanem egy történetről. Azt kell megírnom valahogy. A Barabás nevű elbeszélő történetét.” Talányos és rendhagyó történet ez. Barabás (az atya fia) útja Szibériától Szentendréig, majd Budapesttől Moszkváig, születés és halál, orosz, magyar és zsidó sors között vesz hihetetlennek látszó kanyarokat aknamezőkön innen és túl, oda és vissza. A történetek azonban – az ilyenek is – ismétlődni szoktak. És akkor tehát, a talányaik ellenére, tanulságuk is van talán.

Az Ezüst sávok, arany liliomokból megismert Ócsárd nembeli Imre immár száznagyként szolgálja Károly királyt. A rozgonyi csatát követően részt vesz Gönc várának, az Abák sasfészkének ostromában, ahol fegyverforgató képességei mellett ravaszságával is jó szolgálatot tesz a sereget vezénylő Drugeth Fülöpnek, a király bizalmas barátjának. Az ostromlott várból kimentett két ifjú nemeshölgy azonban még Imre eszén is túljár, és olyan bajba keveri, ami miatt Károly király kegyéből is kieshet…

Csikász Lajos Anjou-lobogók alatt című, az Anjou-ház magyarországi uralkodásának évszázadát bemutató regénysorozatának második kötetében a rozgonyi csatát követő három év eseményeit dolgozza fel megszokott könnyed stílusában, mégis a történelmi hitelességre törekedve, kiterjedt kutatások alapján. Főhőse bejárja a Felvidéket, eljut a déli országrészbe, harcol Csák Máté oldalán a csehországi hadjáratban, és elsőként hág fel a visszafoglalt visegrádi vár fokára. A fordulatokban gazdag történet méltó folytatása az Ezüst sávok, arany liliomoknak.

Az Úr 1532. esztendejében a fényes tekintetű és győzhetetlen Szulejmán vezetésével hatalmas török had indul meg nyugat felé – Magyarországon keresztül. Ez idő tájt két király uralkodik Magyarhonban, Habsburg Ferdinánd és Szapolyai János hívei egymás ellen acsarkodnak, így az országnak esélye sincs a hatékony védekezésre. A sors kifürkészhetetlen szeszélye azonban egy fallal körülvett csöppnyi várost vet a pogány fergeteg útjába, a védők élén egy kiváló hadvezérrel, Jurisics Miklóssal. De mire juthat negyvenhat katona, no meg néhány száz felfegyverzett polgár és paraszt a roppant túlerővel szemben? Milyen titkot rejt Kőszeg és környéke, amely más irányba terelheti a történelmet? Vajon Leónidasz spártai király és háromszáz harcosának sorsára jutnak a pogány áradattal dacoló hősök? Aki ismeri Kőszeg ostromának történetét, a legfontosabb kérdésre tudhatja a választ. De a végkifejletig rejtélyek, kalandok, romantika, hűség és árulás kuszálják a szálakat…

A nagy sikerű, a 2018. évi Aranykönyv szavazáson a legjobb öt szépirodalmi mű közé beválasztott regény második, bővített kiadása változatlan formában tartalmazza a török hadjárat előzményeit, ugyanakkor a korábbiaknál részletesebben mutatja be magát az ostromot és a történet főbb szereplőit.

London, 1947. A várost emberemlékezet óta nem sújtotta ilyen kemény tél, a városlakók az éhezéssel küzdenek, az életet szigorú jegyrendszer szabályozza. A háború utáni Nagy-Britanniában az alig két évvel korábbi győzelem ellenére csöndes kétségbeesés uralkodik. Ann Hughes és Miriam Dassin Norman Hartnell híres mayfairi divatházának hímzői. A két nő között barátság szövődik, és életük visszafordíthatatlanul megváltozik, amikor vissza nem térő lehetőséget kapnak: részt vehetnek Erzsébet hercegnő menyasszonyi ruhájának elkészítésében.

Toronto, 2016. Egy emberöltővel később Heather Mackenzie megpróbálja megfejteni a nagyanyja által ráhagyott néhány hímzett virág titkát. Vajon hogyan került az értékes hímzés - amely megtévesztésig hasonlít II. Erzsébet királynő hetven évvel korábban viselt, lenyűgöző menyasszonyi ruhájának díszítéséhez - szeretett nagyijához, aki sohasem beszélt angliai életéről? És milyen kapcsolatban állt nagyanyja a híres textiltervezővel, a holokauszttúlélő Miriam Dassinnel?

Jennifer Robson a történelem egyik leghíresebb menyasszonyi ruháját készítő műhelyébe kalauzol el minket. Kulisszatitkokról rántja a leplet, derít fényt, miközben elsöprő erejű képet fest a rengeteg áldozattal kivívott győzelem ára által megrázott angol társadalomról, és felejthetetlen hősnőket kelt életre, kiknek sorsát a túlélés fájdalma, a barátság, és a megváltó erejű szeretet köti össze.

1918-at írunk. A háború véget ért, hadifoglyok, katonák és menekültek milliói vannak mozgásban Európa-szerte. Hitler egy német kórházban lábadozik, Sztálin Lenin személyi titkáraként készül leszámolni belső ellenfeleivel. Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia elbukott. Eszterházy gróf és Ritter nyomozó egy új, diktátorok által irányított világrend ellen vívja élet-halál harcát, miközben Budapest utcáin a spanyolnátha szedi áldozatait, ezrek életét követelve. A világ ugyan békére készül, de a Monarchia két mesterkémje egy új világháború előkészületeinek nyomára bukkan...

Mi a fontosabb: az egyéni túlélés vagy egy nemzet sorsa? 

Érdemes-e küzdenünk akkor, ha tudjuk, bukásra vagyunk ítélve? 

Képes-e győzni két hírszerző embermilliók sorsa fölött rendelkező nagyhatalmú vezetőkkel szemben? 

Tarjányi Péter és Dosek Rita a népszerű Elhallgatott évszázad trilógia harmadik kötetében ezekre a kérdésekre keresi a választ pontosan száz év távlatából.