Guy de Maupassant (1850–1893) a XIX. század népszerû francia írója, számos novellát, regényt, színdarabot, és mesét írt. E regényében a nemesi származású Jeanne életét kísérhetjük végig: a boldog, romantikus leány, hogy változik meg évek alatt kiábrándult, szenilis idõs asszonnyá. „Édes, szabad élet várt most Jeanne-ra. Olvasott, álmodozott és magányosan kóborolt a környéken. Lassan imbolygott az utakon, gondolatai álomvilágába veszve, máskor meg kis szökkenésekkel futott le a parányi, tekergõ völgyekbe - körülötte mint aranyhímes püspöki palást borult a dombokra a fürtös zanót cserjéinek gyapjas virága. Az erõs, édes szag felforrt a tüzelõ fényben, megrészegítette, mint az illatos bor, a partra verõdõ hullámok távoli zajában õt magát is valamilyen ismeretlen hullámzás ringatta. Néha bágyadtan végigfeküdt egy domboldal sûrû füvén, és néha - amikor a völgykanyarulatban, a tölcsérszerûen összeérõ, gyepes lejtõk mögött hirtelen meglátta a kék tenger napfényben szikrázó háromszögét, a távolban egy vitorlát - féktelen öröm kapta el, mintha a felette lebegõ boldogság közelítette volna meg titokzatosan. A tiszta táj gyengéd szépsége, a kerek láthatár nyugalma megszerettette vele a magányt. És oly sokáig ült egy-egy dombtetõn, hogy a kis mezei nyulak már ott ugráltak a lába elõtt.”