„Gábor Áron rézágyúja…”
Ki volt az a legendás székely hős, akinek nevét a halhatatlan népdal őrzi? Hogyan lett az öccséből az amerikai függetlenségi háború egyik híres parancsnoka?
A Gábor testvérekről – Áronról és Imréről – méltatlanul keveset tudunk. Ez az első regény, amelyből fiatal és felnőtt olvasóink megismerhetik hőstetteiket, szerelmeiket és nagyszerű pályafutásukat.
Illés György csodálatos gazdagsággal áradó írásművészettel mutatja be a hősi kort, nagyon olvasmányosan, lebilincselően izgalmasan ábrázolja a testvérpár küzdelmét a magyar és az amerikai nép szabadságáért. Lelkesítő, szép, hiánypótló alkotás, magas színvonalú irodalom és élvezetes órákat nyújtó élmény.

A könyv kíméletlen õszinteséggel mesél a szerző életéről, ifjú- és felnőttkori kalandjairól. Kisebb-nagyobb lelki válságokon esik át. Napjaink tragikus és szórakoztató elbeszélései egy elsikkadt, mellőzött nemzedék sajátos élményeit, életérzését ábrázolják. A szerző az ötvenes évek, a "Kádár korszak" és napjaink ujjlenyomatát készítette el.

Ebben a kötetében a szerző új színekkel, ízekkel gazdagodva mutatja be az élet hétköznapi s egyáltalán nem hétköznapi oldalait, egyrészt meghökkentő, különös, másrészt nagyon is ismerős figurákkal népesítve be történeteit. Szellemesen csipkelődve, olykor maró gúnnyal ábrázolja az emberi természet furcsaságait s a mai életünk visszás jelenségeit.

Testközelből élte át az 1991-es moszkvai puccsot. Bejárta Csernobilt egy Geiger-Müller számlálóval, nyomozott Raoul Wallenberg és Petőfi Sándor után. Szemtanúja volt a nagy kommunista birodalom széthullásának.Illés György író, irodalomtörténész 1988 és 1993 között kulturális diplomata volt Moszkvában. Keresztül-kasul utazta a Szovjetuniót, majd annak utódállamait. Ezekből az élményekből, korabeli feljegyzéseiből, naplójából meríti legújabb könyvének történeteit. Írásai maguk a személyesen megélt történelem, elfogulatlanul és sebészi pontosssággal bemutatva.

A szellemidézés mindig izgalmakkal és meglepetésekkel teli művelet, s különösen az, ha irodalmunk közelmúltjának nagyjai jelennek meg előttünk. A szerző édesapja a hatvanas években indult legendás folyóirat, az Új Írás alapító szerkesztője volt, s a gyerekkor emlékei nyomán megelevenedik a lap  „törzsasztalának” kedves, bohém élete, találkozhatunk Illyés Gyulával, Nagy Lászlóval, Juhász Ferenccel, Veres Péterrel, Tamási Áronnal, Zelk Zoltánnal, Tersánszky Józsi Jenővel, Berda Józseffel, Moldova Györggyel… A későbbi, hetvenes-nyolcvanas évekből pedig felbukkan Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes, Karinthy Ferenc legendás alakja is.

Rendkívül ​szórakoztató, fordulatos olvasmányos regény. Igazi élvezet. Nem mese, valóban: nem lehet letenni!

Nem túl hosszú, nem túl rövid. Pont jó és kellemes. Ráadásul: érdekes!

A főhős diplomás, ötvenes férfi. Váratlanul elveszti állását. Képtelen elhelyezkedni a szakmájában, ezért elvállal mindent, hogy megélhessen. Vándorol, csavarog, itt-ott munkát is kap, de idővel mindenhonnan kirúgják. .

Porondmunkás a cirkuszban, főnök egy játékteremben, dolgozik totó-lottó kirendeltségen, temetőben, gőzfürdőben. Eljut külföldre is: Bulgakov nyomába szegődik, őseink földjén bolyong, sámánokkal, boszorkányokkal találkozik, népi gyógymódokkal ismerkedik. Évtizedek óta ő az első, aki nyelvrokonaink között járt. Aztán újra itthon nyakig merül a szerencsejátékok világába is; bukméker a lovin, zsugázik utcákon, tereken és elegáns kártyatermekben.

Magyar Királyság, ezerhatszáznyolcvanas évek. A három részre szakadt ország nagy részét a török tartja megszállás alatt, a magyar királyi címet bitorló Habsburg Lipót birodalma tartományává akarja alacsonyítani a nemzetet, Apafi Mihály Erdélyi Fejedelemsége teljes mértékben a Portától függ, nem tud, és talán nem is akar a magyar függetlenségi harc élére állni.
A császári végvárakból elbocsátott vitézek, a vad és zabolátlan hajdúk, az udvar kegyéből kiesett, birtokukat vesztett nemesek, az üldözött protestánsok és a mindenféle rendű és rangú földönfutók az ország keleti részében gyülekeznek. Ők a „felkelők”, az „insurgensek”, a „kurucok” az egyetlenek, akik a független Magyar Királyságért és a vallásszabadságért harcba szállnak. Az ő vezérükké választják 1680 elején a fiatal, feltörekvő késmárki grófot, Thököly Imrét.
Csikász Lajos A félhold alkonya című regénysorozatának második kötete, A kuruc király szerves, de önállóan is olvasható folytatása a sorozat első részének, a Vörös-kék lobogóknak. Thököly Imre a szultán fermánjáért cserében vállalja, hogy a török és az erdélyi sereg támogatásával elfoglalja Fülek várát. A vár védői Koháry István várkapitány vezetésével készülnek az ostromra, ám a császári seregtől várt segítség egyre csak késlekedik, és végül majdnem tízszeres túlerővel szemben kell felvenniük a harcot.
Az ostromra való készülődés és az ostrom során évszázados konfliktus tör felszínre szinte minden magyar szereplő kapcsán: lehetséges-e, helyes-e a pogány segítségével lerázni a Habsburg-igát, helyreállítani a Magyar Királyság szuverenitását és megteremteni a vallásszabadságot, vagy a császárhű magyaroknak van igazuk, és a hatalmas Német-római Birodalom segítségével kell mindörökre kiűzni a törököt, akár azon az áron is, hogy az ország puszta tartománnyá alacsonyul a harc közben? Magyar fordul magyar ellen, nemegyszer mást mond az értelem és mást az érzelem: a leghatalmasabb nemesuraknak ugyanúgy személyes döntést kell hozniuk, mint a legegyszerűbb hajdúknak.

Csikász Lajos új történelmi regénysorozata a legnagyobb elődökhöz méltóan dolgozza fel a százötven éves török hódoltság utolsó évtizedének történetét. A kiterjedt kutatómunkákra épülő, történelmileg hiteles művek a szerzőtől megszokott olvasmányos, fordulatokban gazdag formában tárják az olvasók elé ennek a részleteiben talán kevésbé ismert korszaknak az izgalmas és sorsfordító eseményeit.

Kr. u. 56
A Római Birodalom és Párthia határa

Corbulo tábornok hatalmas sereget vont össze a Párthia ellen tervezett hadjáratra. A II. praetorianus cohors Cato tribunus és Macro centurio parancsnoksága alatt készen áll a harcra. A rosszul felszerelt auxiliaris egységek azonban nem.

A sereg nem vonulhat hadba a tél beállta előtt, Róma helyőrségeit azonban sorra támadások érik. Áruló tájékoztathatta az ellenséget a római csapatok gyengeségéről?

Corbulo Párthiába küldi Catót, hogy időt nyerjen a felkészülésre. A mellé rendelt, megbízhatatlannak tűnő kísérővel és a rendelkezésére bocsátott maroknyi emberrel szinte biztosnak tűnik, hogy nem élheti túl az utat. De legalább öreg barátja, Macro a helyőrség biztonságában maradhat. Legalábbis Cato azt hiszi… Azonban Macrónak is olyan kihívásokkal kell szembenéznie, amelyek a végletekig próbára teszik a bátorságát és a harci képességeit.

Egy hadsereg messze Rómától, árulóval a soraiban.
Két hősies katona, szinte esélytelen küzdelemben.

A Bletchley Parkban feltört Enigma-kódok jelentik a háború legnagyobb teljesítményét. Most először, ebben a könyvben olvashatjuk el azoknak az embereknek a történetét, akik ezt lehetővé tették…
Bletchley Park titkos kódfejtő központjában Nagy-Britannia legragyogóbb koponyái mellett úrilányok, gyári munkások, diákok, segédszolgálatosok végezték hihetetlenül idegtépő és annál is fontosabb munkájukat. Ám Bletchleyben nem csak az ellenséges üzenetek hosszú órákig tartó megfejtésével teltek a napok (és éjszakák).

Torquato Tasso A megszabadított Jeruzsáleme a világirodalom klasszikus alkotásai közé tartozik, az európai eposzköltészet egyik remekműve, az olasz késő reneszánsz - prebarokk irodalom legmagasabb csúcsa. E hőseposz - noha témáját a történelmi múltból veszi, az első keresztes háború történetét beszéli el - hőseinek magánya, ellentmondásos lelkivilága, vívódása már a modern kor felé mutat, költészete pedig örök fényben ragyog, mint minden klasszikus művészet.Nagy hatással volt a világirodalomra és a magyar irodalomra is: Zrínyi Miklós Szigeti veszedelmének költői modellje volt, Arany János pedig Zrínyi és Tasso címmel írta meg akadémiai székfoglalóját, a magyar összehasonlító irodalomtudomány alapművét, és A megszabadított Jeruzsálem fordításába is belekezdett.

Ezernégyszázhatvanöt, Magyar Királyság. Mátyás király erős kezű uralkodása stabilitást és rendet teremtett az országban, a nemesi viszályokat mégsem tudta teljesen felszámolni. A Szilágyi családdal folytatott birtokviták miatt kegyvesztetté váló, azelőtt a Felvidéken  nagy hatalmú Perényi família érdekeit veszélyeztetik a gyorsan felemelkedő Szapolyaiak, akik a királytól több környékbeli birtokot kaptak adományként, köztük Tokaj várát is. Perényiék nem nyugszanak bele a vereségbe: minden rendelkezésükre álló, törvényes és törvénytelen eszközzel igyekeznek gyengíteni riválisaik pozícióit.

Egy Tokaj melletti kis faluból három nő keveredik Szent Iván éjjelén a közeli Öreg-erdőbe: egy tehetős gazda boldogtalan felesége, a falu kondásának nincstelen, de talpraesett lánya, és egy apátlan-anyátlan árva, aki évek óta kénytelen elviselni mostohája kegyetlenségét. Mindhármuk lépteit a végső kétségbeesés vezérli, és nem is sejtik, hogy sorsuk hamarosan összefonódik és örökre megváltozik.

Bányai D. Ilona regénye hiteles történelmi környezetbe helyezve mutat be három időtlen női sorsot. Hősnői és szereplői között ugyanúgy felbukkannak történelmi alakok, mint egyszerű emberek. Magával ragadó, egyedi hangvételű történetének örök tanulsága, hogy kellő akarattal és elszántsággal a legelesettebbek is sorsfordító tettekre képesek, és nélkülük néha a legnagyobbakra is bukás várna.

Wallersee-Larisch grófnéról az újságolvasó közönség számontartotta, hogy nem csupán a világszép és extravagáns osztrák császárné és magyar királyné, Erzsébet unokahúga, de egyben az 1889 januárjában lejátszódó mayerlingi tragédiának, Rudolf trónörökös és Mary von Vetsera bárónő rejtélyes öngyilkosságának is egyik koronatanúja. A tragédia után kegyvesztett lett, és a bécsi előkelő társaság kiközösítette.A sokféle közvetett adatot összegereblyéző kutatók egy része súlyosan elmarasztalja őt, kerítőnek tekinti, aki romlott, pszichésen is beteg unokaöccse cinkosaként visszaélt a benne őszintén megbízó, fiatal bárókisasszony naivságával és szerelmi bódulatával. Mások szerint azonban ő csupán akaratlan közreműködő, sőt maga is áldozat volt, akit Rudolf manipulált, és semmiképp sem tekinthető felelősnek azért, amit Mary von Vetsera a maga felnőtt akaratából és elhatározásából végül megtett. Ha az előbbi igaz, akkor Marie Louise megérdemelte, hogy a társaság kitaszítsa köreiből - ám ha az utóbbi, akkor ez a büntetés túlzó volt és igazságtalan.Akit igazságtalanul bántanak, persze még nem kap felmentést, hogy ha emlékiratot ír, abban csúsztasson, manipuláljon, netán hazudjon. Mentség nincs - de van magyarázat, ami némiképp világosabbá teheti a hátsó szándékokat, belső motívumokat, mégiscsak növelve valamiképp a megértést az iránt, aki ha torz eszközökkel is, de talán valódi méltánytalanság ellen tiltakozik. Mert hát ezért is fogott tollat a kezébe az, akiről a pletyka és a bulvár a mayerlingi tragédia után már csak így volt hajlandó tudomást venni: "Az a Larisch grófné, aki..." ...aki ezzel az emlékirattal megpróbált szembeszállni az igazságtalannak érzett kirekesztettséggel és bosszút állni császári rokonságán. Csorba László