Míg a nagy márványteremben a tûzvérû fiatalság járta a cigányzene mellett az andalgót és a friss magyart (hibásan csárdást), azalatt a királyné a fõhercegnékkel és udvarhölgyeivel félrevonult a „fehér terem”-nek hívott palotaosztályba teázni. A táncteremben kizárólag a hölgyvendégeket fogadta. Néhány férfi vendég figyelmeztetve lett, hogy keresse föl a fehér termet, õfelsége teázás után ott fogadja el õket, azok között volt Tisza Kálmán, Tisza Lajos, gróf Nádasdy Ferenc, Bánffy, a táncrendezõ és Jókai Mór. A királynõ a jelenlevõk mindegyikével hosszasabban beszélgetett – kizárólag magyarul –, Jókai Mórt azzal szólította meg, hogy „nagyon régen nem láttam önt”, mire önkénytelen volt az író válasza: „nekem pedig úgy tetszik, fölségedet látva, mintha az évek visszafelé folynának, fölséged arcán népeinek imája látszik, akik örök fi atalságot könyörögnek az égtõl.” (A királyné valóban elragadó, bájos jelenség volt mai nap, délceg, de ideges termetével, azzal a leányos mosollyal arcán, azzal a hasonlat nélküli ragyogással szemeiben.)