ECET ÉS MÉZ – ritka találó cím a könyvnek, amely nem másról, mint az ÉLETRŐL kíván szólni. „Olyan vékulcsárosan”. Benne is van fehéren-feketén, ami a mai édes-keserves világunkat jellemzi.
V. Kulcsár Ildikó mindent észrevesz, ami körülöttünk zajlik, és a legjobban foglalkoztat: írásaiban, beszélgetéseiben szó esik a későn jövő szerelem körüli bonyodalmakról, a mamahotel „intézményéről”, a zaklatás félelmetes jelenségéről, a szingli öntudatról, a gyerekbántalmazásról, a házastársi kapcsolatok 21. századi változásairól, a világot megállító koronavírus emberi hatásairól, a szenior korosztály aktivitásáról, a külföldön élésről, az öregekről való gondoskodásról, és arról a nem kicsit igazságtalan helyzetről, hogy bár a férfiak szerepe is változik, még mindig a nők állnak a frontvonalban.
A szokásos Ildi-derű továbbra is jelen van, de most a nők erejébe vetett hit és a velük való szolidaritás sugárzik a könyv lapjairól. Erdélyi Z. Ágnes
Kedves Olvasó!
Nem mesekönyvet tart a kezében – a borítón látható gyönyörűséges királynő ellenére –, inkább egy sok humorral fűszerezett interjúkötetet. A Nők Lapja népszerű újságírójával, V. Kulcsár Ildikóval bebarangolhatja a világot, találkozhat királynőkkel, fejedelemasszonyokkal, királyokkal – Spanyolországtól Indiáig, Dániától Japánig –, közben együtt sírhat-nevethet az Önhöz hasonló gondokkal küszködő szerzővel. Aki a csupa arany palotákban sem tudja elfelejteni, hogy „honnan jött” és milyen nagycsaládos vircsaft várja otthon…
Ne félj, mesélj! – olvasható V. Kulcsár Ildikó biztatása évek óta a Nők Lapja hasábjain. Levelek ezrei érkeznek a kedves invitálásra. Sok nőnek és férfinak ez jelenti az egyetlen lehetőséget, hogy örömeiket és bánataikat elmondhassák, szívüket kiönthessék valakinek – akinek érdemes. Ildinek érdemes, mert minden levélírót azonnal a barátjaként kezel. Segítőkészen okos tanácsot ad, de ha úgy adódik, vitatkozik is, és egyáltalán nem próbál a bölcsek bölcse szerepében tetszelegni – őt olvasni olyan, mint egy jót dumálni a barátnőnkkel egy hangulatos kávézóban. Ami után úgy megyünk haza, hogy feltöltődtünk energiával – és még csak nem is a kávétól, hanem a szerzőből folyamatosan áradó derűtől és optimizmustól. Az első Ne félj, mesélj! kötet után a Ne félj, mesélj! Újra az elmúlt négy év leveleiből ad válogatást, kiegészítve V. Kulcsár Ildikó izgalmas interjúival és riportjaival.
Mindannyian tudjuk, az élet szép, csak erről oly gyakran és könnyedén megfeledkezünk. Mert szűkmarkú a főnök, undok a pénztárosnő, gorombák az emberek a villamoson, rossz jegyet kapott a gyerek az iskolában.
Minden nap adódik valami ürügy a bosszankodásra, a panaszra, és ha nem vigyázunk, előbb-utóbb magunk is savanyúak és mogorvák leszünk. De szerencsére él köztünk egy „hivatásos kíváncsi”, egy állandó optimizmust sugárzó energiaforrás, aki nem szűnő érdeklődéssel jár-kel a világban, mindenre figyel, legfőképpen arra, hogy ne veszítsük el a nyitottságunkat és a jó kedvünket.
V. Kulcsár Ildikó ebben a könyvében sem festi szebbnek a valóságot, mint amilyen, csak segít abban, hogy tudjunk örülni a szép pillanatoknak, és mankót ad ahhoz, hogy képesek legyünk megvívni a hétköznapok harcait. Ahogy a Rózsa a széfben című – immár hatodik – könyve bevezetőjében írja: „Ez a mankó lehet egy korty derű is. Nem gondolok én harsány, oktalan röhögésre – erre tényleg nincs okunk –, csak egy parányi életszeretetre.”
Mindazoknak, akik gyerekként, szülőként, nagyszülőként sokat tévednek-hibáznak, mégis (mindig) talpra állnak. Mert örömben, bajban, fájdalomban sikerben, kudarcban, feltápászkodásban társuk marad: a szeretet! V. Kulcsár Ildikó pályafutása nyolcadik kötetében a családi viszonyainkról mesél a tőle megszokott iróniával, humorral és szomorkás mosollyal. A Nők Lapja egyéni hangú szerzője számtalan interjút készített neves-ismert emberekkel, sőt, koronás főkkel is. Mégis a hétköznapi emberek érdeklik leginkább. Az, hogy miként tesszük egymást boldoggá-boldogtalanná, és a család hogyan válik erős, védelmet nyújtó szeretetvárrá, vagy földi pokollá. Az olvasó mosolyog, nevet, könnyezik, és csak később veszi észre, hogy róla (rólunk, valamennyiünkről) szól a kötet.
Különös könyv. Az egyik felét nőknek, a másik felét férfiaknak ajánlja a szerző, aki most is – éppúgy, mint korábbi köteteiben – az emberi kapcsolatokat vizsgálja kitartó érdeklődéssel. Mit vár egymástól férfi és nő? Meddig tart a szerelem? Van-e hűség? Lehet-e tartós a boldogság? Van-e jövője a házasságnak? Sírás-nevetés, elfogadás-tiltakozás, belenyugvás-felháborodás, az érzelmek széles skáláját járja be az olvasó, miközben megismeri a kötetben megszólalók sorsát, és előbb-utóbb magára ismer… V. Kulcsár Ildikó, a Nők Lapja népszerű újságírója természetesen nem tagadja meg önmagát: még a drámai, provokatív történetekből is kicsillan a szerző megbocsátó humora.
Paul Stuart, az elismert skót gasztroszakértő lába alól kicsúszik a talaj, amikor a barátnője egyik napról a másikra faképnél hagyja. A férfi úgy dönt, hogy szerkesztője javaslatára legújabb szakácskönyvét Toscanában fejezi be, hátha a levegőváltozás (no meg alkalomadtán egy kis szarvasgombás tészta és egy üveg vörösbor) meggyógyítja összetört szívét, és az alkotói válságból is kihúzza. De amikor Paul megérkezik Olaszországba, nem egészen úgy történnek a dolgok, ahogy várta... A félresikerült autókölcsönzés után nem marad más választása, mint buldózerre pattanni, az idilli Montalcinóba vezető útja során azonban a szokatlan járműnél sokkalta nagyobb meglepetések is érik. Miközben kellemesen lubickol a toszkán vidék csodás látnivalóiban és ízeiben, a legkülönbözőbb alakokat sodorja elé a sors – köztük egy fiatal amerikai nőt, aki megdobogtatja a szívét.
Mi, pasik… Nos, szerintem nincs olyan, hogy „Mi, pasik”, legalábbis bízom benne, hogy a szőrös hasú, pocakos szomszéddal, aki egy szál trikóban lapátolja a havat, vagy a negyediken lakó alkesszel, akinek a szókincse a „helló”-ban merül ki, senki nem von egy kalap alá. Nem vagyunk egyformák… Ugye, nem? Nem kevertek össze velük engem, aki rózsával készül minden randira, kihúzza a széket a Hölgy alatt. Ha leült már, ha nem. Aki lesegíti a kabátját, és nem azért, hogy később értékesítse a ruhadarabot. Akinek itt maradt a páncélja a középkorból, de már elég rozsdás és nehéz. Igazából azért írom ezt az egész könyvet, hogy bebizonyítsam, a többi pasi mennyire nem olyan, mint én. Ez biztosan sikerül, vannak magasabbak, és – kisebb létszámban – alacsonyabbak nálam. Vannak kövérebbek, izmosabbak. (Nagyobb számban.) De mégis… Mitől lesz számotokra vonzó egy férfi? Mi az, amitől elaléltok az első találkozáskor? Mi az, amivel el lehet rontani? Mindent… Vagy bármit? És igazából nem is én írom. Hanem azok a lányok, hölgyek, asszonyok, akik megosztják veletek az élményeiket, tapasztalataikat.
Amikor Fern és Aiden, a fiatal házaspár váratlanul pénzhez jut, a reakcióik nem is lehetnének különbözőbbek. Míg Fern megelégedne azzal, hogy a családalapítás előtt kifizetik a jelzálogkölcsönüket, és félretesznek egy kis tartalékot, a férje világot szeretne látni.
Fern nem az a hátizsákkal túrázó típus, így mielőtt észbe kapna, megfogalmazódik a „házassági pihenőév” gondolata. Míg Aiden az ausztrál vadonba indul, ő a nyugodtabb Provence-t választja.
A lenyűgöző francia táj közepén álló Château de Vernon visszavonulást kínál a mindennapi élet nyüzsgése elől. A romantikus kastélyban Fern önkéntesként dolgozik, és szabadidejében festőórákat vesz Nicótól, a hely vonzó és titokzatos tulajdonosától.
A külön töltött idő vajon közelebb hozza Fernt és Aident egymáshoz, vagy még inkább növeli a távolságot kettejük között?
Az Egy nyár Provence-ban több mint egyszerű szerelmi történet: ahogy elkísérjük Fernt és az elvonulóhely többi lakóját önmaguk felfedezésének útján, mi is elgondolkodunk azon, hogy az oly biztosnak hitt érzelmeink, a kipárnázott életünk mélyén talán sokkal több rejlik annál, mint amit eddig gondoltunk magunkról. De ezt csak akkor fogjuk megtudni, ha Fernhez hasonlóan rá merünk lépni önmagunk megismerésének útjára – az egyetlen útra, ami az igazi boldogsághoz vezet.
Tudod, hogy nem tarthatod meg ezt a gyereket. De képes vagy rábízni valaki másra? Mikor Heather megtudja, hogy teherbe esett, bár nem tervezte, rögtön világosan látja, hogy nem tarthatja meg ezt a babát. Már így is épp csak elevickél. De hogy tudná megállni, hogy ne szeresse ezt a gyermeket, aki ott növekszik a hasában? Úgy gondolja, Grace személyében megtalálta a tökéletes örökbe fogadó szülőt: magabiztos, jómódú, megvan mindene, ami Heathernek nincs. De mikor eljön a szívszorító pillanat, vajon Heather tényleg képes lesz rá, hogy odaadja a gyerekét? Képes meghozni a helyes döntést a kisbaba érdekében? A két nő életét örökre összeköti, hogy ugyanazt a gyereket szeretik. És mikor már lassan megtanulnák, hogyan éljék furcsán összekapcsolódott életüket, megsemmisítő híreket kapnak, és törékeny világuk a feje tetejére fordul. Mindketten fájdalmas döntésekre kényszerülnek, amitől az olvasó is kénytelen feltenni a kérdést: mit jelent anyának, szülőnek lenni. A USA Today bestsellerszerzőjének legújabb, szívszorító, izgalmas és érzelmes drámája felmelegíti a szívedet, könnyeket csal a szemedbe, és örökké veled marad.
Felnőni egy apa mellett, aki szereti a kisfiát, ám szinte törvényen kívüliként él, és alkalmi munkákat keresve vándorol az országban, lehet érdekes, de ugyanakkor nagy próbatétel is. Mert nem könnyű folyton menekülni. Főleg, ha nem is tudjuk pontosan, mi elől szökünk.
A fiú nem jár iskolába, apja tanítja őt szenvedélyes lelkesedéssel. Sajátos módszereihez igazított tanterve igencsak eltér az iskolai előírásoktól, esténként pedig történeteket mesél a gyereknek az otthontalanul bolyongó Királyról és a Hercegről, akiknek meg kell ölniük a Fehér Királynőt, hogy megtörjenek egy átkot.
Tíz évvel később, az immár felnőtt fiú mindent elkövet, hogy beilleszkedjen a társadalomba, ám az őt ért hatások nem engedik el. A kérdések, melyek saját és az apja múltja körül kavarognak, nem maradhatnak megválaszolatlanul.
Felkavaró történet egy fiúról, aki idegenként él az őt körülvevő világban, olyan apai örökséget hurcolva magával, amelynek következményei beláthatatlanok.
© 2023 DiBookSale Zrt. Minden jog fenntartva.