Ember, természet, gazdaság, környezet  Tudományos szerkesztő: Anton Attila  Szerkesztő: E. Nagy Lajos  Az egyes témák tudós szakértőinek tollából született tanulmányok arra kérdésre keresik a választ, amit a történelem során újra és újra fölteszünk magunknak: hogyan élhet együtt az ember, a természet része, magával a természettel? Hogyan használhatja helyben okosan és fenntartható módon a maga javára a környezet erőforrásait, más fajok és életfeltételeik jóvátehetetlen károsítása nélkül?  A kötetben szemügyre vett, nagyjából a mai Komárom-Esztergom megye határai között található terület több szempontból is különleges figyelmet érdemel. A Komárom-Esztergomi síkság, a Tatai-medence, a környező domb- és hegyvidék, a Duna vonala közösek abban, hogy egészen a vértesszőlősi előember megjelenésétől kezdve hosszú ideje funkcionálnak kedvelt emberi élettérként. Ilyen időtávra nyúlik vissza tehát az emberi tájhasználat a térségben – ami kezdetben persze csak a hévvizes barlangok igénybevételét, a kezdetleges tűzhasználatot és a kevéssé intenzív gyűjtögetést-vadászatot jelentette. Ám az emberi jelenlét a 20-21. századra a természeti erőforrások intenzív használatába, erős ipari és mezőgazdasági tevékenységbe, és ezek révén - olykor totális - tájalakításba fordult; nem mindig előnyére. A természeti potenciállal való „gazdálkodás” – a legfontosabb elemek pontos számbavétele, feltárása mellett – egyben a táj átalakítását, a táj- és természethasználat különféle módjait is jelenti, valamint annak a felelősségnek a vállalását, hogy az emberi beavatkozások kontrollálása és azok következményeinek esetleges korrekciója a jövőt szolgáló erőforrások megőrzésének eszköze. A könyvből egy sok oldalról körüljárt komplex esetpélda is megismerhető, amely egy tájseb anatómiájára és arra hívja föl a figyelmet, hogyan gyógyítható a vörösiszappal terhelt természet – hulladékhasznosítással.