A szerző ismét összegyűjtött versekkel szeretné megmutatni szabadverses, modern, avatgarde lírája színes választékát. A mindenség komplex összetettsége, élet és halál közötti összefüggő párhuzamosság, mindennapok hullámvölgyszerű érzékeny, hangulati remegései éltetik költeményeit. Folyamatos útkereséssel igyekszik továbbra is megkeresni egyéni hangjának modulációit. Pezsdítően metafórikus szemléletmód, erős sokszor barokkos szózuhatagok, mindinkább a létkérdések feszegetésére fókuszálnak. Tragikus, szomorkás tudat, de fanyar életöröm is. Rejtett önirónia, és gunyos humor. Az olvasók a sorok mélyén furcsa kettősséget, összetettséget érzékelhetnek, mely minduntalan újraértelmezi velük a verseket. Ennek a költészetnek a lényegi híradása az útkeresés képlete.

Tasev Norbert prózai, és szabadverseiben különleges, egyedi hangulatot teremt! Egyfajta különleges, különcködő, lírai szerepben látatja önmagát, miközben a mélyebbtartalmú, réteges értelmű, komplex, és összetett világú verseiben a Mindenséget igyekszik költői eszközeivel minél szélesebb skálán mozogva kifejezni! Lélektani, belső utazás, és sakkjátszma is egyben verseinek újabb összegyűjtött kötete! 

A szerző nem szokványos önéletrajzot ír! Életének történetét egyben regénnyé formálja a szereplőkkel együtt! Gyermekkorának hol megmosolyogtatni való bájossága, játékossága, bajtársias érzései ugyanúgy jelen vannak itt, mint az első, valódi diákszerelem, és a felnőtté válás sokszor tragikomikus, érzelmesen összetett hangulatai.A szerző nem szokványos önéletrajzot ír! Életének történetét egyben regénnyé formálja a szereplőkkel együtt! Gyermekkorának hol megmosolyogtatni való bájossága, játékossága, bajtársias érzései ugyanúgy jelen vannak itt, mint az első, valódi diákszerelem, és a felnőtté válás sokszor tragikomikus, érzelmesen összetett hangulatai, viszontagságai! Minden aprólékos részletre kiterjedő figyelme meghatározza a legendás 90-es és milleniumi kor éveit. 

Nem szokványos iskolatörténet! A szerző egy félszeg, gátlásos, renémytelenül romantikus egyetemi hallgató bőrébe bújva meséli el az egyetemi élet hol mosolyogni való, hol szívet megható, romantikus, érzelmes, megindító korszakát! A fiatal felnőttek életét igyekszik cselekményével megragadni; azt a kezdeti időszakot, mi mindenki életében egy különös felelősséggel, és szabadsággal párosul, és ahol mindenkinek muszáj előbb-utóbb megállni a maga lábán! 

A kötetben szereplő karakterek szinte kivétel nélkül keresik saját magukat nem csupán a nagybetűs életben, szerelemben, karrierben egyaránt, de még a sokszor jelentéktelennek gondolt, aprócska mindennapi dolgaikban is. Nagy hangsúlyt kap a kötetben az emlékek mellett a romantika, és a késztetés, hogy az ember igenis merjen változtatni saját és mások életen bármit is tartogasson számára az ismeretlen jövő.

Tasev Norbert új könyve jelent meg Sakkjátszma címen. A 692 oldalon megjelent könyv kitűnő olvasmány.

Chloé Summer élete gyökeresen végezte, amikor életében berobban két személy, akikkel addig még soha nem találkozott. Semmit nem tud róluk, ők azonban még többet róla. Amikor pedig egy gyanúsított, mint gyanúsított, nem sok lehetséges lát arra, hogy minden rendbe jöjjön, és ezért drasztikus lépés szánja el magát.

Mi, pasik… Nos, szerintem nincs olyan, hogy „Mi, pasik”, legalábbis bízom benne, hogy a szőrös hasú, pocakos szomszéddal, aki egy szál trikóban lapátolja a havat, vagy a negyediken lakó alkesszel, akinek a szókincse a „helló”-ban merül ki, senki nem von egy kalap alá. Nem vagyunk egyformák… Ugye, nem? Nem kevertek össze velük engem, aki rózsával készül minden randira, kihúzza a széket a Hölgy alatt. Ha leült már, ha nem. Aki lesegíti a kabátját, és nem azért, hogy később értékesítse a ruhadarabot. Akinek itt maradt a páncélja a középkorból, de már elég rozsdás és nehéz. Igazából azért írom ezt az egész könyvet, hogy bebizonyítsam, a többi pasi mennyire nem olyan, mint én. Ez biztosan sikerül, vannak magasabbak, és – kisebb létszámban – alacsonyabbak nálam. Vannak kövérebbek, izmosabbak. (Nagyobb számban.)  De mégis… Mitől lesz számotokra vonzó egy férfi? Mi az, amitől elaléltok az első találkozáskor? Mi az, amivel el lehet rontani? Mindent… Vagy bármit?  És igazából nem is én írom. Hanem azok a lányok, hölgyek, asszonyok, akik megosztják veletek az élményeiket, tapasztalataikat.

A Más bolygó egy nemzedék regénye: a nemzedéké, amelynek nemcsak az illúziói, de identitása is köddé vált. A Más bolygó a szív regénye: a szívé, amely konokul keresi a szerelmet a testen túl. A Más bolygó Kelet-Európa regénye: azé a Kelet-Európáé, amely Nyugattá akart válni, de az örök kelet-európai jelenben él. A Más bolygó az utazás regénye - párhuzamos roadmovie, amelyben, valahol mélyen, még ott dobog Kerouac szíve. A Más bolygó cinikus és kegyetlen regény: mintha egy magyar Bret Easton Ellis írta volna, ha Ellis lehetne magyar. A Más bolygó a kapitalizmus regénye - a gyönyörűséges, csábító kapitalizmusé, melyről örökre lekéstünk. A Más bolygó a tulajdonságok nélküli ember regénye, az örök alakváltó regénye. A Más bolygó az identitástalanság regénye, a semmilyenség regénye, a szakadatlan útkeresés regénye. A Más bolygó a Föld regénye, amely egyre lassabban forog. Mintha a nyúl üregébe, úgy utazunk kétszer Hegyeshalmon túlra, előbb a felnőtté válás küszöbén, a rendszerváltás hajnalán, amikor a stoppos road-történet még varázslatos, kenderfüstös társaskaland, majd húsz évvel később újra, amikor kívül-belül kietlen tájon menekül Wunder, az elbeszélő korhős. Fabricius Gábor Más bolygó című melankolikus disztópiájában a napfényes, csillogó, szabad európai táj besötétedik, és vészjósló homály borítja be Budapestet és Kelet-Európát. Nincsenek célok, csak az út a fontos, Nyugatra, múltba, jövőbe.

“Maga egy pisze, szeplős kislány, de túl magasra nőtt, és én nem szeretem az ilyeneket… És hadd halljam, miféle fényes jövő vár magára, már a balett terén... – kérdi.
Lehajtom a fejem, nem is sejti, milyen rosszat kérdezett.
– Hát… az az érzésem, hogy a jövőm erősen fakó. Volt egy bokaficamom tavaly, és azóta nehezen megy. Nem is nagyon nevezném táncnak, amit művelek, inkább, inkább… én vagyok az, aki ott hátul, a karban próbálkozik..., érti ugye? 
És akkor a férfi arca megváltozik, hosszú lesz és rémült is, nyúl utánam, biztos rántással emel magához, és erőszakosan, vadul szájon csókol.”
A szerelem és a szabadság iránti vágy a legkitartóbb szándék, a legszilárdabb elv ellenére is csak áldozatok árán teljesülhet. Ha beteljesülhet egyáltalán.
Makkai-Flóra Ágnes a Fő utca 4. oldalain megragadóan és filmszerűen mondja el a remény konok kitartásával küzdő karakterek vergődését a múlt-jelen-jövő idősíkján.   
Volt egyszer egy színésznő nagymama, aki hírnevet álmodott tűzvörös hajú unokájának, és Zsófia bonyolult személyiségét egyszerre vonzza a színház és a szerelem, a szerelem és a szabadság, és hogy a szeretett férfi óvó, szerető karjaiban biztonságot találjon. Ellentmondás a javából, vagy mégsem…?

„Imádtam." – Jojo Moyes, bestsellerszerző „Szívhez szóló, csodálatosan kibontakozó, elegánsan megírt történet. Ez a könyv megríkatott a buszon, de nem érdekelt, annyira jó." – Erin Kelly, bestsellerszerző Egy évtizedes titok, mely megmérgezi a családot...Audrey családja széthullott. Két felnőtt lánya, Jess és Lily elfordult tőle, két tizenéves lányunokájával soha nem találkozhatott. Egy harminc évvel korábbi titok két részre szakította, ugyanakkor össze is kapcsolja a családot. A feszültség egyre növekszik, és hamarosan kitudódik, mi volt az a megmásíthatatlan döntés, amelyre egyikük jutott annyi évvel ezelőtt. Vajon a sokévi titkolózást és hallgatást követően hogyan találnak vissza egymáshoz a darabokra hullott család tagjai? Hannah Beckerman jelenleg főállású író és újságíró. Korábban televíziózással foglalkozott, a BBC és a Discovery Channel munkatársaként is dolgozott. Rendszeresen szervez irodalmi rendezvényeket, több irodalmi díj odaítélésében szerepet vállal. A Bárcsak elmondhatnám a második regénye. Férjével és lányával él Londonban.