Nem újdonság, hogy Janikovszky Éva meséi felnőttnek, gyereknek egyaránt élvezetesek. A gyerekek bepillantanak a történet során a felnőttek világába, gondolkodásába, a felnőttek pedig, ha figyelőn olvasnak, kissé szakavatottabbakká válhatnak abban, hogy milyen is a gyerekek észjárása.Az Égigérő fű című kötet, az írónő könyveinek állandó illusztrátora, Réber László mulatságos rajzaival, már nem az első kiadását éri meg, sőt, nagyszerű film is készült belőle. A változatos figurák, a különös cselekmény, a sok-sok titok nem csoda hogy alkalmasnak találtatott a megfilmesítésre. Ami pedig megjósolható, hogy mint korábban, most is érdeklődéssel olvashatja felnőtt és gyerek, ki felidézve emlékeit, ki először találkozva a történetben megjelenő bűbájos régi házzal, a sárga kövekkel kirakott udvarral, Dezső Dezsővel, a lószerszámkészítővel, Kamilla kisasszonnyal, aki zord, barátságtalan teremtésből egyszerre csak valóságos tündérré változik, Bertamamával, a málnaszörpivó verseny örökös győztesével és a többiekkel, de persze elsősorban Misuval, a kisfiúval, akinek szemével látjuk mindezt.

Milyen ​lemezek ezek? És miben különbözik az egyik oldaluk a másiktól? Hát nézzük csak. A lemez egyik oldalán például ez áll:
(A feleség szövege este otthon.)
„Hát vedd már egyszer tudomásul, hogy éppen olyan dolgozó ember vagyok, mint te! Csakhogy én reggel ötkor kelek, lerohanok kifliért és tejért, és keltek mindenkit, és felhozom az újságot és reggelit adok és uzsonnát csomagolok, és kiszellőztetek és beágyazok, hogy mire munkába indulok, már alig állok a lábamon, és ledolgozom a nyolc órát, aztán bevásárolok, cipekedek, főzök és mosogatok, és sose látom a krimi elejét de ha megkérdezem, hogy melyik volt az áldozat, akkor én vagyok, akkor én vagyok a hülye. Hát az is vagyok, legalább is ti annak néztek engem.”

Ugye mennyire igaza van? Csakhogy ezeknek a lemezeknek van másik oldaluk is. És a másik oldalon más a szöveg is. De az előadó ugyanaz.
Például:
(Ugyanaz a feleség, otthon a vendégeknek.) „Mi az, hogy győzöm? Ezt a kis vacsorát? Nincs ebben semmi boszorkányság. Délután, ha hazafelé jövök, úgyis útbaesik a hentes, a zöldséges…

Hát igen, vannak problémák, amelyekkel szembe kell néznünk… Erre vállalkozik Janikovszky Éva vidám „lemezgyűjteménye”.

"A fenti megállapításnak, amit - szíves beleegyezésével - ötéves unokámtól, Verustól vettem kölcsön, az ő hangszerelésében egyértelműen lelkes, ujjongó csengése volt. Ám, mint tudjuk, ugyanez a kijelentés más hanglejtéssel talán gyakrabban hangzik el, elsősorban a felnőttek, a nyugdíjas korúak ajkáról, s így éppen ellenkező értelmet nyer. Úgy lefelé konyul. Hogy kinek van igaza? Szerintem mindkét nézet jogos, az élet ugyanis hol derűs, hol meg borús. S korunk előrehaladtával az utóbbi néha túlsúlyba jut. Egy biztos: egyetlen életünk van, ne hagyjuk hát, hogy eluralkodjék rajtunk a rosszkedv. Tessék elhinni, hogy mindennek van humoros oldala is. Csak meg kell találni. Erre tettem kísérletet a kötetbe gyűjtött, rövid írásaimmal. Önök majd eldöntik, milyen sikerrel." Janikovszky Éva

Gyermeknek és felnőtteknek szóló egyetlen mese A kis herceg, a második világháborúban elpusztult s már klasszikusnak számító francia író remekműve. Története úgy indul, mint minden Saint-Exupéry-regény, egy repülőkalanddal, de ezúttal a bonyodalom nem a valóságban, hanem a költői képzelet világában folytatódik. Egy kisfiú jelenik meg a szerencsétlenül járt pilóta mellett a Szahara magányában, egy kisfiú egy másik bolygóról. S vele együtt feltündököl egy másik világ is, melynek embersége, tisztasága és szépsége sajnos már csak a költészet világából való. És Saint-Exupéry úgy beszéli el kis hercege történetét a maga icipi bolygóján, hogy mindnyájan fájdalmasan megáhítjuk azt az igazabb bolygót, s szívünkbe zárjuk az emberségben nagy kis herceget.

A tizennégy éves Mia Thermopolis még mindig nem barátkozott meg azzal a ténnyel, hogy igaziból hercegnő és Genovia trónörököse. Amikor egy országos tévéadásban bejelenti, hogy a mamája terhes a matektanárától és hozzá akar menni feleségül, nemcsak a médiában, de a hercegi udvarban is óriási cirkusz kerekedik.

Újabban ​kutyás könyveket olvasunk,
kutyás falinaptárak közt válogatunk,
és természetesen leszóljuk kutyás szomszédunk
rosszul nevelt, beszédhibás kutyáit,
mármint olyan értelemben beszédhibások,
hogy Brunóhoz képest
rendkívül csúnyán ugatnak,
teljesen fölöslegesen,
hiszen szerintünk az égvilágon
semmit nem akarnak mondani,
ennyit már mi is tudunk kutyanyelven,
jobb lenne, ha befognák a szájukat,
az a semmirekellő szomszéd valószínűleg
nem ad nekik rendesen enni,
ráadásul meg sem simogatja őket,
legalábbis mi ilyesmit sohasem láttunk,
holott az utóbbi időben, mint említettem,
több kutyás könyvet is elolvastunk.

"A fenti megállapításnak, amit - szíves beleegyezésével - ötéves unokámtól, Verustól vettem kölcsön, az ő hangszerelésében egyértelműen lelkes, ujjongó csengése volt. Ám, mint tudjuk, ugyanez a kijelentés más hanglejtéssel talán gyakrabban hangzik el, elsősorban a felnőttek, a nyugdíjas korúak ajkáról, s így éppen ellenkező értelmet nyer. Úgy lefelé konyul. Hogy kinek van igaza? Szerintem mindkét nézet jogos, az élet ugyanis hol derűs, hol meg borús. S korunk előrehaladtával az utóbbi néha túlsúlyba jut. Egy biztos: egyetlen életünk van, ne hagyjuk hát, hogy eluralkodjék rajtunk a rosszkedv. Tessék elhinni, hogy mindennek van humoros oldala is. Csak meg kell találni. Erre tettem kísérletet a kötetbe gyűjtött, rövid írásaimmal. Önök majd eldöntik, milyen sikerrel." Janikovszky Éva

A közel 40 gyermek- és családi vers földre néző szemmel, égre néző lélekkel„ , a kötet címéhez hű, sokszínű, játékos filozófiával tekint hétköznapiságunkból saját, egyedi világunkra. Az egyszerre több asszociatív mezőt nyitó és felkínáló illusztrációk pedig szinte filmetűdszerű élménnyé teszik az olvasást.

Abbi Goldstein éppen olyan, mint bármelyik tinilány, kivéve talán néhány apróságot: híres alteregója, Remény baba internetes mémek tárgya, egyébként asztmás, és egyesek néha könnyekben törnek ki, amikor felismerik. Abbi szinte az egész eddigi életét a szeptember 11-i terrortámadások árnyékában élte le. Azon a végzetes napon készült róla egy fénykép, amely később ikonikussá vált: ezen Abbi (vagyis Remény baba) születésnapi papírkoronát visel, és kezében egy piros léggömböt tart. Mögötte a World Trade Center déli tornya éppen összeomlik. Most, tizenöt évvel később Abbi kétségbeesetten vágyik az ismeretlenségre, ezért úgy dönt, a tizenhetedik születésnapját megelőző nyarat inkognitóban tölti két városra az otthonától, a Knight napközis gyermektáborban. Alig várja, hogy a következő nyolc hétben négyéves gyerekek táborvezetője lehessen, akik egyike sem hallott még soha Remény babáról. Kár, hogy Noah Stern, akinek az élete menthetetlenül darabokra tört azon a rettenetes napon, hasonló terveket szőtt a nyárra. Úgy érzi, a sors keze van abban, hogy találkozott Remény babával. Abbi biztosra veszi, hogy ez inkább katasztrófa. Hamarosan azonban szövetségre lépnek, és nehéz kérdéseket tesznek fel a Remény babás fényképen megörökített történelemmel kapcsolatban. De vajon készen állnak rá, hogy válaszokat kapjanak? JULIE BUXBAUM a New York Times bestsellerlistáján is szereplő írónő, első műve a Három dolgot mondj című ifjúsági regény. Regényeit eddig huszonöt nyelvre fordították le. Los Angelesben él a férjével és két kisgyermekével. Látogass el Julie oldalára (juliebuxbaum.com), és kövesd a Twitteren is (@juliebux).