Válogatott versek - Radnóti a fasiszta barbárság tombolása közben jutott el a klasszicitás, a művészi tökély magaslatára. E magaslatig hosszú és nehéz utat kellett megjárnia. Költői tehetségének néhány alaptulajdonsága, a békéhez, az idillhez, az antikizáló buklikához való vonzódása, valamint a társadalmi lázadás, a kor haladó politikai mozgalmaival rokonszenvező és változást sürgető igény már korai köteteiben is megnyilatkozik (Pogány köszöntő; Újmódi pásztorok éneke; Lábadozó szél), de a kifejezés költői erejét ekkor még gyengíti a divatos avantgarde megoldások erőltetése. A világháború közeledte, a fasizmus kibontakozása, saját halálraítéltségének tudatosodása költészete nemes egyszerűsödését, legbenső hajlamai felszabadítását váltotta ki a Járkálj csak, halálraítélt!, de főként a Meredek út c. kötettől kezdve. Akár József Attila, mindvégig pontosan megkülönbözteti előre megpecsételt egyéni sorsát és a jó ügy későbbi diadalának perspektíváját (Sem emlék, sem varázslat). Kiküzdött, megszenvedett magyarságáról vall e korszak verseinek nyelvi tisztasága, a régebbi magyar líra örökségének egyéni adaptációja, s több nagy vallomás hazaszeretetéről, a "búvó otthoni táj" vonzásáról (Nem tudhatom..., Negyedik Ecloga). Antifasizmusa is az érett és tűnődő, kevésszavú alázat nyelvén, tényközlő hitelességgel, bosszúvágy nélkül, de a fojtott felháborodást mindvégig éreztetve fogalmazódik meg (Eclogák, Töredék, Razglednicák).