Egy augusztusi délután Oroszország legtávolabbi félszigetének fővárosában nyoma veszik két lánytestvérnek. Minden jel arra utal, hogy elrabolták őket. Eltűnésük felbolygatja a várost, önkéntes kutatóosztagok indulnak a keresésükre, de a rendőrségi nyomozás nem vezet eredményre. Eközben egy távoli északi faluban régi sebeket tép fel a tragédia. 

Julia Phillips debütáló regénye a szibériai Kamcsatkán játszódik működő vulkánok, végtelenbe nyúló tundrák, posztszovjet lakótelepek és rénszarvascsordák világában, és megindító emberi sorsokat ábrázol mély empátiával. A kislányok eltűnése mindenkire hatással van: a fiatal párra, akik sátor nélkül táboroznak a medvék lakta erdőben, a szilveszterkor újra egymásra találó barátnőkre, a vendégmunkásokra vágyakozó otthon ülő kismamára, a rénszarvaspásztorok falujából származó egyetemista lányra. Az egy-egy fejezetre főszereplőkké váló hol orosz, hol a helyi etnikumból származó nőalakok lelkivilágán keresztül nemcsak az életükre és a szűk környezetükre nyerünk rálátást, de a körülöttük zajló kulturális folyamatokra és társadalmi feszültségekre is. A különböző sorsokat bemutató történetek önmagukban is lebilincselőek, de a közel egy évet átölelő regényben a szálak mindinkább összeérnek, hogy egy gyomorszorítóan izgalmas végkifejletben fonódjanak össze.

A kötet, amelyet 2019-ben az év tíz legjobb regénye közé választott a New York Times Book Review szerkesztősége, adrenalinlökettel kezdődik és szíven csapással végződik.