Az emberiség a pusztulás szélén álló világát elhagyva a Marsra költözik. Az új kezdet reménye hívja, csakhogy ő magával hozza a régi félelmeit és vágyait is. Azonban a különös, új világ az ősi, kihalófélben lévő marslakókkal és a hatalmas, vörös-arany sivatagokkal teljesen megbabonázza, beleszivárog az álmaiba, és örökre megváltoztatja. Ray Bradbury 1950-ben megjelent műve a science fiction alapköve, ma is döbbenetesen friss és lenyűgöző. Az olvasó felújított kiadásban, új szerkesztésben tartja kezében a könyvet; a klasszikus történet mellett megtalálhatóak Bradbury további marsbéli krónikái is, melyek eredetileg folyóiratokban és más novelláskötetekben jelentek meg. Ezek közül számos most először olvasható magyarul.

This was Burnett's last trip. Three more shelves to fill with space-slain warriors—and he would be among the living again. Ray Bradbury's classic science fiction story was first published in Planet Stories, a famous pulp fiction magazine, in the Summer 1944 issue.

Az HBO saját gyártású filmje alapjául szolgáló könyv.  Több mint hatvan évvel a megjelenése után Ray Bradbury világszerte elismert regénye, a Fahrenheit 451 igazi klasszikusként hat a világirodalomban a zord, disztópikus jövőábrázolásával. A könyv üzenete soha nem volt aktuálisabb, mint napjainkban. Guy Montag tűzőrként dolgozik. Az a munkája, hogy elégesse a könyveket... a házakkal együtt, ahol eldugták azokat. Montag soha nem kérdőjelezi meg a pusztítást, amit a munkájával végez, az estéi pedig unalmasan telnek a feleségével, Mildreddel, aki az egész napját a televízió bűvöletében tölti. Aztán egy nap Montag találkozik a különc szomszéd lánnyal, Clarisse-szal, aki egy olyan múltról mesél neki, amelyben az emberek még nem féltek, és bemutat neki egy olyan jelent, amelyben az emberek a könyvekben rejlő ötleteket felhasználva gondolkodnak. És akkor Guy Montag hirtelen megkérdőjelez mindent, amit addig igaznak hitt.

A nagy klasszikus új fordításban! Az illusztrált ember nemcsak attól más, hogy az egész testét képek borítják, hanem attól is, hogy ha az ember sokáig nézi, akkor ezek a képek életre kelnek és történeteket mesélnek jelenről és jövőről. Baljós, óva intő tanulsággal. A történetek akár a Földön játszódnak, akár a Marson, középpontjukban mindig az ember áll. Az ember, aki akkor is a társát támadja, amikor szkafanderben tehetetlenül sodródik az űrben. Aki a marslakókat is meg akarja téríteni. Aki inkább robothasonmást készíttet, minthogy maga oldja meg az élete problémáit. Ray Bradbury 1951-ben megjelent második novelláskötete immár évtizedek óta klasszikusnak számít, és mit sem vesztett sem aktualitásából, sem erejéből. Az olvasó ráadásul most új fordításban olvashatja ezeket a felejthetetlen történeteket.

Robert Arthur egy valamit már az első tanítási napon megtapasztal új iskolájában: semmi sem lehetetlen. Magányos, félénk fiúként lép be a Lovecraft általános iskola hetedik osztályába, de rövidesen kiderül, hogy a mindennapi események mellett, egy másik dimenzióban különös dolgok történnek. A két világ közötti kapukon véletlenül is át lehet jutni, de vissza már nem könnyű az út. Az emberek lelkét csapdába ejtő és testüket használó szörnyek az iskola elfoglalására készülnek. Robert maga sem hiszi, hogy képes szembeszállni velük, de szerencsére egy kétfejű patkányban, egy barátságos szellemben és egy korábbi ellenségében segítőkre lel.

A novelláskötet címadó novellája a „Felelőtlen próféta”, amely egy intergalaktikus törvénysértésen át világít rá arra, hogy a felelőtlenséget sohasem menti fel a jószándék. 
A történet főhőse, Anderan Pezgon felsőbbrendű leereszkedéssel teledidakta bóját helyez ki egy csillagközinél alacsonyabb kultúrszintű, elesettnek és nehéz sorsúnak sejtett bolygó telepátiás zónáján belül. Dantoni gőggel néz szembe az eszmei és politikai riválisnak tekintett isteni faj képviselőivel, mondván, hogy ők mind érzéketlenek a fejlettség alsóbb fokán állók gondjai iránt. 
A tények és háttérinformációk ismerete nélkül történő „jóemberkedés” azonban többet árthat, mint amennyit használ: igaz ez az egyes egyéni sorsokba való beavatkozáskor, de igaz népekkel, kultúrákkal és adott esetben egy bolygóval való vélt jótékonykodás esetén is. A tájékozatlan civil aktivista lét nem ment fel senkit a károkozásért akkor sem, amikor csupán autók és kirakatok esnek áldozatul. A történet rabosított főhősének, Anderan Pezgonnak ennél sokkal komolyabb kártételért kell megfizetnie, amikor az univerzumunk felett gyámkodó, rovarszerű Lhász faj egy óriás képviselője szembesíti jóvátehetetlen bűnével. 

Előszó helyett álljon itt néhány részlet a blogon szemelvényként megjelent epizód után írott véleményekből! Ezt az írást már nagyon vártam! és nem csalódtam. Egyedi, izgalmas történet, ami újkeletű! Demeter Attila, szép munka! Azért a füst dolog nekem kicsit a Lost c. sorozatra asszociált, de ez nem baj, mert imádom azt a sorozatot! Ám utána kiderült, hogy teljesen más van a háttérben. Az eseményeket filmként láttam magam előtt. Nagyon olvasmányos. Jól lehet vele haladni, összességében jó a téma. Engem megfogott, kíváncsivá tett. Jöhet a következő rész! Tetszett, olvastatja magát, gördülékeny a fogalmazás. A griffmadár okozta eltűnés számomra új. A griffmadár, az eltűnés, az eltérő legendák és a gondolatolvasás képessége egyaránt olyasmi, ami bejött, érdekesnek találtam. Izgalmas, szépen kidolgozott világ, tetszenek a nem fantázianevű földrajzi nevek, mint “Üvegpuszta”, “Bikahegy”, de a “Hosszú Kármin” is jól hangzik. Így első körben rögtön fantasyra tippelnék, de mivel sci-fibe van kategorizálva, ezért pár dolgot rögtön máshogy látok (pl. a lebegő griff nem mágikus lény) Nagyon tetszett.

Peter Glebski rendőrfelügyelő egy kellemesen eltöltött szabadság reményében érkezik az eldugott, hegyvidéki fogadóba. Minden jól is indul, amíg elő nem kerül az első halott… Azután a dolgok rohamosan rosszabbra fordulnak: lavina zárja el a fogyatkozó vendégseregletet a külvilágtól, a telefon is megsüketül, s a kikapcsolódásra váró nyomozó egyszeriben ott találja magát egy egyre rejtélyesebb gyilkossági ügy kellős közepén, csupa potenciális tettessel körülvéve. Ráadásul az eset megoldását az sem kimondottan segíti elő, hogy a nyomok egyike-másika látszólag világunk határain túlra vezet… A Sztrugackij fivérek ismét nem egy megszokott SF-et tesznek le elénk, hanem egy vérbeli bűnügyi történetet, amelyben persze semmi sem a várakozásoknak megfelelően alakul. Mert mit is várhatnánk egy olyan krimitől, amiben a halott nem halott, a gyanúsítottak egy része pedig talán nem is ember? Ez a kötet immár másodszor jelenik meg magyarul, mégis teljes joggal mondható első kiadásnak, hiszen új fordításban lát napvilágot, közel ötvenoldalnyi olyan szövegrésszel, amely mindeddig ismeretlen maradt a hazai olvasók előtt.

Új, illusztrált kiadás!
Az igazi napfény hatását keltő megvilágítástól az embernek olyan érzése támadt, mintha a szabadban lenne. Amihez hozzácsapva a mesterségesen előállított, egyetlen molekulából növesztett, és nem !gyártott!, minden szögletességet nélkülöző bútorzatot, valamint azt a cseppet sem elhanyagolható tényt, miszerint mindez ezerkétszáz méterrel a felszín alatt található, egyértelműen az alkotók zsenialitása iránti csodálatra késztette a szemlélőt.  Ugyanúgy, mint a szobában izgatottan fel-alá járkáló Dr. Greace Augustinon.  A már az ötvenes éveiben járó tudósnőn az öregedés jelei csak a szemei körüli pár szarkalábban mutatkoztak meg. Hosszú szőke haja természetes színben tündökölt, izmai pedig fiatalos feszességgel ütöttek át testhez álló hófehér öltözékén.  És most, amint az asztal szerepét betöltő… tárgy felett „lebegő” Dr. Mendez holografikus képét nézte, az egész lényéből a tettre készség lüktető energiája sugárzott.  − Haladás és béke Dr. Augustin. − szólította meg a férfi. Valami pontosan meg nem határozható helyről. Olyan hatást keltve, mintha ő maga is teljes fizikai valójában ott lenne a szobában. − Egyetlen képletben sem számoltunk a rendőrnővel… nem fogja ez felborítani a terveinket?  − Én viszont végeztem utólagos elemzéseket − emelte fel figyelmeztetőleg a mutatóujját Greace. − És határozottan úgy vélem, Miss Hernandez jelenléte még a hasznunkra is van.  − Ezt hogy érti? − ült ki az értetlenkedés Dr. Mendez arcára.  − Úgy, hogy a nő rendkívül hatásosan téríti el a gyanút a Carlstonnal való kapcsolatunkról − mosolyodott el magabiztosan Greace. − A jelek szerint Königék úgy vélekednek, hogy pont Hernandez hadnagy az, akit mi irányítunk.  − Az jó − bólintott a „pesszimizmus” élő szobrát alakító férfi. Akit szemmel láthatóan máris teljesen más probléma aggasztott: − Amúgy vélhetőleg a Mariushoz tartanak… úgy véljük ezúttal tényleg csak kettesben… és én személy szerint őszintén remélem, hogy ez így is marad! − suhant át egy fájdalmas grimasz a jó hatvanas arcon. − Mert nagyon nem szeretnék, még egy ugyanolyan mészárlás, mint az alapítványnál.  − Akkor sem jó, ha amazok elvesztették a nyomukat − ellenkezett Greace. − Akármilyen veszélyes is, de azt a látszatot kell erősítenünk, hogy ők irányítják az eseményeket!… mivel csak így lesz elég időnk… apropó idő, amúgy hogy haladunk?  − Elérkeztünk a befejezés stádiumába − válaszolt a férfi. Egyértelműen kissé neheztelve Greace nem túl humánus hozzáállása hallatán. − Viszont a számítógépes szimulációktól eltekintve, most már biztos, hogy nem tudunk tesztelni… ami mintegy huszonhét százalékkal növeli a kockázati tényezőt… mondjuk… szűken ugyan, de még így is benne vagyunk a biztonsági zónában…  − Időben ez mennyi? − szakította félbe türelmetlenül Greace.  − Még kell úgy… legkevesebb tíz nap…

A XXI. században vagyunk. A Föld ökológiai egyensúlya teljesen felborult. A népesség száma tizenkétmilliárd. A levegőszennyezés melegházhatása megolvasztja a sarkok jégsapkáit. Új özönvíz fenyeget. E vészhelyzetben ülnek össze a Terra legkiválóbb tudósai a stochholmi konferencián, hogy csak a saját érdekeiket védőkkel szemben kikényszerítsék az emberiség létfeltételeinek megmentését. Az egyik felszólaló ellen merényletet követnek el. Megölik. A zűrzavarban a Föld szinéről eltűnnek bolygónk legkiválóbb tudósai. A kozmoszban ismeretlen hovatartozású, megközelíthetetlen űrerőd kering, Hámán professzor főhadiszállása. A professzor univerzális géniusz, de valójában egy gátlástalan őrült, aki gyilkos eszközökkel törekszik világhatalomra. Ám a ragyogó elmével rendelkező foglyok – a Tibeti Orgona segitségével – megmentik az emberiséget a pusztitó katasztrófától.

A Tibeti Orgona nem csupán lélegzetelállitó sci-fi, hiszen a nagyszerű irónő olyan valós tényeket dolgoz fel, amelyek időszerűsége kétségbevonhatatlan. Üzenetét komolyan kell vennünk.