A galaxison az Erős és Gyenge Fajok osztoznak. A feltételeket az Erősek diktálják, a Gyengéket pedig speciális képességeik alapján használják, kihasználják. Mivel egyedül az ember szervezete képes elviselni a kozmikus ugrást, a földieknek a fuvaros szerepe jut. Pjotr Hrumov rozoga teherűrhajóján árut szállít egyik bolygóról a másikra. Egyik útján, már éppen visszatérőben a Földre fölfedezi, hogy potyautasa van, egy Számlálónak nevezett, hüllőszerű lény. A Számlálók is a Gyengék közé tartoznak, nekik az elvont gondolkodás az erősségük, a magát Karelnak nevező potyautas például képes pusztán szellemi energiáival befolyásolni Pjotr űrhajójának komputerét. Karel fajának képviseletében lopózott a fedélzetre, szövetséget akar ajánlani a földieknek az Erősekkel szemben. Tudomásukra jutott ugyanis, hogy az Erősek a Gyengék elpusztítására készülnek, a Földnek szerintük már csak hónapjai vannak hátra. Az Európa-díjas orosz bestsellerszerző a világhírű Őrség-regények után ezúttal új oldaláról mutatkozik be, a távoli jövőbe repíti olvasóit. A kalandok mögül azonban most sem hiányzik a mélyebb mondanivaló.

Kis csapat próbál elszökni a birodalomból, élén Marcusszal, a feltételezett új Üdvözítővel, és Ilmarral, a tolvajjal. Amikor a hatóságok csapdájába esve túlerővel kerülnek szembe, Ilmar szabadságát föladva menti meg a többieket. A csapat szétszóródik, de többségük mégis újra összefut Pannónia fővárosában, Aquincumban. Közben a szálak egyre kuszálódnak, és Marcus hűséges követői közt felüti fejét a kétely: a fiú valóban az Úr új, földi helytartója, vagy valami sokkal sötétebb hatalmat képvisel?
Közeleg a végső összecsapás, melynek kimenetelétől függhet a világ sorsa. Ha Marcus beveti az Eredendő Igét, az bőségszaruként visszahozhat a földre minden elrejtett kincset, még a vasat is. Csakhogy a hatalom minden eddiginél rettenetesebb eszközének is bizonyulhat.

Az Őrség-könyvek Európa-díjas, immár az angolszász piacon is sikeres szerzőjének kétkötetes ciklusa döbbenetes befejezéséhez érkezik ezzel a regénnyel, mely többek közt egy alternatív Magyarországra is elrepíti kíváncsi olvasóit.

Szergej Lukjanyenko összegyűjtött kisprózáinak második, befejező kötete műfaji és tematikai szempontból ugyanolyan sokszínű, mint az első. A történeteket gyakran fergeteges humor övezi, de a legegyszerűbb téma is komoly filozófiai dimenziókig juthat el. A könyv rövidebb és hosszabb szövegei, amelyeket a szerző “elbeszéléseknek” nevez, valósággal beszippantják az olvasót.

A kötet végén, a stílusgyakorlatokon és paródiákon keresztül az olvasó bepillanthat a kulisszák mögé, és megismerkedhet az alkotói folyamat titkaival…