A demokrácia világszerte válságban van. 30 évvel a rendszerváltás után a méltányos politikai verseny feltételei drámaian beszűkültek Magyarországon is. Hogyan jutottunk ide? Vannak, akik szerint a jobbágymentalitás, a turáni átok vagy a gonosz és ostoba politikusok tehetnek mindenről. A létező magyarázatokat vitatva, illetve kiegészítve e könyv – a ’80‑as évektől 2018‑ig terjedő időszakot elemezve – annak bemutatására vállalkozik, hogy a magyar autoriter fordulat egy lehetséges politikai válasz a globalizáció feszültségeire, illeszkedve a hibrid államkapitalizmusok nemzetközi világába.

Szociális fejlesztő állam hiányában a külső világgazdasági integráció belső dezintegrációhoz vezetett. E válságot kihasználva a Fidesz a nemzeti és transznacionális tőkével szövetkezve egy új rendszert épített, amely az autoriter politikákat a tőkefelhalmozás szélsőséges eszközeivel ötvözi. Ezt a fordulatot a munkásosztálynak a politikai baloldalból való gyökeres kiábrándulása tette lehetővé. Az új rezsim ugyanakkor a vagyon és a jövedelem soha nem látott újraelosztását hajtja végre, lentről felfelé, a nemzeti burzsoázia javára, konzerválva Magyarország alulfejlettségét. A kötet háromévnyi robusztus empirikus kutatómunkára alapozva, kiterjedt ismeretanyagot megmozgatva épít fel egy innovatív elméleti narratívát, elemzi az autoriter fordulat társadalmi főszereplőinek strukturális mozgásait és koalícióit, valamint bevezeti a felhalmozó állam fogalmát; Magyarország példáját felhasználva a társadalomelmélet és a politikai gazdaságtan alapvető kérdéseit feszegeti.

A SZERZŐRŐL

Scheiring Gábor a milánói Bocconi Egyetem kutatója. A jelen könyv egyik alapjául is szolgáló, kvantitatív és kvalitatív módszereket ötvöző disszertációját a kelet-európai piaci átmenet emberi áráról írta a Cambridge-i Egyetemen, amivel nemzetközi politikai gazdaságtani díjat nyert. Doktoriját követően a washingtoni National Endowment for Democracy ösztöndíjasa, illetve a Cambridge-i Egyetem szociológia tanszékének kutatója volt. A 2000-es évek mozgalmaiban aktív szervező, majd 2010‑2014 között országgyűlési képviselő volt. Fő kutatási területei a globalizáció, az egészség és a demokrácia empirikus politikai gazdaságtana.

A SOROZATRÓL

A Politikatörténeti Intézet Társadalomelméleti Műhelye (PTI TEM) jelenlegi formájában 2015-ben jött létre 11 ösztöndíjas kutató bevonásával, akik azóta rendszeresen vitatják meg egymás és külsős szerzők kutatásait és írásait. 2017 folyamán a Politikatörténeti Alapítvány ismét ösztöndíjpályázatot írt ki, hogy lehetővé tegye új műhelytagok csatlakozását a közös munkához. A Társadalomelméleti Műhely célja, hogy hozzájáruljon a hazai társadalomelméleti, társadalomkritikai gondolkodáshoz, valamint a baloldali tudományos, közéleti diskurzushoz. A műhelyben nagyon sokféle témakör talált otthonra: ideológiák, a poszt-marxizmus, politikai gazdaságtan, demokráciaelmélet, populizmus, ökopolitika, a művészet és az emancipáció kapcsolata, társadalmi igazságosság és szolidaritás, nacionalizmus és így tovább. A tagokat az a társadalomelméleti keretrendszer köti össze, amely folytatni kívánja a valóság megértésének baloldali kritikai hagyományait.