A Galaxis Útikalauz-trilógiával és a Dirk Gently regényekkel Douglas Adams milliókkal szerettette meg az időben és térben való bolyongást. Az Utoljára látható folytatja ezt az utat, de a hely ezúttal a Föld, az idő a jelen és minden egyes szó igaz.A könyv segítségével csatlakozhatunk a népszerű íróhoz és társához, Mark Carwardine zoológushoz, amint bebarangolják a világot, különleges és veszélyetzetett állatfajok után kutatva. A könyv egy túláradóan vidám útleírás és egy szívszaggató helyeket bemutató természetkönyv elegye. Szórakoztató és elgondolkodtató írás mindenkinek, akit egy csöppet is izgat a Föld élővilágának szépsége és változatossága.

A Doktor Párizsba viszi nyaralni Romanát: abba a városba, amelynek egy jó borhoz hasonlóan egyedülálló bukéja van, különösen, ha az ember megfelelő évet választ a látogatáshoz. Ők azonban 1979-ben, egy kannásbor-évben lépnek ki a TARDIS-ból, és másnaposság helyett az idő szövetének hasadásai miatt fájhat a fejük.

Ő ​a világ első és egyben egyetlen holisztikus magánnyomozója, aki a maga érthetetlen módján fényt derít minden rejtélyre. Sőt, ha kell, napjában többször is megmenti a világot.
Amikor a Heathrow repülőtér kettes terminálján az egyik utasfelvételi pult a tetőn át kilőtt a magasba, narancsszínű lángtengert hagyva maga mögött, a szokásos csoportok igyekeztek magukra vállalni a felelősséget. Először az IRA, aztán a PFSZ, majd a Gázművek. Még a Brit Nukleáris Üzemanyagok Gyára is gyorsan kiadott egy nyilatkozatot, miszerint tökéletesen urai a helyzetnek, hogy az ilyesminek egy a millióhoz az esélye, hogy szinte egyáltalán nem tapasztalható radioaktív szivárgás, és hogy a robbanás helyszínén remek kis pikniket lehet csapni a gyerekekkel, végül azonban beismerték, hogy abszolút semmi közük a történtekhez. Semmiféle racionális magyarázatot nem találtak a robbanásra – egyszerűen ráfogták, hogy Isten műve volt. Igen ám, gondolta Dirk Gently, de melyiké? És mi volt vele a célja? Miféle Isten téblábolna a Heathrow repülőtér kettes terminálján, hogy megpróbálja elérni a 15:37-es oslói járatot?

A ​Galaxis útikalauz-trilógiával és a Dirk Gently-regényekkel Douglas Adams milliókkal szerettette meg az időben és térben való bolyongást. Az Utoljára látható folytatja az utat, de a hely ezúttal a Föld, jelen időben, és minden egyes leírt szó igaz.

Csatlakozhatunk a népszerű íróhoz és társához, Mark Carwardine zoológushoz, amint bebarangolják a világot, különleges és veszélyeztetett állatfajok után kutatva. Új-Zélandon meglelik a gyámoltalan, de szeretni való papagájt, a kakapót: „Az ember legszívesebben megölelné és nyugtatgatná, hogy minden rendben lesz, bár tudja, hogy valószínűleg hazudik.” Indonéziában megtalálják az óriási komodói sárkányt: „Négy méternél is hosszabb és majd egy méter magas, ami teljesen rossz méret egy gyíknak.” Felkutatják a vak folyami delfint Kínában, a fe­hér ­orr­szar­vút Zaire-ben és néhány ritka madarat Mauritiuson, a már kihalt híres dodó egykori hazájában. Mindenhol bámulatba ejtő élővilágra bukkannak, de az egyre közelgő és fenyegető pusztulás nyomait is megtalálják.

Az Utoljára látható egy túláradóan vidám útleírás és egy szívszaggató helyzetet bemutató természetkönyv egyvelege. Szórakoztató és elgondolkodtató olvasmány mindenkinek, akit egy csöppet is izgat a Föld élővilágának szépsége és változatossága.

Ő ​a világ első és egyben egyetlen holisztikus magánnyomozója, aki a maga érthetetlen módján fényt derít minden rejtélyre. Sőt, ha kell, napjában többször is megmenti a világot.
Amikor a Heathrow repülőtér kettes terminálján az egyik utasfelvételi pult a tetőn át kilőtt a magasba, narancsszínű lángtengert hagyva maga mögött, a szokásos csoportok igyekeztek magukra vállalni a felelősséget. Először az IRA, aztán a PFSZ, majd a Gázművek. Még a Brit Nukleáris Üzemanyagok Gyára is gyorsan kiadott egy nyilatkozatot, miszerint tökéletesen urai a helyzetnek, hogy az ilyesminek egy a millióhoz az esélye, hogy szinte egyáltalán nem tapasztalható radioaktív szivárgás, és hogy a robbanás helyszínén remek kis pikniket lehet csapni a gyerekekkel, végül azonban beismerték, hogy abszolút semmi közük a történtekhez. Semmiféle racionális magyarázatot nem találtak a robbanásra – egyszerűen ráfogták, hogy Isten műve volt. Igen ám, gondolta Dirk Gently, de melyiké? És mi volt vele a célja? Miféle Isten téblábolna a Heathrow repülőtér kettes terminálján, hogy megpróbálja elérni a 15:37-es oslói járatot?

A BOVATKI munkatársai beadvánnyal fordulnak a Megmagyarázhatatlan Jelenségeket Ésszerűsítő és Hasznosító Trojkához, a munkájukhoz szükséges néhány lény, illetve tárgy kiutalását kérve. A nevével ellentétben négytagú szervezet viszont nem szereti elkapkodni a dolgokat, mindent igen alaposan, az előírások, a szabályok szellemében intéz, és ha lehet, inkább nem dönt semmiről.
Látván, hogy nem jutnak semmire, hőseink megpróbálják a Trojka tagjait „remoralizálni”, ám ebben a harcban (amely nem lesz a végső) a pofonokat többek közt ízelt poloskalábak, szőrös jetimancsok és tapadókorongos polipcsápok osztják.
A hétfő szombaton kezdődik magyarul először megjelenő, kacagtató folytatásában az SF európai nagymestereinek választott szerzők ismét maró szatíra céltáblájává teszik a kutatótársadalmat és az egész szocialista világot.

Kettőezer-kettőszázhuszonkettő november hó másodikán történt, hogy Nikolájevics először hagyta el Durgan tanár házát és egyik kezével sétapálcára, másik kezével Kenedy karjára támaszkodva, néhány lépést tett a parkban. Igaz, csak a legközelebbi padig, ahonnan pompás kilátás nyílt a Michigan-tóra. Délelőtt volt és minden ragyogott a tiszta napfényben, üdén terült el előttük a sötétzöld pázsit, csillogott a fehér kavics a szépen gondozott sétautakon és amerre a szem látott, csupa virág volt minden. Maga a ház rózsákkal volt befutva és a legkülönbözőbb fenyőfajták között pálmák és egyéb déli növények tarkították buján a kertet. Emellett olyan volt az időjárás, mint egy szép májusi napon a Fekete-tenger mellett, ahol a nagyherceg valamikor minden esztendőben megfordult. Mindezt Nikolájevics élvezte ugyan, de csak csendesen, magában. Nem csodálkozott azon, hogy miként lehetséges ez, vagy hogy Chicago vidékének északi fekvése dacára az ember azt hihetné, hogy valami déli éghajlat alatt tartózkodik.

Fehérvár Nándor elveszett ember. Egy nap emlékek nélkül ébred, családtagjairól pedig, akiket e sorscsapás után egyedüli biztos fogódzóinak hitt, kiderül, csak gépek. Vajon hol van? Miért nem tud semmit a világról? Mi lenne a célja életének? Teljes elkeseredését csupán az csökkenti valamelyest, hogy házában talál egy szekrényt tele pénzzel, így nyugodt lélekkel elindulhat megvalósítani önmagát… vagy legalábbis amiről úgy hiszi, önmaga. És ami a mérleg serpenyőjét még pozitív irányba lendíti, körülötte hirtelen nyüzsögni kezdenek a Nők. Igen, így, nagybetűvel. A vagyon és az élvezetek hajhászása mind vadabb kalandokba sodorja hősünket kis hazánk határain belül és kívül, míg rá nem ébred az igazságra magával kapcsolatban. Persze hogy rendbe hozhatja-e még a dolgokat, arra nem létezik előregyártott válasz… “A humornak is van létjogosultsága az SF-ben… Lovas Lajos Douglas Adams és Dévényi Tibor legjobb hagyományait viszi tovább…” Fehérvár Nándor elveszett ember. Egy nap emlékek nélkül ébred, családtagjairól pedig, akiket e sorscsapás után egyedüli biztos fogódzóinak hitt, kiderül, csak gépek. Vajon hol van? Miért nem tud semmit a világról? Mi lenne a célja életének? Teljes elkeseredését csupán az csökkenti valamelyest, hogy házában talál egy szekrényt tele pénzzel, így nyugodt lélekkel elindulhat megvalósítani önmagát… vagy legalábbis amiről úgy hiszi, önmaga. És ami a mérleg serpenyőjét még pozitív irányba lendíti, körülötte hirtelen nyüzsögni kezdenek a Nők. Igen, így, nagybetűvel. A vagyon és az élvezetek hajhászása mind vadabb kalandokba sodorja hősünket kis hazánk határain belül és kívül, míg rá nem ébred az igazságra magával kapcsolatban. Persze hogy rendbe hozhatja-e még a dolgokat, arra nem létezik előregyártott válasz… “A humornak is van létjogosultsága az SF-ben… Lovas Lajos Douglas Adams és Dévényi Tibor legjobb hagyományait viszi tovább…” Fehérvár Nándor elveszett ember. Egy nap emlékek nélkül ébred, családtagjairól pedig, akiket e sorscsapás után egyedüli biztos fogódzóinak hitt, kiderül, csak gépek. Vajon hol van? Miért nem tud semmit a világról? Mi lenne a célja életének? Teljes elkeseredését csupán az csökkenti valamelyest, hogy házában talál egy szekrényt tele pénzzel, így nyugodt lélekkel elindulhat megvalósítani önmagát… vagy legalábbis amiről úgy hiszi, önmaga. És ami a mérleg serpenyőjét még pozitív irányba lendíti, körülötte hirtelen nyüzsögni kezdenek a Nők. Igen, így, nagybetűvel. A vagyon és az élvezetek hajhászása mind vadabb kalandokba sodorja hősünket kis hazánk határain belül és kívül, míg rá nem ébred az igazságra magával kapcsolatban. Persze hogy rendbe hozhatja-e még a dolgokat, arra nem létezik előregyártott válasz… “A humornak is van létjogosultsága az SF-ben… Lovas Lajos Douglas Adams és Dévényi Tibor legjobb hagyományait viszi tovább…”

Max visszatért! Boldog házasságban él, új melót kap, van egy atombiztos kiképzőprogramja, ami nem vallhat kudarcot – mi baj történhet?

Végre-valahára új munkatársak érkeznek a St. Marybe, és Maxre vár a feladat, hogy múltjárót faragjon belőlük. Ami nem ígérkezik egyszerűnek, mert az öt emberből egy hallgatag és zárkózott, egy titokzatos és gőgös, egy kezelhetetlen, egy maga a tökély, egy pedig komplett pszichó.

De persze belevágnak, és kezdetét veszi a szédítő utazás úgy a jelenben, mint az időtengely mentén. A különböző korokban összeakadnak mamutokkal, Jeanne d’Arckal, Hérodotosszal, a történetírás gyalázatos atyjával, kibombázott patkányokkal, kőkorszaki vadászokkal, néhány túlzottan kíváncsi időrendőrrel, valamint a dicstelen véget ért III. Richárddal.

Járnak ókori egyiptomi királysíroknál, őskori vadászaton, megfordulnak festői ógörög és bűzös középkori városkákban, véres csatamezőn, miközben a történelem, valamint általában véve az élet számtalan meglepetést tartogat számukra.

Max mindvégig kitart, hősiesen megküzd a dermesztő faggyal, árvízzel, kardfogú tigrisekkel, megvadult tömegekkel, a Műszaki Részleg elvetemült alakjaival, és bár mindvégig a csapat biztonságát tartja a legfontosabb célnak, néha fogalma sincs arról, megérik-e a következő percet…