A legendás szépségű nápolyi királylány, Aragóniai Beatrix önvallomása a magyar királyné eddigi legteljesebb életrajza, regényben elbeszélve. Ezzel együtt alighanem ez a legemberközelibb Mátyás király portré is, ami valaha magyar nyelven napvilágot látott. Beatrix (Dálnoki-Miklós Viktória) Mátyás-képe, mely majd' öt év kutatómunka eredményeként alakult ki, szinte semmiben sem hasonlít az iskolában tanultakhoz. A magyar történelem egyik kimagasló egyénisége itt nem népének álruhás jótevőjeként, győzhetetlen hadvezérként és tévedhetetlen uralkodóként jelenik meg. Beatrix számára ő mindenek előtt esendő, szerelmes férfi, tépelődő ember, aki naponta hoz roppant horderejű döntéseket a család, az öröklés, és persze háború és béke dolgaiban.

Beatrix a beavatottak intimitásával számol be a nápolyi Castel Nuovo, a bécsi Burg és a Budai vár falai között zajló intrikákról, az itáliai és ausztriai hadjáratokról, s persze saját kálváriájáról, melynek során két uralkodó – Mátyás és Ulászló – feleségeként is nagy befolyást gyakorolt a magyarországi események alakulására.

A szerző szépíróként is bravúros megoldást választott: Beatrix hatesztendős korától egyes szám első személyben meséli el pikáns szerelmekkel, súlyos csalódásokkal, drámai fordulatokkal teljes életét. És miközben a bécsi hadjárat és a kenyérmezei csata történetével, vagy Mátyás ágyasházának titkaival ismerkedünk, az olvasó az elmúlt korok és birodalmak életébe való hiteles betekintés, mi több, beilleszkedés kivételes élményében részesül.